Akkor most eladnak rabszolgának

Nagyon szeretem Bodo Schäfer könyvét az “Út az anyagi függetlenséghez”-t (Bagolyvár könyvkiadó). Ha tehetem, meg is lepem ügyfeleimet vele. Hasonlóan Schäferhez, én is utálom az fogyasztási hiteleket. Ez a száraz német szerző hirtelen költői szárnyakat kap ennél a témánál.

Nem bírom ki, hogy hosszan ne idézzem ezt a részt:

Már a babiloniak is éltek a fogyasztási hitel lehetőségével. Ők a mai bankok őseihez, a pénzkölcsönzőkhöz jártak, akik hasonló kérdéseket tettek fel, mint amik számunkra is ismeretesek a mai banki megbeszélésekből, például: “Van Önnek biztosítéka?” A babiloni a manapság szokványos fedezeteken kívül még egy dolgot felajánlhatott - önmagát. Így aztán virágozhatott a pénzkölcsönzés, hiszen mindenki hitelképes volt, saját magát mindenki eladhatta. Ha egy babiloni a kölcsönt nem tudta visszafizetni eladták rabszolgának. Mint ahogy ma elárvereznek egy házat, úgy került egy-egy ember is “kalapács alá”. Tízből kilenc rabszolga végül is a hírhedt falnál végezte.

Ókori történészek, így például a görög történetíró, Herodotosz leírásai alapján tudjuk, hogy a babiloni városfal az ókori világ hét csodája közé tartozott. A Nabupolasszar uralkodása alatt kibővített fal 50 méter magas, 18 kilométer hosszú, és olyan széles volt, hogy hat egymás mellett menetelő ló elférhetett rajta.

A falat rabszolgák építették. A munka iszonyatosan nehéz volt. Az izzó napon a rabszolgák szünet nélkül hordták a követ. A legtöbbjük három éven belül meghalt. Ha a fáradtságtól összeestek, az őrök ostorral verték őket, és ha már nem bírtak felállni, egyszerűen lelökték őket az útról, hogy a sziklákon lezuhanva szörnyethaljanak. Éjjel aztán összeszedték a holttesteket.

Ez a látvány a babiloniak számára mindennapos volt. A robotoló rabszolgák jelenléte minden babiloni lakos számára kézzelfogható valóságként létezett. Érdekes, hogy a falnál dolgozó rabszolgák kétharmada nem az ellenséges hadifoglyokból került ki, hanem az önmagukat elárverező, szabadságukat kockára tevő babiloniakból.

Feltehetnénk a kérdést: Hogyan lehetett valaki ennyire ostoba, hogy ilyen kockázatot vállal? Hogyan adhatta önmagát zálogba, ha tudta, hogy milyen következményekkel járhat ez az elhatározás?

A válasz egyszerű: az emberi agy MOST akar örömet, és MOST nem akar fájdalmat. A jelen tudata jóval erősebb és intenzívebb, mint a szabadságról való lemondás és a rabszolgasors lehetséges jövőképe. Mindebből az következik, hogy az analizáló értelem nem visz minket messzire. Ez a kijelentés: “Pontosan fel tudom mérni, hogy ha adósságot csinálok, nyomorba dönthetem magam”, se régen, se ma nem tette meg a hatását. Nem beszélve arról, hogy velünk nem történhetnek olyan szörnyűségek, mint a babiloniakkal - mi csak a rabszolgasorshoz HASONLÓ helyzetbe kerülhetünk, ha eladósodunk.

Nos ezért nehéz az én szakmám. Rojtosra beszélhetem én a számat, költői képekkel festhetem le mi minden várhat arra, aki nem biztosít magának hosszútávú anyagi fedezetet: Egy új 5 megapixeles fényképezőgép simán elviheti a gyerek diplomáját, lakását, a békés nyugdíjas évekről nem is beszélve.

De azért én nem adom fel.



9 hozzászólás

  1. Gábor Zsolt

    Üdvözlet ismét!

    Akkor az egyik közös szerzőnk megvan Mi újság Kyosaki könyveivel

    Zsolt

  2. Kormi

    Tisztelt Tóth Úr!
    Mi a vélemény a befektetési céllal felvett hitelekről?

    Válaszát várva, Kormi

  3. T.I.

    Üdv

    Bodo úr könyve alapmű, ehhez ajánlanám még Helmut Hornstein - Tőzsdepszichológia befektetőknek című könyvét.

  4. Kotisz

    Üdv.,Bodo úr könyve engem is felrázott éppen egy mélypontomon, és azóta egészen máshogy látom a világot! Nagy hatással volt rám, pontosan olyannak érzem magam mint a könyvében említett bambusz, aki évekig a felszín alatt van és aztán hatalmas erővel és gyorsasággal tör felfelé! Az én korlátomat pontosan ÉN jelentettem önmagam számára, és a könyv segített ráébreszteni hogy a hosszú, látszólag üres évek alatt rengeteg energiával és tudással töltődtem fel, segített feltörni!
    Aki kicsit is szereti önmagát olvassa el.
    Ezúton kérdezném, van-e egyéb értékes műve Bodo úrnak?

    Sziasztok

  5. joshsword

    Üdvözlet!
    Én befektetésekben kezdtem el a pénzforgatást. Egyre inkább gyarapszik és a környezetemben mindenki csak negativan reagál erre, még a barátnőm is. Hiába mondom neki, hogy csak a gondolkodási módunktól függ az életünk, elutasitja ezt:( Ezért örülök, hogy a saját gondolataimat visszaolvashatom itt! Sok sikert mindenkinek! Még annyit, hogy én Napoleon Hill könyveket kezdtem el mostanában olvasni! Nagyon jók!
    Sziasztok! Joker

  6. Lambada

    Szia mindenkinek!
    Névnapomra kértem a Bodo könyvet, miután sokat hallottam róla. Eddig Kyosaki könyveket olvastam.
    Ez a pali számomra sokkal “Európaibban” fogalmaz.
    Az az érzésem, hogy a vezérfonal hasonló az amerikai kollégához, de hozzám sokkal közelebb álló. Egy délután alatt túl jutottam a könyv felén, de már tudom, hogy mégegyszer neki fogok állni.
    Joker: Én kb egy éve kezdtem el a pénzzel foglalkozni.Ugyanazt érzem a környezetemben amit te is éreztél.Mikor kellően negatív volt a hangulat, még azt is bedobtam, hogy hét éven belül függetlenné AKAROK válni mindenféle állami juttatástól, hogy a befektetések hozama több legyen mint a jelenlegi juttatásaim.
    Azóta a kollégáim simán kiröhögnek és hülyének néznek.
    Egy adalék a gondolkodásmódhoz: az egyik kollégám azért nem vizsgázik le gk.vezetésből, mert az iskolából kikerülő fiatalok ingyen megcsinálhatják a suliban a jogsit.Nehogy neki meg fizetni kelljen érte.
    Bocs, hogy hosszú voltam, de örülök,hogy hasonló gondolkodású emberek véleményét olvashatom.

  7. Pénzügyi tanácsadó

    Milyen jó lenne ha manapság egy egyetemi diploma / szemeszterek kijönnének egy 5 mpixeles fényképezőgép árából ;)
    A cikk konkluziója tökéletes volt, amely kifejti az emberi agy most akar örömet és nem fájdalmat. A legtöbb emberrel ez a gond: nem képes távlatokban gondolkozni. Amúgy a bankok pont erre adnak “orvosságot”. Most örömet és nem fájdalmat nesze a hitel aztán ami most még jó később a visszafizetésnél elvérzésed okozhatják. Nem tudom ki, hogy van vele de én a jelenlegi hitelorientált rendszert undorítónak tartom. Ez a világ semmi másról nem szól, csak arról, hogy a fiatalok jövőjét ellehetetlenítse. Azért a régebbi világban könnyebben lehetett az embernek saját lakása. És most? Az a minimum, hogy a hitel dupláját kell visszacsorgatni a pénzintézetnek.

  8. -szem

    Pénzügyi tanácsadó!

    Husz evre szamoltam 100 eFt befektetest 24% hozammal, nekem kb. 7,5 mFt jott ki.
    Ebbol lehet, hogy kijon a diploma koltsege?

  9. Csaba

    Nagyon okos dolog a hitel, jól ki van az találva…

    A minap azon morfondiroztam, hogy ugye vannak a gazdagok és vannak a szegények. A gazdagok tulajdonában vannak a termelőeszközök, termelőegységek, gyárak, és a pénz, tőke.

    A gyáraik termelnek, a pénzintézeteik meg hitelt adnak a szegényeknek, hogy meg tudják venni a termékeiket, szolgáltatásaikat, amin megvan a haszonkulcs is, de a hitelen is megvan a jó kis kamat, így aztán duplán jól járnak :)

    Persze ezzel nem azt mondtam, hogy akinek gyára van, annak bankja is, inkább csak úgy gondolkodtam, hogy szedjük két csoportra az embereket, gazdagokra, és szegényekre. Az előbbi kör szivattyúzza az utóbbiak erőforrásait, ami gyakorlatilag a munka.

    Van egy jó vicc, amit már régebben hallottam, de többször találkozom vele:

    Bankár fia kérdezi az apját:
    - Édesapám, igaz, hogy a pénz boldogit ?
    - Ez nem igaz fiam, hülyeség.
    - Akkor édesapám, mi az ami boldogit ?
    - Hát a kamat!
    :))
    ( eredetileg nem bankárral van, de szándékosan kicseréltem… )

    Még egy bankáros ( ez tényleg az:) ):

    A bankár az a fikció, aki napsütésben rád akarja tukmálni az esernyőt, de ha elkezd esni azonnal visszakéri!
    ( asszem Mark Twain-től származik, de nem vagyok biztos benne )

Szóljon hozzá