Értékpapír alapú befektetések biztonságossága
dr. Tóth András
Minden alkalommal, amikor zöttyennek a világ értékpapír piacai, kemény kritikát szoktam kapni: hogyan ajánlhatom a családoknak jó lelkiismerettel az ilyen típusú befektetéseket, amikor most is elúszott egyik napról a másikra a tartalék pénzük 10, 20, vagy még nagyobb százaléka. A lelkiismeretem nyugodt…
Ez egy nagyon fontos téma. Sokan fennen hangoztatják, hogy az értékpapír piacra befektetni kockázatos. Mások szerint az értékpapír piac a legkevésbé kockázatos. Most kinek van igaza?
Kezdjük Ádám-Évánál. Mi történik akkor, amikor egy tőzsdén forgó cég egy részvényét megvásároljuk? Ezzel az adott cégnek – a részvény képviselte arányban – tulajdonosai leszünk. Innentől miénk a gyár, légitársaság, focicsapat, stb. – a részvény értékének (általában szerény) arányában. Ezeket a résztulajdonokat adhatjuk-vehetjük a tőzsdén a pillanatnyi árfolyamnak megfelelően.
Mi befolyásolja a részvények árfolyamát? Ezt alapvetően kereslet és a kínálat szabja meg – ha valamelyik cég részvénye divatos lesz, mert jó hírek terjednek róla, (például kiváló lett a negyedéves mérlegük, nagy siker lett az új modelljük vagy megnyerték a kupát), akkor felmegy az ára. Ha valami rossz hír van velük kapcsolatban, (lecsukták az igazgatót sikkasztás miatt, megbukott az új modelljük, kikaptak az utolsó meccsükön) akkor lemennek az árfolyamok.
Ha ránézünk egy részvényindex időbeli diagramra, ami egy-egy piac részvényeinek súlyozott összege, akkor láthatjuk, hogy a görbék bár láthatólag felfelé haladnak, olyanok mintha egy előrehaladott Parkinson kóros rajzolta volna: fel-le rángatóznak. Miért van ez így?
A részvény a cég valódi értékét tükrözi. Milyen igazából egy cég értéke? Egy jól működő cég értéke folyamatosan nő: szorgalmasan dolgoznak, új termékeket, szolgáltatásokat fejlesztenek, termelik a pénzt. Ennek egy részét osztalékként kifizetik a részvényeseknek, másik részét visszaforgatják: befektetik, új gépeket vesznek, új gyárakat építenek – ezzel nő a cég értéke, nőnek a részvények értéke is. Csak az a baj, hogy pontosan senki sem tudja megmondani mennyi is ez a valódi érték.
És itt kezdődik a tőzsdepszichológia: egyszer csak elterjed a hír a Kék Mamut Művek remek cég. Sokan vesznek a részvényeikből – feljebb megy az árfolyama. Erre sokan mondják: ugye milyen jó cég ez, hogy megy felfelé az árfolyama: vegyünk mi is. Persze az árfolyam tovább emelkedik. És ez így megy addig, amíg a Kék Mamut részvények nyilvánvalóan irreálisan magas árfolyamot érnek el. És akkor mindig akad valaki, aki elkiáltja magát: A király meztelen! – A Kék Mamut túlértékelt! És akkor mindenki meg akar szabadulni a részvényeitől, az árfolyamok pedig lezuhannak. Akkor persze egy idő után mindig akad valaki, aki rájön: egészen jó kis cég ez és a részvényeinek árfolyama nagyon alacsony. És ezzel elindul a hullámvasút következő menete.
Mit csinált maga a cég miközben részvényeinek árfolyama megjárta a mennyet és a poklot? Semmi különöset, tették a dolgukat: a munkások szerelték a mamutokat, a fejlesztő mérnökök új hatékonyabb mamutkékítő eljárást dolgoztak ki és elkészült az új üzemcsarnok is. Amikor lezuhant a cég túlértékelt részvényeinek árfolyama hirtelen gyengébb minőségben és kevesebbet dolgoztak a cég munkásai? Hirtelen megbutultak a mérnökeik? Összeomlottak a gyártócsarnokok? Kevesebb profit lett hirtelen a kék mamutok piacán? – Egyik sem.
Ezért a részvény piacon a befektetők két különböző koncepciót testesítenek meg.
Az egyik befektetői magatartás a rövidtávú spekuláns. Mindig azt nézi éppen minek fog felmenni-leesni az árfolyama rövidtávon (10 perc, pár nap, 1-2 hónap fajtájuktól függően).
A másik fajta a hosszútávú befektető. Ő valóban hosszútávon – vagy akár örökre – befektető társa akar lenni egy perspektivikus cégnek. Ilyenkor a pillanatnyi vételi ár szinte lényegtelen, a lényeg hogy a cég hosszú távon jól dolgozzon. Ha ma egy Coca-Cola részvényt veszünk, sosem tudhatjuk, hogy holnap mi lesz az értéke, de abban biztosak lehetünk, hogy 10-20 éves távban remekül fog felfelé menni az értéke.
Azt kell látni, hogy hosszú távon a befektetők sokkal sikeresebbek. A spekulánsok sok szempontból szerencsejátékosok. Amikor hosszútávú megtakarítási programokat indít az ember, akkor nagyon lényeges, hogy ne spekulációkra bízza az ember a pénzét. Az még elmegy, hogy az ember 20 évesen elkártyázza minden pénzét, de 55 évesen már nem célszerű rulettre felrakni a jövendő nyugdíjunkat…
Nos nézzük, akkor mi van, ha ilyen hosszútávú befektetői szemmel vásárolunk értékpapírokat. Nézzük meg ezt a szép ábrát, rendkívül tanulságos!
A fenti ábra az amerikai tőzsde S&P 500-as indexe alapján az mutatja, hányszor és mekkora átlaghozamokat lehetett realizálni átlagosan az USA értékpapír piacán. (Az S&P 500 a “Standard & Poor 500″ index rövidítése. Ezt az indexet 500 részvény alapján számítják, így átfogó képet ad az amerikai részvénypiac állapotáról, hozamairól.)
Mint látható az elmúlt 72 évben 17 olyan év volt, amikor teljesen átlagos portfolióval veszthettünk és 55 olyan év volt, amikor nyerhetett. Az átlag 12,8%. Dollárban.
Ha rátekintünk az ábrákra, akkor rögtön láthatjuk, hogy miért van az, hogy aki hosszú távú befektetőként, még teljesen átlagos portfolióval is szinte biztosra mehetett, hogy nyer. Másrészt az is látszik, hogy aki rövidtávra spekulál, minden további nélkül elveszíthette a pénzének akár a felét is.
Most akkor kockázatos az értékpapír alapú befektetés vagy sem? Ez attól függ. Az adatokból ez már matematika, hogy mire számíthatunk.
Ha 1-2 évre indítunk ilyen befektetést akkor kb. 25% esélyünk van arra, hogy kevesebb pénzünk lesz a végén, mint amit beraktunk. Kb. 5% eséllyel csak a felét kapjuk meg a berakott pénzünknek. Viszont kb. 12% esélyünk van arra, hogy a dupláját kapjuk meg.
Hosszú távon, 20 évre viszont már gyakorlatilag nulla az esélye, hogy tőkét veszítsünk. Mivel a hosszú idő nem csak megszépít, de ki is átlagol, a befektetők 95%-nak 11% és 15% közti évi hozama lesz és ez nem kevés. 11%-nál 20 év alatt a pénzünk nyolcszorosát, 15%-nál a tizenhatszorosát kapjuk meg.
Mivel lehet egy hosszútávú befektetést biztonságossá tenni? Ennek három alapvető eszköze van.
Az egyik a kockázatok porlasztása. Nem egy részvényt vásárolunk, hanem sokból egy keveset. Így ha valamelyik cég bajba is kerülne, ez nagy veszteséget nem okoz. Erre ma már kifinomult módszerek vannak.
A második a jogi helyzet optimalizálása. Ez szép és elegáns megfogalmazása annak, hogy a befektetéseinket úgy intézzük, hogy azok jövedelme után a lehető legkevesebbet veszítsük el adók, illetékek stb. formájában.
A harmadik eszköz a folyamatos menedzselés. 20 év hosszú idő, ez alatt sok minden történhet. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan a befektetés portfolióját úgy alakítjuk szakember segítségével, hogy az mindig az optimális legyen. Olyan ez, mint a fociban. Az üres pályán is szinte lehetetlen az egyik kapuból úgy kirúgni a labdát, hogy pont a másikba menjen (ez meccsen évtizedenként egyszer szokott sikerülni…) Ugyanakkor egy óvodás is képes a labdát szépen végigvezetgetni a pályán egyik kaputól a másikig.
Remélem, hogy sikerült egy kicsit megvilágítani ezt a bonyolult témát. Végezetül azért felvetnék egypár kényes kérdést: Kinek áll érdekében az, hogy Ön kedves olvasó elhiggye, a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak? Röviden felsorolom:
A bankoknak – akkor ugyanis elvinné a „biztos” bankszámláról a pénzét. (Megjegyzem a bankok pontosan így keresnek rekordprofitokat – Ön berakja a pénzét alacsony „biztos” kamatra a bankba, ők meg az értékpapírpiacon és a gazdaságban megforgatják.)
Az államnak – az állam szeretné, ha Ön kedves olvasó államkötvényekbe rakná a pénzét. A részvények ennek a konkurenciái – el is próbál az állam mindenkit riasztani – törvények útján, vagy csak propagandával – ettől.
A kereskedelem – ha Ön elhiszi, hogy a megtakarítások nem biztonságosak és ráadásul nem is hoznak jól, akkor semmi akadálya annak, hogy most rögtön elköltse náluk minden pénzét. És ez nekik remek. Hát még ha arra is rá tudják venni, hogy hitelekbe verje magát!
Ingatlan beruházók – ha Önt meg lehet győzni, hogy az elvont értékpapírok helyett a megfogható falakba fektessen (most, hogy az a fal miből és hogyan épült tekintsünk el) akkor nekik nyert ügyük van.
Szóval kinek érdeke meggyőzni Önt, hogy a hosszútávú értékpapír alapú befektetések nem biztonságosak? Praktikusan mindenkinek – saját magát kivéve. Mert, ha komoly pénzeket akar összerakni, hogy komoly célokat valósítson meg, akkor ez a legjobb út.
Csakhogy az a baj, hogy nálunk csak kb. 16 éve van kapitalizmus és annak is eddig főként a szemetét láttuk. De azért el kellene gondolkodni rajta, hogy azokban az országokban, ahol régóta és folyamatosan kapitalizmus van, miért ilyen formákban vannak a családi megtakarítások döntő része?
Tisztelt Tóth Úr!
Egy régebbi cikkében, amely a hosszútávú befektetésekkel és a válsággalfoglalkozik bemutatta, hogy a gazdasági válságok előtt és után, hogyan változtak a részvények értékei. Én ezt a táblázatot, illetve diagramot keresem.Ez lenne az?? Hogyan tudom a táblázatot megjeleniteni?
Tisztelettel:Badics László
Részvény: a részvények többségénel, az osztalék, ha egyáltalán fizetnek, a bankbetétek kamatát meg se közelíti. A névértékre vetített 144%-os osztalék, amennyit pld. az OTP fizetett 2006-ban, a piaci értékre, ami akkor 10 ezer forint volt, még 2%-os hozamot sem eredményezett. Most az OTP 5000 ft körül van, de 2009-ben volt jóval lejjebb, 1500-on is. Azaz ez a részvény is mutatja, hogy igen széles sávban tud mozogni egy értékpapír piaci néhány éven belül is. Aki 3 éve még 10 ezer körül vette, úgy tünik jó ideig várhat rá, amig a papír visszamegy a korábbi szintre. Persze, aki 1500-nál vásárolta meg ezt a papírt nagyon jól járt. Nem arról szól a tőzsde, hogy vannak akik keresnek rajta, de ennek az árát azok fizetik, akik rosszul spekuláltak?
Tisztelt Tóth Úr!
Nagyon kedvelem a cikkeit alapvetően azért, mert Ön is megtakarítás- és öngondoskodás-párti tanácsadó, ami a válságnak köszönhetően kezd megint “divatba jönni”.
A fenti cikkel alapvetően egyetértek, de a részvényvásárlásra bátorítást csak akkor tudom elfogadni, ha azt az emberek kellő információ birtokában, és KIVÁLÓ pénzügyi tanácsadók mellett teszik, valamint olyan porfólió vásárlásával, hogy a kockázat minimalizálva legyen.
Miért mondom ezt? Ne feledjük, hogy vannak társaságok, amelyek kapcsán kiderülnek komoly múlasztások, és amelyeket felszámolnak végül stb. ill vannak olyan cégek is, amelyek spekulatív módon érték feletti áron bocsátják ki papírjaikat (persze ezeket a piac rövid távon korrigálja).
Amiket a diagrammok mutatnak valóban teljesülnek hosszú távon, viszont ebben az esetben a tőzsdeindex által képviselt portfólió megvásárlására és nem egy papír megvásárlására kellene buzdítani a befektetni vágyó családokat.
Kiváló tisztelettel és üdvözlettel:
Hornyik Bence
Igen a megtakarítás lehet részvényekben –de az is épp olyan rizikós, ma van egy cég, holnap felszívódik a befektetett pénzzel együtt. A banki lekötött és figyelemmel kísért megtakarítás vagy az ingatlanba fektetett talán biztonságosabb, már amennyire a világon bármi is biztonságot adhatna.
Hát igen elgondolkodtató, hogy a világ kapitalista életforma leginkább felzabálja a humánusabb életet és ez a ragály minket is megfertőzött, csak még primitívebb és becstelenebb formában.
Őszintén, kedves Tóth András? –aggódom az unokáim jövőjéért a felnőtt gyerekemnek, már jövője sincs, a fellazult erkölcs és törvény hiánya miatt, ha bűzlik a hal feje, akkor sajnos már felbomlásban van a test és farok is.
…szeretem az írásait, a közemberek irányába a bölcs segítő szándékát. üdvözlettel
Tisztelt Tóth Úr!
Rengeteget lehet olvasni arról,hogy az ember mibe fektesse a pénzét,és mégtöbbet arról,hogy kérjen tanácsadói véleményt,segítséget.Csak egy dologról nem szól a fáma, mennyibe is kerül ez a segítség .Csak megállapodás kérdése,vagy fix díjak vannak?Erről is szívesen olvasnék,hogy tiszta víz legyen a pohárba.Magam is szívesen vennék igénybe ilyen segítséget,de az ember óvatos ,ha a saját ingéről van szó,viszont egy rossz befektetési döntés és úszik a család megtakarítása.
Tisztelettel: Koltai József
Tisztelt Tóth Úr,
Rendkivül érdekes és elgondolkodtató volt az “értékpapir alapú befektetések”-ről szóló cikke !
Engedje meg hogy elmondjam a véleményemet arról, hogy szerintem mi az ideális bef-i portfólió. Én a megtakarításomat 1/3 részt értékpapírba, 1/3-t ingatlanba és 1/3-ot nemesfémekbe( pl. arany) helyezném ! Sajnos az elmúlt évtizedek tapasztalatai arra ösztönöznek hogy ha 100 %-os BIZTONSÁGOT szeretnék, akkor csak “aranyba” helyezném el az összes megtakarításomat( NO STRESSZ) ! A történelem már sok esetben bizonyította hogy a “papirpénznek” nincs ÉRTÉKE ! Az évi 10 %-os értékvesztés nagyon sok, főleg hosszútávon ! Max Otte és Dr. Mark Faber szerint a várható infláció 10-20 %-os lesz ami a papirpénzre vonatkozóan semmi biztonságot nem ad !
Ez természetesen csak az én véleményem.
üdvözlettel;
Kellner Tamás
Tisztelt Tóth Úr,
Érdekesnek tartom az írásait, olykor nagyon tanulságosnak bár kis elfogultságot érzek a befektetési alapok irányába (talán nem véletlenül) de az üzenettel abszolút egyetértek.
Nem igazán értem az ingatlan befektetések iránt megfogalmazott ellenérveket. Bár nekem még nem teljesen értem ki mit ért pontosan az ingatlan befektetés alatt. Az én véleményem, hogy nem lehet egyértelműen állítani, hogy az ingatlan az rossz a befektetési alapok jó befektetés, szerintem ebből is abból is van jó meg rossz sok minden határozza meg.
Azért például érdemes megnézni az egyes tőzsdék indexeit is ami meghatározó instrumentumok átlagolva mutatja például a japán Nikkei-t az elmúlt 20 évben kevesebb mint a harmadára zuhant. Ez az időtávlat azért nem egy rövid táv.
http://lh4.ggpht.com/_Ws8RVJ7UJ5I/S0jQmAgT0gI/AAAAAAAAAlk/ZWHlaZ2qR7Q/NikkeiHistoric7.png
Üdvözlettel:
MG
Tisztelt Tóth úr,
Noha egyelőre nincs szabad forgó tőkém,nagyon megérintett
az egyik legelső hírlevele a hoszzutávú befektetésekről.(Warren Buffet)
A leszarási pénzről már a Nemes ház olvasása után tudtam(nagyon tanulságos),és remélem lesz is belőle valami,annak,aki elolvassa.
Nagyon sokat jelentett viszont az Ősember a pénztárcámban című zseniális szemnyitogató könyvecske,amit szerintem iskolában kellene tanítani.Melléktanulmányként minden jövőre gondoló embernek tanulmányozni kellene a japán és a kínai nyugdíjrendszert.
Őszinte tisztelettel
Zs.P.G.