Jövőképek 1. – Háború van
dr. Tóth András
Soha az írott történelem kezdete óta nem volt még ennyire béke, mint most. Mondjuk, az egy érdekes kérdés, hogy hogyan mérhető az, hogy béke?
Véleményem szerint rendkívül egyszerűen: osszuk el az adott évben erőszakos halállal elhunytak számát az emberiség teljes létszámával. Nyilvánvalóan az emberiség hatalmas létszámnövekedése mellett is az erőszakos halállal elhunytak száma az utóbbi évtizedekben drámaian csökkent. Még a háborús jellegű konfliktusok is egyre kevesebb halottal járnak. Az egy dolog persze hogy a média imád vájkálni az erőszakban és mivel ma már nagyon gyors a kommunikáció, a világ legtávolabbi sarkában is történik egy kis csetepaté, az azonnal színes-szélesvásznon kerül a világ összes újságjába, TVjébe. De ez ne vezessen meg senkit: itt bizony soha nem látott béke van.
Ennek ellenére egy soha nem látott háború dúl, minden eddiginél nagyobb intenzitással. Ez a háború pedig a különböző felépítésű államok közt zajlik: nem erőszakkal, “csak” gazdasági eszközökkel.
Az ötvenes években a hidegháború is ideológia alapon dúlt: Egyik oldalon a szabadversenyes kapitalista országok a másik oldalon a központosított szocialista országok álltak. Mind tudjuk ezt a versenyt a kapitalista társadalmi rendszer nyerte meg, és ma már csak nagyon elvétve találunk egy-két kis országot, ahol ne a kapitalizmus lenne.
Most más alapon dúl a háború: a mostani harcoló felek mindegyike kapitalista. A különbség abban van, hogy hogyan viszonyul az állam és az állampolgárok. Mondok két szélsőséges példát.
Az egyik példa Svédország. Az állam minden dolgozót, minden vállalkozót és egyáltalán mindenkit, akinek valami vagyona van, keményen megadóztat. Utána viszont az állam nagyon magas szinten ellát mindenkit. Remek és ingyenes az egészségügyi ellátás. Magas a nyugdíj. Kiváló színvonalú a munkanélküli segély. Ilyen a szociális állam.
A másik szélsőséges példa az ázsiai feltörekvő országok, mint például Kína. Itt az állam minimálisan adóztat: Nem ritkán a munkáltató bérköltségének 90-92%-a nettó módon a munkavállaló kapja. De természetesen az állam se nyugdíjat, se egészségbiztosítást sem biztosít – ezt mindenki oldja meg maga. Meg egyébként is mindenki fizessen mindenért. Ráadásul itt a bérek is alacsonyak – örülnek, ha végre már nem hallnak éhen. Ilyen a passzív állam.
Nyilván ezek szélsőséges példák: a létező államok különböző árnyalatokban valahol a kettő közt találhatók.
Nos van két rossz hírem: Első az, hogy mi elvileg egy szociális államban élünk. A másik az, hogy ez az oldal áll vesztésre.
De miért áll a szociális állam vesztésre? Leginkább az az oka, hogy nem annyira hatékony. A dinoszauruszok is kipusztultak, mert nem voltak versenyképesek az emlősökkel. Ha kiszámoljuk, mibe kerül egy adott termék előállítása, akkor nem ritkán a vállalkozónak húsz-harmincszor annyiba kerül Svédországban, mint Kínában. Nyilván alapvető ellentét van itt a dolgozók és a vállalkozók közt. Kínában remek dolog vállalkozónak lenni és Svédországban remek dolog munkavállalónak lenni.
Mi következik ebből? A vállalkozók nem akarnak hatalmas profitot veszíteni és ezért áttelepítik a gyáraikat keletre. A helyi munkavállalók pedig sztrájkolnak, a szocialista politikusok interpellálnak. A nagy kassza pedig fogy, a feszültségek nőnek.
De nem csak a gyárak települnek el, hanem mindenki, akinek nagyon nagy jövedelme van, és úgy érzi, nem kellene már a fél országnak abból élnie, hogy ő olyan okos és ügyes, hogy ennyit keresett. Másrészt nagyon sokan úgy döntenek, nem kell nekik tolni ezt a közös szekeret, elüldögélnek ők fenn, tolja más. Ha kiváló a munkanélküli segély, és ha nem buzog a munkakedve, akkor bizony eléldegél ő munka nélkül. Ennek szélsőséges példáját láttam például Thaiföldön. Angol munkanélküli fiatal férfiak hordái élnek ott. Mivel arra olcsó a megélhetés (még a Big Mac is fele annyi, mint náluk), készségesek a lányok, a munkanélküli segélyből úriasan megélnek. Az angol állam megengedheti magának, hogy a lógósait exportálja.
Különbségek eddig is voltak, de a helyzet az utóbbi időben vált égetővé. Miért? Az ok, hogy az utóbbi tíz évben sok korábban “zűrös” hely stabilizálódott. Ilyen például Kína, Oroszország. Ezek ma már stabil kapitalista gazdaságú országok.
Másrészt a világ nagyon kicsi lett. Ma Budapestről gyakorlatilag a világ kulturált vidékeinek 95%-ra eljuthatunk 24 órán belül. Olyan olcsón lehet ma utazni, szállítani, hogy megéri a világ végéről is 500 forintos tornacipőket szállítani, és megéri havonta hazautazni a nyugdíjért.
Harmadrészt az utóbbi időben nagyot fejlődtek a minőségbiztosítási technikák. Ma nagyon jó módszereik vannak arra, hogy viszonylag “kultúrálatlan” munkaerővel is minőségi termékeket állítsanak elő.
Mi lesz ebből? Nyilván, ahogy ezek a gyorsan fejlődő országok száguldanak, később majd megengedhetik maguknak, hogy emeljék a fizetéseket. De valószínűleg az állam nem fogja átvállalni sem a nyugdíj, sem az oktatás, sem az egészségügyi ellátás költségeit. Erre jó példa Japán. Ők végigjárták a felívelés szakaszát és elég gazdagok ahhoz, hogy jóléti államot játszanak. De nem teszik. A nyugdíjat mindenki maga gyűjti, az egészségügy ellátás fizetős, és az egyetemi oktatás a világon a legdrágább.
Mit tehetnek a jóléti szociális államok? Rájuk rossz napok járnak. Mese nincs, folyton valamit vágni kell. Nyugdíjakat csökkenteni kellene – ez viszont szinte lehetetlen – a választók jelentős része nyugdíjas. Ezért azokat büntetik, akik majd később mennek nyugdíjba. Emelik a korhatárokat, csökkentik az induló összegeket. És ezt meglehetősen sunyin, nem reklámozva, vagy mint nálunk, a kemény szigorító intézkedéseket hoznak, de csak sok évre előre. Az idő persze telik, és majd lesznek, akik 2012 után mennek majd nyugdíjba, és amikor megkapják az első nyugdíjukat, igen csak elcsodálkoznak – miért csak fele az ő pénzük a tavaly nyugdíjba mentekhez képest? Az állam pedig így szól: Tíz éve meghoztuk ezt a törvényt, eddig nem vetted észre? Eddig egy szóval sem tiltakoztál! Bocsi…
És ugyan ez megy az “ingyenes” oktatás és az “ingyenes” egészségügy körül. Szépen szeletelik a dolgokat. Most senki se gondolja, hogy a gonosz politikusok összeesküvése van a háttérben! Nem erről van szó. Minden politikus kényezteti a választóit – ha megteheti. Csak éppen ebben a helyzetben nem tehetik – mert zajlik a háború, ahol vesztésre állunk. Ez van.
Látom a szemén, nem teljesen hisz nekem. Pedig csak nyissa ki az újságot, vagy valamelyik hírportált. Olvasson a sorok közt! (A magyaroknak ebben már óriási gyakorlatuk van.) Itt bizony háború zajlik és mi sikeresen beverekedtük magunkat a vesztes oldalra… Ez van. Innentől mindenki nézze meg magának a kínaiakat – és kezdjen el csak magára számítani…
Kedves Tóth András!
Annak a kiváló gondolatnak a kimondásához, hogy egyre inkább öngondoskodásra van szükség, nem kell egy ilyen hosszú, kicsit demagóg és rémisztő jövőt festő írás, ráadásul a HÁBORÚ hívószavát alkalmazva. Nem is beszélve arról, ha ennyira tragikus lesz a helyzet, és eleve vesztesek vagyunk, akkor az öngondoskodást sem “fogják engedni”. Ugyanis az öngondoskodás kereteit nem az öngondoskodók szabják meg, hanem az állam. Annak pedig egy része az öngondoskodókból áll. Vagyis az öngondoskodók képviselői, a poltikusok kénytelenek lesznek gondoskodni mindig az öngondoskodókról, pénzzel és lehetőségekkel. Itthon is, Svédországba is, Kínában is.
Az emberek ne féljenek, ne félelemből kezdjenek el a jövőjükre gondolni, hanem örömmel teli meggyőződésből, ami a jövőjükbe vetett hitből fakad. Nem elkeseríteni kell az embereket, hanem bátorítani!
Én szívesebben lennék olyan ember pénzügyi tanácsadója, aki örül a jövőjének, mint aki fél tőle.
macropolo
Az hogy a jelenlegi helyzet is háború az tényleg kicsit túlzónak tűnhet, de láthatjuk hogy a kínai kommunista állam rakéta kilövő állomásokat vesz éppen most.
Mikor siklik ki vajon a Sanghai expressz? Tudja valaki?
Mindegy, hogy a háború kifejezést használjuk-e. A tendencia a lényeg, ami teljesen világos. Igazából a drasztikus előadásra azért van szükség, mert a magyarok a jóléti államhoz szoktak hozzá, és nem könnyen hiszik el, hogy ebből nagy gáz lesz. Aki kicsit utána néz a folyamatoknak, az láthatja, hogy ez nem tartható fenn.
Szerintem a helyzet súlyossága mindenképpen indokolja a drámai hangot.
A kérdés az, hogy mikor omlik össze a nyugati gazdasági rendszer. A hidegháborút ugyanezen eszközökkel nyerte meg a kapitalista rendszer.
Most a (fel)fejlődő országok és a fejlettek között folytatódik ugyanez. Igenis komoly esélye van, hogy kína, india, brazília letörli a fejlett nyugati kapitalizmust vagy legalábbis annak szociális jellegét. A drámai hang pedig azért indokolt, mert mindez 10-15 éven belül megtörténhet. Emlékezzünk, a japán autó a ’970-es években a gagyi szinonímája volt, ma mindenki toyotát akar venni!
Ma egy olyan ország termékeit nézzük le, nevetjük ki, amely egyike a 3 űrhatalomnak, és a világ legnagyobb egységes belső piacával rendelkezik. Azaz azon az oldalon csúcstechnológia, tömegtermelés, növekedés, a mi oldalunkon drága munkaerő (mert 5 másikat tart el), telített piac, és kiszolgáltatottság (olaj, kihelyezett termelés).
Tehát igenis háború van, és úgy tűnik mi sajnos a vesztésre álló oldalon vagyunk.
Akkor most busongani akarunk “rettentő háborús sorsunk” romjai fölött, vagy a “senkinemtudjamilyen” jövőnk céljait akarjuk elérni?
Nem kell lenézni semmilyen terméket, elképzelést, de azt sem szabad elfelejteni, hogy majd ott is nagyon drága lesz a munkaerő és a technológia, majd ott is megáll a növekedés, hiszen lassan mindenki tudja, hogy a világgazdaság ciklusok szerint működik.
Addig viszont ki kell használni a növekedés előnyeit! Ha békét akarsz, ne készülj a háborúra!
macropolo
Sajnos van okunk a “busongásra” főleg nekűnk az egyszerűbb kis méheknek,az eddig olvasottak látván,amivel természetesen eggyetértek.Csak kiegészítésűl tenném hozzá , hogy “A BÉKE MINDIG AZ ERŐSEBB KEGYE” az ,hogy most béke van nem a mi érdeműnk,eddig sem mi vivtuk ki saját békénket.
De térjűnk vissza a nagyvilágból,a kis szűk hazánkba,hogy jelenleg milyen középtávú lehetőségeink vannak.PL.elég nagy volumenű dolog hogy a Gazprom magyarországon keresztűl szeretné megvalósitani Nyugateuropai expotját,erről voltak nemrégiben megbeszélések a miniszterrel mikor Putyin elnők idelátogatott,vagy hogy egy vadonatuj technologián működő atomerőművet építenének,vagy és ez egyáltalán nem szímpatikus cserében atomhulladék temetőt hoznának létre.Viszont az egésszen biztos hogy az jön ki a háborúból nyertesen aki tuléli.
Ugytudni egyébként, hogy a gazprom 2010 ig elkezdi az építkezéseket hazánkban.Kisembereknek a kérdés ,hogy ebből nekűnk mennyit csöpöögtetnek vissza?(mézet,vagy csak cukros vizet)
“Túl sokáig volt már béke
közeleg a világvége…”
Szal attól félek én is, hogy kitör a világbéke, már így is túl sokan vagyunk, hulljon csak a férgese ! Hitler apánk is megmondta már a Mein Kampfban, s Darwin óta is tudjuk, hogy a gyenge elbukik, az életerős pedig él tovább. Ez ilyen egyszerű.
Macropolo:
Idézek a hozzászólásodból:
“akkor az öngondoskodást sem “fogják engedni”
Nézd, kicsit a folyamatok mélyére kéne látni, hogy megértsd, miért fogják az öngondoskodást mindig is engedni: Az UL befektetésben elhelyezett tőke jelentős része állampapírokba kerül. Nem is beszélve a biztosítók szavatoló tőkéjéről ( hallottál már róla? ) Amit szintén javarészt kötelező ( PSZÁF előírás ) rövidlejáratú állampapírokban tartani. Nos akkor a megtakarításokban elhelyezett pénz nagy része hova is kerül? Gondolj csak a Japán példára, ők pont ezzel számoltak és be is jött. Belekényszerítették az embereket egy olyan megoldásba ( saját szociális háló építés ) ami lényegében jó volt az embereknek és az állam gazdaságának is. Ezt mi is megtehetjük, és viszonylag szabad választásunk van benne.
Üdv:
Boros István
vezető pénzügyi tanácsadó
Kedves István!
A tőlem idézett nyilván “költői túlzás”. Azt akartam vele érzékeltetni, hogy ha ennyire beleszólnak az életünkbe, mint azt a tragikus jövőben fölfestik, akkor nem öngondoskodás lesz, hanem Békekölcsön jegyzés. Nyilván, hogy amit az állam adókedvezménnyel támogat, azt azért teszi, mert használja a pénzt.
Egyébként nem az a UL befektetések lényege, hogy éppen ne állampapírban, hanem valami magasabb hozamlehetőséggel bíróban legyen a pénz?
macropolo
Nos a Coca Cólában a buborék egy hegyi gorrillafajta fingjának szintetikus változata.
Én mindig nagy érdeklődéssel olvasom Tóth András cikkeit, habár ez egy kissé bulvárosra sikerült. Az az érdekes paradox helyzet a cikkben, hogy míg az író bírálja a média nagyon is valós, az eseményeket eltúlzó, szenzációéhségét, addig maga is eltúlozza a témát.
A témát szakmai csomagolásban prezentálni kívánó irományocska számos felületes és pontatlan, pongyola fogalmazást tartalmaz. Természetesen bele lehet magyarázni, hogy “költői túlzás”, de szerintem egy komoly, szakmailag igényes pénzügyi szakember ad magára annyit, hogy mondjuk a mondanivalóját alátámasztja tényadatokkal, (pl. versenyképességi indexek). Nem tudom, hogy ki a célcsoportja ennek a honlapnak, de az elmondható, hogy ha a nagymamám elolvassa, akkor azt mondja, hogy “rendben”, viszont egy szakmabéli sokkal kritikusabb szemmel nézi.
Mindenesetre a Blikk-ben nagyon jó cikk lenne.
A cikkben felvázolt “háború” jelenlétével egyetértek, de nem tudom, hogy mit csodálkozunk ezen akkorát, hisz a kapitalizmus lényege az örökös versengés, az örökös háború két eltérő termék között. (És azért azt sem árt belátni, hogy egy háború nem mindig végződik totális megsemmisüléssel, ld. Coca-Cola vs Pepsi). Itt jelenleg két modell közötti versenyről van szó, a verseny szónak nem az eredeti jelentésében.
Habár teljesen tudatában vagyok a jóléti államok kihívásaival, de nem merném kijelenteni, hogy csak egy üdvözítő megoldás létezik, és hosszú távon csakis az fog érvényesülni. Egymás mellett létezhet szimultán több modell is, mindegyiknek meg van a maga előnye, hátránya.
Megemlítésre került, hogy kis hazánkban hozzá vagyunk szokva a jóléti államhoz. Habár az európai modell a jóléti államra épül, a myagarok legfeljebb az ingyenes közszolgáltatásokhoz vannak hozzászokva, mert a jóléti államban ez ellenoldalon szolgáltatást is nyújt az állam. Természetesen nálunk semmi jóléti szolgáltatást nem kaptunk, s ráadásul nem volt ingyenes, mert mindezt az infláció révén, az infrastruktúra felélésével “fizettük” meg.
Egyetértek azzal a hozzászólással, hogy nem kell hasraesni a Távol-Kelet fejlődésétől. A 0-ról elég gyorsan lehet fejlődni a már kész minták okos adaptálásával, s ebből kifolyólag a relatív növekedési-potenciál is előbb-utóbb telítődik. Kína esetében a versenyképesség alapja az alacsony munkaerő, és egy brit cégnek esze ágában sem lenne outsorcingolnia a termelését, ha ugyanazon az áron kapná meg az azonos kvalitással rendelkező munkást. Ráadásul a fuvarozást egyáltalán nem mondanám elhanyagolható költségnek, hisz az üzemanyagárak emelkedése jelentős terhet ró minden gyártóra. Ráadásul elmondható, hogy Kína űrnagyhatalom, ami szintén nem olyan nagy szenzáció, ha azt nézzük hogy ott 1,5 milliárd ember termeli ki az űrkutatás költésgeit, míg máshol 120millió, vagy 400 millió.
Felmerül az a kérdés is, hogy mit nevezünk fejlődsnek. MErt ugyebár az EU-nak a környezettudatos, tudásalapú, FENNTARTHATÓ fejlődés a célja, amely “szétteríthatő” a teljes lakosságon. Nos Kínában ez nem igazán mondható el. Sorra épülnek a felhőkarcolók Pekingben, meg lesz olipmia is, de de a pár száz km-re arrév élő kalapos paraszt a rizsföldeken éhbérért dolgozik. Szerintem ket is meg kellene kérdezni, hogy mennyire értékelik az állam űrprogramjait, és rakétakísérleteit.
Mindezzel nem azt akarom megvilágítani, hogy Kína fejlődése nem jelent versenyt számunra, sőt… De azért meg kellene nézni, mondjuk egy többfaktoros nemzetközi versenyképességi elemzést, amelyben Finország, USA, Svédország, Dánia sorrendet láthatunk (*2003-as adat).
Ráadásul nem szabad abszolút versenyelőnyről bszélni sehol sem, hisz aki egy kicsit is jártas a makroökonómiában, azt tudja, hogy mindig komparatív versenyelőnyben kell gondolkodni.
Ami pedig az állam szerepvállalását illeti az oktatásban, egészségügyben, az sem egyértelmű. Az újhullámú közgazdasági nézetek már cáfolják azt, hogy maga az állam eleve elrendelten képtelen a hatékony és gazdaságos működtetésre. Ezt természetesen a mai neoliberális atmoszférában csípőből lehurrogják. Mert pl ha egy állam abszolút nem foglalkozik az oktatással, akkor nyilván hosszútávon nem is áll szándékában tudásalapú gazdaságot építeni, hanem inkább nyersanyagait, vagy olcsó munkaerejét aknázza ki. Azt pedig ne nevezzük high-tech gazdaságnak, ha 1,5 milliárd embbere jut egy kicsit központ, ahol ilyen iparág fejlődik. Majd ha a rizsföldeke szélerőmű, stb…
Az öngondoskodás szintén nagyon divatos liberális eszme. Azonban Kína esetében nem szabad összekeverni a szezont a fazonnal, hisz ott nem emiatt nem költenek rá (megjegyzem, kommunista államról van szó), hanem azért, mert nincs egyelőre miből, és ráadásul ezeket a területeket egyelőre mellőzhető tényezőknek tekintik. Fontosabb a mit tudomén milyen atomrakéta, meg stb… Szóval az öngondoskodás csak akkor működik, ha egy társadalom érett rá. Habár ez az állításom első hangzásra ellentmondásba ütközne, ha Svédországra vagy Németországra nézünk, de azárt nem szabad elfeledni, hogy az utóbbi pár évben ezekben az államokban nagyon komoly reformok mentek végbe, amik nem feltétlenül a szociális jólét feladását, sokkal inkább azk átszervezését jelentették. Németországban az eredmények már ma is mutatják a reformok sikerét. (egy hasonló modellt próbál egyébként a mostani kormény véghezvinni, több-kevesebb sikerrel)
A háború 2 vagy több ország közt zajlik, tehát ilyen értelemben nem beszélhetünk háborúról.
A cikk lényege nem is ez, hanem egyfajta figyelemfelkeltés az öngondoskodás fontosságáról. Ez lehet bulváros vagy túlzó, de mindenképpen elérte a célját, legalábbis a reagálásokból ez derül ki.
Ha csak annyit írt volna András, hogy az öngondoskodás fontos, és figyeljen oda rá mindenki, akkor aligha keltette volna fel az érdeklődést a téma iránt. Vitaindítónak esetleg jó, ha nem politikai és gazdasági tendenciák kivesézéséhez vezet.
Jósolni én is tudok, csak kérdés mikor valósul meg a jövendölés. Észak-amerika, európa, már fejlett, most ázsián, és dél-amerikán a sor a felzárkózásban aztán jön afrika és a közel-kelet.
Feltörekvő piac tehát még sokáig rendelkezésre áll a befektetőknek, 40-70 év minimum. Ennyi idő alatt még magyarország lakosaiból is kivétel nélkül lehet milliomos, ha az öngondoskodás útjára lép, és nem az államtól várja a megoldást. Filozofálni teli hassal ráérünk még, most cselekedni kell pénztárcánk és akaratunk szerint, mert van rá reális lehetőségünk. 20-40 év múlva senki sem mondhatja, hogy nem szóltak, az más kérdés mennyire figyeltünk oda, és a lényegre, vagy csak akadékoskodtunk “pontatlan” megfogalmazáson.
Lehet vitatkozni az állami szerepvállaláson, az oktatáson, az egészségügyön, a nyugdíjrendszeren, a munkaerőpiacon, a politikán, hogy mi volt régen és mi van ma, meg nem úgy van, hanem másképp, de az öngondoskodáson nem vitatkozni kell, hanem csinálni. Lehet kicsiben vagy nagyban, de el kell kezdeni.
Elöször is az, hogy a kulturálatlan munkaerővel előállított termék minősége megfelelő, enyhén szólva nem fedik a valóságot – lásd pár évig müködő TV, gombásodást előidéző cipők … stb.
Másodszor, mivel a kínaik nem kapnak nyugdíjat, ezért ehhez sok gyereket kell vállalni kik szintén sokgyerekesek lesznek.
Gyakorlatilag mesterségessen előidézett népességnövekedéshez vezet, ami elő fog idézni egy katasztrófát, mivel a Föld nem fog tudni eltartani ennyi embert. Tehát nem csak mi állunk vesztésre, hanem az egész emberisség, mindez azért, hogy a multinacionális cégek profitja folyton nőjjön.
Hát igen.
Érdekes a cikk, de a hozzáállás nagyon neoliberális. Van két szélsőség, de Angliában pl. liberalizmus van, mégis erős a munkások szociális védelme, Magyarországon meg inkább posztszovjet típusú állam van. Egyébként megjegyzem, hogy az USA kényszeríti Kínát, hogyha be akarja hozni a termékeit, akkor nála fektessenek be, tehát a csoró kínai kulik a gazdag kövér amerikaiakat pénzelik.
Ami a minőséget illeti: a japánok sem szívesen adnak ki minőségi termékeket máshova (Dél-Korea, Kína) mert erős minőségromláshoz vezet-láthattuk a Sony példáját-sz..é h..é nem lehet minőségi munkát elvárni.(Az meg hülye, aki a gyárát Kínába telepíti, mert le fogják másolnia termékeit azt túllépnek rajta)
Ami a stabilitást illeti: sem Kína, sem India nem stabil. Kínában hatalmas a feszültség, mert a kommunizmus elveszítette a hitelét, de még megpróbálják ezt titkolni (láthattuk a botrányokat a 7-14 feleséget tartó pénzes funkcionáriusokról). Kevés a gyerek, és a zömük elkényesztetett, ezek inkább bűnözőnek mennek majd el,mithogy folytassák a szüleik példáját. vannak is tervek a nyugdíjrendszer bevezetésére -svéd mintára-http://index.hu/politika/kulfold/tai282j383/
A svéd modellt vezetné be Kínában egy pártveterán
| 2007. 05. 25., 10:16 | Frissítve: 2007. május 25., péntek 10:38
India hasonló. Ott meg nagyobbak is a a nemzetiségi ellentétek.
Persze ami pl. Angliában van az sem jó-ha nem akarnak, nem mennek be dolgozni…
Azért azt senki ne mondja, hogy Mo. az arany középút…
Persze azért jobb, ha az ember függetlenséget teremt a maga számára pénzügyileg és nincs kiszolgáltatva a munkaadóinak…
Leviatán gondolata meggyőző
DDDD
azért KAt ne felejtsd el, hogy a dráguló energiaárak rákényszerítik a lakosságot, hogy pár év múlva modernebbre cseréljék le a tv-t , hűtőt, kocsit, tűzhelyet, mert olyan sokat zabál (energiát), hogy megéri egy korszerűbbet venni. ma már nem szabad 20 éves autóban és 20 éves hűtőszekrényben gondolkodni.
Én mondjuk Németországért rajongok hiszen ők elég jó nép. Mivel Magyarország sokat exportál néetországba, szeretnünk kellene őket. És viszont Németország is exportál magyarországra. PL: BMW,Mercedes stb. És ne felejtsük el Németország a Európa meghatározó ipari és gazdasági nagyhatalma nagy haderővel stb. Ott az emberek többsége jólétben él nem úgy mint magyarországon. Mi ennek az oka?
Magyarországon addig marad 7,5% az infláció amíg nem lesz euró amitől valószínüleg 3% alá esik? Ne felejtsük el amit DR. Tóth András mondott (interjúban) 1,5% életszínvonalnövekedés is szükséges ehhez.
Még azt hozzátenném hogy véleményem szerint azért fejlődik kína ennyire mivel sokan laknak ott. Miért is? Mert ők voltak itt először és a legősibb nép gazdag kultúrával. Azért a több mint 1,5milliárdos lakosságával jó hogy bírtak valamit alkotni.
Körbenézünk a világon Kína a világ vezető nagyhatalma. Pl. nézzünk meg egy játékot. “Made in China” vagy bármit. Kína mindenhol ott van. Én azt halllotam hogy egy Kínai cipőt 25forintból állítanak elő KB (ami lehetetlennek tűnik nekem) és ha már adják 3000forintért már rengeteget kaszálnak.Szóval azt akarom mondani amelyik országnak nagy a lakossága-népesség az általában nagy gazdasági és ipari hatalom általában. Kína szerintem azért ilyen nagy hatalom mert.:
1. sokan vannak 2.olcsó munkaerő 3.ők teszik ki a világ cikkeinek kb 20-30%-át ha jól tudom.
Kína gazdasági teljesítménye most érte utól Németországét.Csakhogy Németország lakossága 82 millió, Kínáé másfél milliárd! Kína tizennyolcszor nagyobb lakossággal hozza össze ugyanazt a produkciót! A környezetszennyezés mértéke minden képzeletet felülmúl, vidéken 7-800 millió kínai nyomorog, a kihelyezett hitelek 40-50%-a rossz behajthatatlan hitel, a tőzsdei cégek 70%-a állami vállalat a párt irányítása alatt áll, soroljam még?
8-10%- os gazdasági növekedés mellett bármely ország gazdasága instabillá válhat! Ez tény, tudják a kínaiak is próbálják is hűteni csak nem nagyon sikerül nekik.
Svédország a világ egyik legversenyképesebb gazdasága kiegyensúlyozott növekedéssel és a világon mindenhol irigyelt életminőséggel. Ez a pozíciója a 90′-es évek elejének válsága óta csak erősödött.
A többit az olvasóra bízom.
Egy adat Kínával kapcsolatban: a környezetszennyezés drámai mértékű – és keveset tesznek ellene. Most még megy a szekér ott, de el fog érkezni egy pillanat, amikor a felnövekvő fiatalabb generációnak már korlátja lesz ez. És Kína akkor fog befékezni. Ráadásul ez hirtelen fog bekövetkezni, mintegy összeroppanásszerűen.
Azért ne legyünk tőle boldogok! Kína már itt nálunk is gyakorlatilag hazavágta a könnyűipart az olcsó termékeivel. Nyugaton és az USA-ban a helyzet drámaibb, ott szinte teljesen ki is pusztult a könnyűipar (persze a luxuskategória még megvan). És mi fog történni, ha elapad az olcsó áruk forrása? Megmondom: recesszió. Nem olyan kritikus, mint Kínában, de jelentős, az biztos.