Vigye vágóhídra vállalkozását!
dr. Tóth András
Az üzlettárs című, kiváló, elsősorban kis- és középvállalkozóknak szóló újság számára írok egy cikksorozatot. Egyszerűen azonban nem bírom megállni, hogy a saját oldalamra is ne rakjam ki a vágatlan rendezői változatot. Íme az első rész.
Egyszer láttam egy középkori metszetet az ördögről: úgy ábrázolták, hogy leemeli a házak fedelét és bekukucskál az emberek életébe. A tanácsadói munka ebben az értelemben rendkívül rokon az ördögével: beleskelődünk az ügyfeleink és vállalkozásaik életébe és természetesen a pénztárcájukba. Ez nekünk nagyon tanulságos, nekik pedig remélhetőleg nagyon hasznos.
Ügyfeleim jelentős része sikeres vállalkozásokat vezet. A pénzügyek kapcsán sok mindenről elbeszélgetek cégeikről. Mindenki, aki a saját vállalkozását vezeti, azt hiszi, hogy a problémák, amelyek a saját cégeikben jelentkeznek, teljesen egyediek. Pedig azt látom, hogy a gondok szinte azonosak mindenütt.
Az egyik legáltalánosabb baj lelki jellegű: a vállalkozást vezetők, tulajdonosok gyakran úgy kezelik a vállalkozást, mint saját gyermeküket. Ez még nem probléma eleinte, amikor a vállalkozás alapításának és felfuttatásának az időszaka van. Ilyenkor ugyanis, mint a kisgyermeknél, a szülők, nem sajnálják a munkát, időt, éjszakázást, csak hogy a kicsike egészségesen nőjön.
Igen ám de egy vállalkozás – ha minden rendben van és szerencsésen alakul – akkor pár év alatt eléri “felnőtt korát”. És itt jön az, amiben egy vállalkozás gyökeresen más, mint egy gyerek: egy ember 70 évig is elél átlagosan, de egy vállalkozás élettartama, ha keresztüljut a kezdeti válságokon, akkor valahol az aranyhörcsög és a kutya közt van, azaz átlagosan 5-10 év. [Erre mondta az egyik barátom, hogy ezért szomorú kutyát tartani, mert az ember 10-15 évente eltemeti a barátját. Nálunk is lassan úgy néz már ki a kert, mint egy kisállat temető. És a házi kedvencek eltemetése mindig apai feladat. És tudják milyen munka januárban eltemetni egy bernáthegyit?]
Szóval az én felfogásom szerint egy vállalkozás nem gyerek, hanem leginkább egy aranyos kedves kis boci. Etetjük, gondozzuk – meg is nő. Aztán fejjük és remekül élünk belőle egészen addig, amíg lehet. Ha pedig már kiöregedett és nem gazdaságos, eladjuk a vágóhídra. Az árán meg vehetünk egy új bocit.
Egyszerű? Hát nem. Látnák a vállalkozó ügyfeleim arcát, miután kipanaszkodják magukat a vállalkozásuk szűkülő lehetőségeiről, és én meg megkérdezem tőlük: “És mikorra tervezik a vállalkozás felszámolását?” – Az iszonyat, a puszta gondolatra is kiül az arcukon!
Egy jól menő vállalkozásvezető elsősorban attól jó, hogy képes egy vállalkozást felépíteni, megszervezni az embereket, kialakítani a gyártás, szolgáltatás és marketing részlegeket. Azt, hogy konkrétan mit is gyárt, mivel is tevékenykedi, az teljesen mellékes. Aki egy területen jó, az jó bármilyen más helyen is. Nézzék meg a topmanagereket: ülnek át egyik székből a másikba, ma egy telefon- holnap egy légitársaságot vezetnek. És egyformán jól.
Mit lehet akkor tenni? Az egyetlen megoldás, hogy már a vállalkozás felfutó szakaszában szépen el kell kezdeni kivonni és félrerakni azokat a pénzeszközöket amivel majd a következő vállalkozásunkat megalapítjuk. Esetleg végleg befejezzük az egészet és nyugdíjba vonulunk. James Clavell remek regényének a “Nemes ház”-nak főhőse az amerikai szuper üzletember: ő magyarázza el a másik vállalkozónak mi is a “leszarási pénz”. Ez a vállalkozóknak olyan teljesen elkülönített pénze, amihez nem férhet hozzá sem adóhivatal, sem a végrehajtók, és ha véletlenül teljesem össze is omlana minden vállalkozása, akkor is ez a pénz rendelkezésre áll és mondhatja az ember: Le van az egész szarva, megélek én ebből! (Esetleg újrakezdek ebből.)
Nos ez nem mindig könnyű. Azt hiszem, ha rangsorolnom kellene azokat a mondatokat, amit egy vállalkozóktól a legtöbbet hallok, biztos, hogy a következő mondat dobogós lenne: “Én minden jövedelmet visszaforgatok a vállalkozásomba.”
Egy vállalkozás életének több szakasza van. Az első a felfutás szakasza (a szakirodalom csak gyerünk-gyerünk korszakként emlegeti). A forgalom és a cég rohamosan nő – ilyenkor jogos, ha jól tápláljuk a kicsikét. Előbb-utóbb azonban eljön a lassabb fejlődés és a tetőpont korszaka. Ekkor már egyszerűen botorság mindent visszaforgatni. Könnyen kiszámítható, hogy ez már nem gazdaságos. Gyakran meglepődnek ügyfeleim, egy érett korban lévő vállalkozásnál, hogy végigszámoljuk, egy kényelmes, munka nélküli értékpapír befektetés jóval nagyobb hozamot hoz, mint amit a saját vállalkozásukban hozhatna. És ezért még dolgozni sem kell!
Ilyenkor kezdenek alacsony hatékonyságú, presztízs beruházásokba (telephelyet vesznek, flancos cégautókat, saját irodát építenek). Annyira megszokták, hogy mindent vissza kell forgatni a vállalkozásba, hogy ettől egyszerűen nem tudnak megszabadulni.
Persze vannak, akik úgy gondolák, most van pénz, akkor mulassunk: nagy házat és nagy autót vesznek (valamint lecserélik a feleségüket). Nyilván ha valaki felépített egy szép, nagy vállalkozást nem akar nyomorogni, de ettől még a vállalkozása nem fog mindig így működni. Ez az idő lenne a stabilitás beállításának és a stratégiai tartalékok felépítésének korszaka. Mert a tél, mint a tücsök és a hangya meséjében, előbb-utóbb mindig megjön. Akkor aztán, akinek nincsenek jól menedzselt, vastag stratégiai tartalékai, mint a hangyának – az megdöglik.
Nagyon sok horror történetet mesélhetnék, amit magam láttam: hogyan lehet milliárdos forgalmú cégeket egy év alatt úgy csődbe juttatni, hogy szó szerint semmije (se autó, se ház, se egy fillér pénz) se maradjon az egész családnak. Nekik mind megvolt a cég fejlődésének egy pontján a döntési helyzetük: elkezdenek stratégiai tartalékokat kivonni, vagy mindent egy lapra tesznek fel és mindent a vállalkozásukba ölnek.
Induljunk ki a legjobbakból: az Ön cége túl van a felfutó fázison és már csak lassan növekszik. Szépen van pénz is a kasszában. Azt is jól látja: a siker sem fog örökké tartani. És ezen a ponton elhatározza – legyen már nekem is “leszarási pénzem”! Innen azonban egy sereg probléma áll Ön előtt. Mennyit és hogyan vegyen ki a cégből. Mibe rakja, hogy azért jól jövedelmezzen? Milyen jogi formákkal védhet meg a pénzét egy esetleges későbbi csődhelyzetben? Hogy lehet az adót optimalizálni?
Nagyon utálom, amikor TV sorozatok esetén a részt a legizgalmasabb ponton hagyják abba. Mondjuk fejbelövik a főhőst, aztán “folytatás a következő részben” felirat. Pedig én most pontosan ezt fogom tenni…
Kedves Dr Tóth András! Élvezettel olvastam számunkra írt okfejtéseit- nagyon egyetértek Önnel-Köszönöm hogy ilyen világosan -szellemesen- rávilágított a lényegre. Jó lenne ha minnél többen elgondolkoznánk mindezen. Kívánok Önnek jó egészséget, derűs életet. Üdvözlettel D. Ildikó Lehet, hogy egy napon Önhöz fogok fordulni…
Tisztelt Dr.Toth Andras, faluturizmust szeretnek alapittani erdely eggyik legszeb videken,szuksegem volna az on velmenyere es esedleges segitsegere, koszonom.
Kivanok onnek boldog karacsonyi unnepeket es boldog uj evet
Udvozlettel Szengyel Levente
Hasonlit az érett szakaszban lévő vállalkozás a klasszikus pénzügyes mintafeladathoz, ami szerint ha a piacon 6%-os kamatért jutok hitelhez, akkor érdemes-e egy 10%-os hozamú befektetés miatt hitelt felvennem.
Persze gyorsan rávághatnánk, hogy igen, vágjunk bele. Nem szabad azonban azt figyelmen kivül hagynunk, hogy mekkora az a hozam, amit a piacon a mi vállalkozásunkkal azonos kockázati bétéjú befektetés után elvárunk. Ráadásul egy kis diverzifikáció még senkinek sem ártott meg…
Üdv
Tisztelt Dr.Tóth András!
Véletlenül kattintottam az Ön írására, azóta rendszeres olvasója vagyok.
Nagyon-de nagyon élvezem az írásait, szó szerint üdítőek az írásai, és a sajátos humora! Nyugdíjas vagyok, de van egy pici vállalkozásom is, sok mindent másként látok, és teszek -apró lépesenként- mióta az Ön tanácsadói rovatát olvasom. Én az Ön írásait úgy hívom: valódi népművelés. Mellesleg, ráfér a népre.
köszönöm a sok remek írását.
Tiszta szívből kívánok Önnek kellemes karácsonyi ünnepeket, és boldog, békés örömökben gazdag új esztendőt, és további jó erőt, egészséget is.
Tisztelt András!
Megerősíthetem véleményét, illetve tapasztalatát. Az öcsémnek egy kis varrodája volt. Bővítette a házát a vállalkozása számára. Ekkor már 10 fővel dolgozott. Pár év alatt Létrehozott 30-50 km-es körzetben 3 újabb varrodát, így már 70-80 fővel dolgozott. 25 milliós hitelt vett föl, Új mikróbuszt, 2 személygk-t lísingelt. és a kezdéstől számítva 10 év után beütött a csőd. Betanított dolgozók, telített piac, magas törlesztő részletek, mikrobusz karambol, megrendelések hiánya miatt tönkre ment. Házát elárverezték a jelzálog miatt, ő most külföldön dolgozik, hogy visszatudja fizetni még fennmaradó több milliós tartozását.És a Kft igazgatóból egyszerű munkás lett.
Ha tisztában lett volna a vállalkozások törvényszerűségeivel, akkor maradt volna a szerényebb, de biztosabb helyzet mellett. Nem vett volna fel hitelt, nem örlődik fel a három telephely felügyelete és egyéb problémái miatt.
Szükséges az ön szakértelme, tudása mások okulására.
Imre
Tisztelt András!
Én is utálom, ha a felénél abbahagynak egy filmet és most a cikk olvasásánál is mérges voltam, mert “ideiglenesen” befejezte.A “mezei” ember számára is könnyen érthető, világos
megfogalmazású cikket írt. Ráadásul tényleg tanulságos Nagyon érdekel a folytatás!
Üdvözlettel:
Barbara
Kedves András!
Izgalmas, jó cikk. Hol a folytatás?
Kolos
Tisztelt András!
Köszönöm érdekes sorait és a többi hiánypótló írását is. Remélem jövőre is folytatja majd. Ehhez kívánok Önnek békés, boldog újévet!
Üdvözlettel:
Gulya István
Tisztelt András! Gratulálok a megjelent írásához. Valóban pontosan így van minden folyamat, ahogy Ön leírta. Először lassan indul el minden, azután a rengeteg munka meghozza a gyümölcsét, csak hogy az ember lehet hogy addigra már teljesen eladósodik, mire mindent megvalósít. Nem biztos ,hogy a tőke visszaforgatás elég a fejlesztéshez, így kölcsönt kell felvenni. Innentől kezdve egyre nehezebb megélni, kölcsönt visszafizetni és tovább fejleszteni, vagy legalább is szinten maradni. Nekünk 10 éves vállalkozásunk van, amiben eljutottam odáig, hogy nem tudom hogyan tovább. Vidéki faluban élünk, nagyon észrelehet venni, hogy az embereknek egyre fogy a pénze, s már kevesebbet költenek virágra és ajándékra. Tanácsot szeretnék kérni, milyen kiegészítő tevékenységet lehetne párosítani, egy virág,ajándék üzlethez, ahol videotéka is működik egyre kisebb forgalommal, a sok kalóz film miatt. Minden ötletnek, tanácsnakés véleménynek örűlnék. Tisztelettel Pohárnikné Joli
Tisztelt András!
Élevezetes hagnemben íródott cikkein az információ gyűjtés mellett renekül szórakoztam.
Cégem az építőiparban tevékenykedik. Mélyvíz, csak úszóknak!
A világban kulcspont a megújulás szükségessége, és az egyszer lent, másszor fent helyzeteinek a sikeres kezelése.
Túl vagyunk egy APEH revízión és 2 sikeres lezárt éven. Az eddigi tapasztalataim alapján alternatív kapcsolt befektetések után kutatok. Ez ügyben szeretnék majd később önnel személyesen is találkozni.
Sikerekben gazdag, eredményes Boldog Új Évet kívánok önnek!
Üdvözlettel:
Ferenc Krisztián László!
Kedves András!
Ez mind rendben van. Csak azt nem értem, hogy a Coca Cola, vagy a Ford, esetleg a Siemens, vagy az ABB miért működik még. A világ legjobban ismert márkái 100 évnél idősebbek.
Akkor hogy is van ez? 10 vagy 100 év?
Üdv,
Kedves András,
Bizony jogos a felvetés: Mi van 20, 50, 100 éves, jól menő cégekkel? Nálunk azért más kicsit a helyzet, mert itt 16 -17 éve minden újrakezdődött. De senki ne higgye, hogy a “kiugrás” csak úgy megoldható. Ez is sokba kerülhet…
De ezen túlmenően jó lenne, ha világosan rámutatnál, hogy a “munka mentes” pénzügyi befektetés milyen komoly kockázattal terhelt és hogy az ott elkövetett hibák ugyanolyan csődhöz vezet(het)nek, mint egy termelő üzleti vállalkozás.
Megmondom őszintén én is élvezettel olvasom írásaidat. Leginkább azt az erőfeszítésedet értékelem, hogy úgy mondj nekünk valamit, érdekeset, hogy a lényeg nálad maradjon. Gratulálok.
Üdvözlettel,
Fülöp Róbert
Valóban vannak kivételek: minden a centrális határeloszlás tétele alapján normális eloszlásá alakul. Magyarul, ha felrajtoljuk a cégek élettartamát, akkor egy haranggörbét kapunk. Ebben nagyon sok az eleve halvaszületett cég, van sok átlagos élettartamú, és igen ott van a boldog farok, azok a cégek amelyek nagyon sokáig élnek.
A kritikát köszönöm – de megmondom őszintén úgy vagyok a dologgal mint az orvos: két egyforma betegség nincs. Ha valami konkrétat leírnék, lehet, hogy sokan meggyógyulnának, de biztos lennének olyanok akik belehalnának… Tessék orvoshoz fordulni! Utána még mindig eldöntheti az ember, hogy kiváltja-e a patikában a gyógyszert vagy sem…
Kedves András!
Ön pénzügyi befektetőként fektetne olyan vállalkozásba, amely a tanácsát követve 10 éven belül vágóhídra vinné magát?
Az ön vállalkozása hány éves? Ez mostantól fontos kérdés lesz a leendő ügyfelei számára. Főleg ha hosszútávú befektetésekre akarja őket rábeszélni egy magasabb nyugdíj reményében.
Tisztelettel:
Kolozsi János
Tisztelt Dr. Tóth András!
Nincs pénzügyi előképzettségem, még vállalkozó sem vagyok, mégis nagyon kíváncsian várom érdekes, mindenki számára közérthető cikkének folytatását. (Sosem lehet tudni, mihez kapok kedvet a későbbiekben.)
Tisztelettel: Klári
Előrebocsátom, hogy tapasztalatból is tudom, hogy egy saját vállalkozás nagyon a szívéhez tud nőni az embernek és ez gyakran nem jó
Azt hiszem ez az első cikk, amely “szerencsétlenre” sikeredett…Nem nagyon, csak egy kicsit. Ez a vágóhidas megközelítés félreérthető (vagy csak túl brutális????
).
Úgy gondolom, hogy az 5-10 év nem a vállalkozás élettartama. Hanem egy olyan időtartam, amely alatt egy átlagos vállalkozás kinövi magát. Elfogynak (elfogyhatnak) a növekedési tartalékai, ilyenkor nem – feltétlenül – vágóhíd kell, hanem vagy
(1) újraszervzezés a stabilitás megőrzése érdekében,
(2) újraszervezés a növekedés folytatására, lendület gyűjtése.
(3) vágóhíd.
A blogban ez nem ennyire egyértelmű. A “több szakasza van” részben eljut András a tetőfokig és itt vége, innen már csak a lejtő van illetve a stabilitás felépítése a cégvezetőre vonatkozik, nem a cégre. Ez elég nagy pofon egy olyan cégvezetőnek, aki maga építgette fel a cégét
Kolozsi János (14)-es hozzászólása jó kérdés, kíváncsian várom a választ
Másrészt nemrég olvastam egy könyvet, amelyben a szerző a hosszútávú értékpapír-befektetési startégia híveként azt mondta, hogy nem az az érdekes, hogy egy adott cég részvényárfolyama magas vagy alacsony. Hogy a jövő héten esni fog-e vagy emelkedni? Hanem az, hogy van-e növekedési potenciál cégben? Ha a befektető úgy gondolja, hogy van, akkor (értsd utána) megnézi az árat és hanem túlértékelt a papír, akkor vesz. De ezután nem foglalkozik a papír árfolyamával, csak a céggel. És ha 2-5-10 év alatt a cég szépen megnő, akkor eladja a papírjait. (Vagy hamarabb, ha a cég nem váltja be a hozzá fűzött reményeket). Lehet, hogy ez az 2-5-10 év nem véletlenül hajaz az András által említett időtartamra?
Másrészt ez a befektető pont ugyanazt csinálja, amit András javasolt: ha elfogy a potenciál, eladja a céget.
Tisztelt Olvasót!
Vérehajtó és/vagy felszámoló mindennemű itthon és az eu-ban bejegyzett vagyonhoz (ningó is), valamint a feleség mindennemű vagyonához hozzáférhet lefoglalhathatja, valamint a volt feleség vagyonához is hozzáférhet (bizonyos esetben) és bevonhatja az eljárásba. Az új vámos jogkörök még a zsebedben lévő pénz lefoglalására is jogot ad, – nemcsak vámügyekben. Ezek hatása kiterjed az eu-ra is, – azon országokra is, ahonnan nincs adatszolgáltatási kötelezettség. Jelenleg a gyakorlatban nem ennyire brutális, de csak idő kérdése. Boldog újévet…
Olyan emlekeim vannak, hogy az ember a polgari peres eljarasoknal (pl. csoeljaras) a multbeli, jelenbeni ES a jovobeni vagyonaval egyarant felelos.
Akkor van itt mit optimalizalni?
Kedves Balázs, kérdésére válasz: van
Mégpedig a vállalkozását optimális időben eladni, mielőtt a nyakába szakad egy csőd.
Változásokra tényleg szükség van és az nem szabad, hogy megfélemlítse az embert. De mondjuk azon nem csodálkozok,
hogy a megdöbbenés kiült az arcukra amikor azt a kérdést
kapták, mikor lesz felszámolva. Mondjuk ahány cég annyi
féle de szerintem, minden cégnek a legnagyobb gondja a
marketinggel van . . . az ügyfelek kiépítése. Az első 1-2
év biztos nehéz, aztán amikor a megfelelő ügyfélkör megvan, már minden könnyebb, hiszen a vállalkozó már nem hal éhen.
Azonban ha a vállalkozása a vágóhídra kerül, akkor fontos
hogy nagyon jó áron adjon túl a vállalkozásán -márpedig egy szükülő lehetőségekkel bíró vállalkozást nem tudom ki vesz meg jó áron szívesen-, a tőke viszont meg nagyon fontos ahhoz, hogy a vállalkozó átvészelje azt az időszakot amely az új boci felnevelésére vonatkozik . . . hiszen új vállalkozás, új gazdasági terület (piac), új célok, MÁS érdeklődésü ügyfelek. Azaz az ügyfélbázis kiépítése kezdődik előlről s ez az ami a legnehezebb.
[...] Folytatom az Üzlettárs című újságban elkezdett cikksorozatom „rendezői változatának” közlését. Ezeket kifejezetten vállalkozóknak írtam, a tartaléképítés szépségeiről. Az első részt ITT találják. Ennek a második cikknek az eredeti címe „Mentőcsónakok mindenfajta komfortfokozatban” volt. [...]
Tisztelt dr.Tóth András!
Köszönjük érdekes tájékoztatóját,csak az a baj,hogy például
egy optikai üzletnél használhatatlan.10-évenként új üzlet?
Egy élet munkája kell egy iparosnak a szakma tudásához.
Volt már Önnek rossz szemüvege?Lehet egy vállalkozást cserélgetni,csak az a baj,hogy az eladott terméket szeretnék a vásárlók használni is.
Üdvözlettel Rácz Judit
Sajnos rosz hírem van, az optikusok boltjait is be szokták zárni… Sőt! Nagyon könnyen lehet, hogy a szemkorrekciós műtétek fejlődésével, a kontaktlencsék elterjedésével egyszerűen kimegy a szemüveg a divatból. Az írógépszerelés is nagyon komoly szakma volt – mégis kihalt.
Kicsit érdekes gondolat a cégek megszünésének és felszámolásának az ötlete, tekintve, hogy a többi irásában több mint 100 éve müködő (AVIVA több mint 300 év) cégeket említ, mint megbízható vagyonkezelők/biztosítók. Szerintem nem az a helyes gondolkodás, hogy azért kell tartalék mert csődbe fogok menni és vmiből meg kell élni, hanem azért kell tartalék mert csődbe mehetek (feltételes mód) vagy pedig előbb utóbb ki akarok szállni és át/eladni a cégemet. Én a saját pénzügyeimről és cégeimről legalábbis így gondolkodom. A “leszarási pénz” (kb. az Index.hu-n fogalmaznak így), pedig egy kicsit sértő, ugyanis vállalkozásként az én felelőségem a beszállítóim és az ügyfeleim kiszolgálása és kifizetése. Ez egy kicsit a tipikus magyar vállalkozói mentalítás amit Ön sugalni enged (biztos nem akarva), hogy mindegy mi történik a vállalkozással, legyen tartalékod a többiekre meg “szarhatsz” – az Ön szavaival élve. Ha jól tudom Ön Magyarország egyik vezető pénzügyi tanácsadó cégének az alvállalkozója…nem hiszem, hogy ott ez a stílus elfogadott lenne.
Maga az oldal és az emberek informálása nagyon nemes dolog és szükség is van rá, de szerintem ez nem az a stílus, ahogyan egy -Ön által is – elegánsnak titulált szakmát végezni szokás.
Tiztelettel
Sas József
kimarad egy s betű: tisztelettel
T.Sas Úr.
Azt hiszem, hogy az eddigi hozzászólásokból nem az tűnik ki,hogy bárkit is sértene a stílus.A közérthetőség a legfontosabb és talán az, hogy az internet szabad és mindenki a saját honlapján megválaszthatja a maga stílusát. Nem kötelező olvasni!
köszönöm kedves Albert. Én is úgy gondolom hogy az internet szabad. Ezért is irtam ide a véleményem. Azért van ez a blog rész, hogy komunikálhassunk a szerzővel. Ebbe beletartozik a nem csak pozitiv vélemény is.
T. Tóth Úr.
Nagyon igaza van! (5. bekezdés). Én a “bűvös” 7.-ik évben hagytam abba!
Tisztelt Tóth Úr!
Én is vállalkozó vagyok, bár még elég új.Még is azt érzem, hogy a leszarom pénzt akkor kezdi gyűjteni az ember, amikor elvesztette a hitét a saját vállakozásában és saját magában. Igen a gyermekem a vállalkozásom, és emberek is függnek tőlem. Tele vagyok hitellellel, még sem dobom ki az ablakon a gyermekemet.Könnyebb lenne elmenni és újra kezdeni, de ettől vállalkozó az ígazi vállalkozó, hogy összeszorítja a fogát és az egyéb testrészét és megy még mindig előre. Attól vállalkozó valaki, hogy még akkor is kitart, mikor már más rég feladná.
Tisztelt Olvasók!
Elolvastam a hozzászólásokat, és érdekesnek találom.
. Érdekes törvényszerűség, hogy minden vállalkozó/vállalkozás kivételnek gondolja magát.
Valóban vannak 100 éves cégek, de ez alatt a 100 év alatt hány ment tönkre? Ma magyarországon az új cégek kb. 60%-a tönkremegy két éven belül – ez adóhivatali statisztika, azaz tényadat.
Optikus – sorban nyílnak az új üzletek a plazákban, egy órán belül szemüveg, vizsgálattal mindennel. Egy régi típusú – mondjuk 15 éves üzlet – meddig bírja a versenyt? Ha a számítógép intéz mindent, nincs optikusi tudás, ha lejjebb viszik az árat (mivel nem kell a drága szakképzés) mi lesz?
Magyar mentalitás – sajnos a gyakorlatiasság nem az. Mi érzelemből építünk vállalkozást nem célszerűségből. Sértésnek gondoljuk, ha felhívják a figyelmünket arra hogy elbukhatunk, pedig a statisztikák alapján elég törvényszerű. Ezek az érzelmek itt is megjelentek
A cikkeket olvasva sok jó gondolatot találtam, amit köszönök Tóth András úr!
Azonban volna kérdésem is, átélte Ön már ezeket a kudarcokat? Azt gondolom, hogy csak átélve lehet megérteni, hogy az amúgy teljesen intelligens, okos emberek miért csinálnak szörnyű ostobaságokat, teszik kockára – és sokszor veszítik is el – teljes egzisztenciájukat.
Úgy gondolom a pénzügyi tanács helyes irányt mutathat, de érzelmi tanácsok, lelki gondozás nélkül még a legnagyobb bajban lévő ember sem tudja elfogadni.
Alapkérdés: Hisz ön a katolikus papok házassági és szexuális tanácsaiban?
Sok sikert kívánok!
Köszönöm kérdését, átéltem! 1989 és 2001 közt 10 céget tulajdonoltam/vezettem, és nem is kicsiket. Ebből kettő ment csődbe, például rögtön az első. A kutyának sem kivánom, amit átéltem – viszont nagyon sokat tanultam belőle. (Erre mondta nagyapám: vidd el a kislányt valami igazán embertpróbáló kalandba – többet meg fogsz tudni róla, mint száz szerelmes éjszakán…)
A mi cégünk egy vidéki kisvárosban kezdte meg működését 8 éve. A megyében nevet szereztünk magunknak. Több hasonló cég is megalakult, amelyeknek a profilja ugyanaz volt, mint a mi cégünké. Mi ezeket túléltük,általában két év alatt tönkre mentek mellettünk, mert az árversenyben nem voltunk partnereik. Ezen azt értem, hogy a piaci ár alatt nem dolgoztunk csak azért, hogy dolgozhassunk. Csak egy baj van, ez az év nem akar beindulni, kevés és kicsi megrendelések vannak. Azon törjük a fejünket, hogyan élhetnénk túl?
Van valakinek valami ötlete?
54 éves vagyok, két jól “húzó” cég dőlt ki alólam.Az elsőt a rendszerváltás körüli joszabályi és egyéb változások vitték padlóra, éppen 10 éves volt.A második egy nagykereskedelemmel foglalkozó cég, az”ázsiai invázió” okán lehetetlenült el.Ennek romjaiból most próbálok kikászálódni, új egzisztenciát teremteni.Ez a cég bár 15 éves,az utóbbi 3-4 év az agónia, a vagyonvesztés jegyében telt.Én is olyasmit gondoltam, mint a Simone nevű hozzá szóló, “akkor is kitartok”,-ésa tartalékok bevetésével ujabb erőfeszítés.-Tóth úr,ezeket a gondolatokat tanítani kellene, talán már középiskolában,hogy gyermekeink nemzedéke sikeresebb lehessen.-Kedves kétkedő hozzászólók:van olyan befektetési forma amit a magyar vagy az uniós hatóságok nem érnek el,és törvényes.Én már későn tudtam meg, de godolom Tóth úr bármelyikünket tudja informálni.
Idén leszek 60 éves. 1994 óta van bt. majd 3 éve kft pesten. Kereskedek. Sajnos nem növekedtem, de a szintet jól tartom. Tanácsolni tudom, persze 50 felett nem kunszt,
hogy kerülni kell a flancos és költséges dolgokat csak azt
szabad megvenni amire szükség van. Nem aszerint kell vásárolni, hogy éppen mennyi a bevétel. A nyaralást tessék elfelejteni és legyen elég, hogy kényelmes lakásban élsz és
amire szükség van meg tudod venni. Legyél telefonon mindig elérhető, azt ne a gyerek vagy az asszony vegye fel /komolytalan/ és ha a vevő ki akarja festeni az eget, azt kérdezd, hogy milyen szinűre. Legyen mindig elég árud, mert ha nincs helyette a legjobb magyarázat sem ér semmit.
Versenytársaim híres multik: Ha a VEVŐ keresi őket analfabéta pultos veszi fel a telefont és elérhetetlen managerhez kapcsolja. Ha engem keresnek, hogy mikor jöhetnek vásárolni, a válasz bizonyos összeg felett akár éjfélkor. Nem az asszony vagy gyerek időbeosztása a szempont hanem a VEVŐé. Ha valahova el kell mennem egyenként telefonálok nagyobb vevőimnek, miképp, hol vagyok elérhető. Ha strandra megyek a mobil vízhatlan tasakban a nyakamban, kettőt is viszek, hogy sose legyek foglalt. “Egy ami felvisz és egy ami le”.A hangpostát el kell felejteni, sosem volt. A teló a klozeten a kádban is velem van. Az adott szó köbevésett szerződés amit mindig be KELL tartani. A cégek müködnek a profilt nem ismertetném. Annyit elárulok, hogy nálam a legolcsóbb a Duracell. Erről ennyit. Sok sikert!!
[...] Folytatom az Üzlettárs című újságban elkezdett cikksorozatom “rendezői változatának” közlését. Ezeket kifejezetten vállalkozóknak írtam, a tartaléképítés szépségeiről. Az első részt ITT, a másodikat pedig ITT találják. Ennek a második cikknek az eredeti címe „Kockázatok és mellékhatások” volt. [...]
[...] Folytatom az Üzlettárs című újságban elkezdett cikksorozatom “rendezői változatának” közlését. Ezeket kifejezetten vállalkozóknak írtam, a tartaléképítés szépségeiről. Az első részt, a másodikat és a harmadikat itt találhatják a blogban. Ennek a negyedik cikknek az eredeti címe “Világelemzés befektetésekhez” volt. [...]
[...] közlését. Ezeket kifejezetten vállalkozóknak írtam, a tartaléképítés szépségeiről. Az első részt, a másodikat, a harmadikat és a negyediket itt találhatják a blogban. Ennek az ötödik cikknek [...]
Tisztelt Dr.Tóth András úr !
Nagyon igaz a vállalkozó megbízhatósága.Könyveléssel foglalkozom, amit és amikorra igérem soha nem felejtem el, de ha azt mondja az ügyfelem, hogy este 8-ra tud csak jönni: Természetesen pont jó az időpont, várom.Igy elértem azt, hogy 15-16 éve köyvelek a legtöbbjüknek.
Természetesen a példákat még sorolhatnám.Üdvözlettel: Bakos Lászlóné.2007.julius 29.
Tisztelt dr. Tóth Úr !
Valóban jó ez a lap amit Ön müködtet de több konkrétab információkat igényel az olvasó.Hogy mire is gondolok ? Pl. az Ön által felvetett téma a cég megszüntetése,öncsőd,felszámolás stb témakör bővebb infókat kellene adni,hogy mi mibe kerül,hogyan fogjanak hozzá,mikor miért érdemes feladni a vállalkozást.A mai sláger téma,ha egy KFT ezért azért megszünik önként vagy felszámolják a KFT tulajdonasai ügyv. /ha a cég vagyona nem fedezi a hitelezői követeléseket /valóban a saját magán vagyonukal felelnek ?Tisztelettel: F.Lajos 2007 okt.14
Pénzügyi tanácsadó úr fent közölt alapgondolata az élet minden területén tökéletesen működik.
A legnagyobb “Vállalkozónk, aki adót szed mindnyájunktól”, az első napi örömünnepe olyan sokba került, hogy azóta minden napja veszteséges. És mégsem megy a “vágóhídra”. Ennek egyenes következménye, hogy sok tízezer vállalkozásunk egy jobb környezetben tovább profitálhatna. Így az ötletgazdák is kedvüket szegik, és vállalkozásukkal és fel nem használt ötleteikkel együtt fiatalon nyugdíjba mennek.
Ez mi? Tudatos leépítés, egy izolált gazdasági ciánozás.
Tisztelettel :
Francesco Zotti
Először is mindenkinek, akinek a hozzászólásában azt olvasom, hogy specifikus kérdése van, azt üzenem: kérjen egy konzultációt Tóth András csapatától!
És az infó nagyon hasznos volt – basszus, miért nem tanítják ezt gimiben, hogy ha céget építesz, akkor melyik szakaszban mire fordítsd a profitot?
Kedves Tóth úr!
A vállalkozásunk több mint 10 éves és sajnos parkolópályán vagyunk.Tudna segíteni az eladásban vagy az átalakulásban.
Üdv.Ürögdiné
A problémát a magam részéről ott látom, hogy hiányzik az önfegyelem: stratégiai tartalékképzés nem jellemző, hiszen vannak olyan vállalkozás vezetők, akik a bevételek növekedését egyenes arányba állítják az életszinvonaluk emelkedésével. Így a statégiai döntéseket helyett inkább taktikai döntéseket hoznak: új ház, új autó, nyaraló.
Késleltetett jutalmazás helyett!
A cikk kiváló!
Gratulálok!