Van-e rosszabb, mint ha meghalunk?
dr. Tóth András
Mindenki, akinek társas vállalkozása van, annak tudnia kell, bizony van rosszabb: az, ha az üzlettársunk hal meg.
Nézzünk egy gyakorlati példát! Jóska és Pista fele-fele arányban tulajdonosa a Jóskapista Kft-nek. Vállvetve dolgoznak cégükben, ami Magyarországon piacvezető a léggömbhámozásban. Gondos cégtulajdonosként mindenüket visszaforgatják a cégbe. Azonban az egyik reggelen Jóskára váratlanul ráesett egy zongora a nyolcadik emeletről. Azonnal meghalt. (Humoros? Számolja össze a saját ismeretségi körében az elmúlt években hány olyan ember volt, aki ereje teljében váratlanul meghalt. Én nyolcig jutottam első nekifutásra.)
Pistára hullámokban szakadnak a gondok. Például, már az első délelőtt rájön, hogy a cég bankszámlájához nem tud hozzáférni, mert együttes aláírást adtak meg a bankban. Jóska munkája, hozzáértése is nagyon hiányzik.
Másnap kisírt szemmel beállít Jóskáné, és akkor apránként derül ki az ő helyzete. Jóskának semmilyen életbiztosítása sem volt. Legutóbb valamelyik biztosító emberét azzal küldte el, hogy ő azt akarja, hogy a családja őszintén gyászolja. Ezt akkor Jóska nagyon szellemesnek találta. Jóskáné nem rendelkezik pénzügyi tartalékokkal, hiszen Jóska mindenét belefektette a felfutó cégbe. Házukra közel a piaci értékének megfelelő méretű hitel van – Jóska nagyon sokat fizetett az értékbecslőnek és a hitelügyintézőnek, hogy ezt elintézzék – de megérte, hiszen ebből tudták megvenni alkalmi áron a svéd luftballonhámozó gépsort. Mindkét kocsijuk lízingelt és a cég nevén van. Jóska ezen kívül csak két kiskorú gyereket hagyott maga után. Ráadásul Jóska felesége eredeti szakmája szerint tanítónő, de már tizenöt éve nem dolgozott.
Mindezek elsírása után Jóskáné pénzt kér Pistától, hogy a temetést intézze, és hogy megéljenek. Előlegként a cégrész vételárából – mondja Jóskáné. Ettől Pistának egy pillanat alatt összeszűkül a gyomra. A cég elég nagyra nőtt, de neki sincs pénze megvenni a felét, hiszen neki is mindene a cégben van, és az ő házán is hitel van a svéd gépsorhoz. Miből fizessen?
A problémák pedig csak dagadnak. Jóska természetesen nem írt végrendeletet, ezért a cég üzletrészeit kiskorú gyerekei öröklik, majd egy év múlva, ha lezajlik a hagyatéki tárgyalás. Ha kifizetné is az üzletrészt, az a gyámügyi lekötött betétjében kamatozna évi 2%-ot, amíg a gyerekek nagykorúak nem lesznek.
Nem folytatom – a helyzet mindenkinek egyre reménytelenebb. Egyedül Jóska mosolyog vidáman a szóróparcellából, neki már több gondja nincs a feltámadásig. (Szóróparcellába azért került, mert így a legolcsóbb a temetés – felesége még ezt is alig bírta összeszedni.)
Nos forgassuk vissza az időt. Zongora vissza a nyolcadikra, és Jóska visszahátrál. Mit csinál Jóska és Pista? Felhívják pénzügyi tanácsadójukat, aki összehozza őket egy biztosítási brókerrel és egy szakértő ügyvéddel.
Először is, megállapodnak mit is ér a közös cégükben lévő üzletrészük. Ez után mindketten kötnek a biztosítási brókeren keresztül egy kockázati életbiztosítást egymás javára, közös megállapodás szerinti üzletrész értékében. Igen jól olvassa: a pénzt nem az özvegy, hanem a cégtárs kapja. Ugyanis ha bármelyikük meghalna, a cégtárs ebből a pénzből vásárolja meg az örökösöktől a másikuk üzletrészét.
Ezután az ügyvéd a társasági szerződés szerint szerkeszt a fentiekről egy megállapodást és legalább a cégrészre vonatkozóan egy végrendeletet is – mindkettőjüknek.
Mibe fog ez kerülni? Meglepően kevésbe. Egy 40 éves férfi esetén, ha 30milliós az üzletrésze fejenként egy ilyen kockázati életbiztosítás díja a legolcsóbb társaságnál kb. 15.000 forint havonta. Ez egy normális cégnél fel sem tűnik. Ráadásul ez az összeg, mivel tisztán kockázati biztosításról van szó, teljes mértékben költségként elszámolható.
A dolognak van még egy kellemes mellékszála: az életbiztosítás keretében a biztosító nagyon alapos orvosi vizsgálatot hajt végre. Ha szeretné, hogy egészen pontosan tisztába legyen az egészségügyi helyzetével, kössön egy nagy összegű kockázati életbiztosítást!
Ha már úgy is itt van a biztosítási bróker, mindenkinek célszerű ellenőrizni, hogy minden hitelhez is megvan-e a hitelfedezeti biztosítás. És egyébként is egy cég nagyon sokféle biztosítással kell, hogy rendelkezzen: vagyon, gépkocsi, felelősség biztosítások stb. Időközönként ezt át kell nézetni.
Nem akarok a biztosítók ellen lázítani, de valamit tisztázni kell: A biztosítók rendkívül kedvesek, ha a szerződést megkötik, és a díjakat beszedik. De ha valami káresemény történik, hirtelen elhidegülnek, és mindent kihasználnak, hogy kevesebbet és később fizessenek, vagy akár egyáltalán ne fizessenek, valami apróbetűre hivatkozva.
Nos, az ilyen helyzetekre vannak a független nagy biztosító brókerek. Nekik nagy összehasonlítási alapjuk van. Ezzel magam is akkor szembesültem, amikor egy ilyen konkrét esetben megmutatta bróker kollégám, hogy ugyan arra a személyre, halál esti kockázati biztosításra mennyit kérnek az egyes biztosítók. Az árak hihetetlenül szórtak, volt olyan társaság, aki négyszer annyit kért, mint a legolcsóbb! Szóval, ha kicsit is fontosak a cégnél a költségek, akkor nem érdemes egyszerűen csak beállítani találomra az első biztosítóhoz… Ez egyébként mindenfajta kockázati biztosításra igaz.
A fontosabb ok, hogy nagy biztosítási brókeren keresztül kössünk biztosítást az, hogy ha baj van, akkor a bróker rövid idő alatt ki is tudja verni a biztosítónál azt, ami nekünk jár. És ez nagyon-nagyon sokat jelent.
Mennyire aktuális ez a probléma? Mennyire fontos ez? Egy tényt szeretnék megjegyezni csak: Ma Magyarországon a férfi lakosság 35%-a hal meg 30 és 60 éves kora közt. Ha elég soká él a cég és legalább három tulajdonos van benne, akkor szinte biztos, hogy valamelyikük aktív dolgozó korában hal meg.
Gondolkozzon el ezen. Nyomja a kedves üzlettársának is a kezébe ezt a cikket. Mert jó esetben Ön lesz az, aki meghal. De ha pechje van maga fog életben maradni, és akkor aztán megnézheti magát…
Kedves Tóth Úr! Lenyűgözően jól tud írni! Megjelenésétől kezdve naponta olvasom honlapját, és nagyon élvezem a hozzászólásokat is. Egyelőre minden erőmmel hitelemet törlesztem,de később megpróbálkozom befektetéssel is. Szívből gratulálok , írásaihoz, sok sikert az üzletben!
Na, ez nálam kiverte a biztosítékot! Köszönöm!
Jesszumpepi!! Kedves Tóth Úr! Ön remekül tudja az ördögöt a falra festeni. Ezt a cikkét kinyomtatom és odaadom a férjemnek elolvasásra.
Sajnos ezeket nem én találom ki, sorozatos tapasztalat. (Mindig az özvegyek jönnek hozzá, hogy mit is lehet csinálni…)
Kedves Tóth Úr!
Egy másik történet…..
Egy jól menő vállalkozás egyik tagja meghal. Utána egy feleség és egy kiskorú gyerek maradt. A másik társ a jól menő céget -alaposan lekönyvelve- “0″-ra hozza ki a hasznot minden évben. A feleség meg csak fizeti a gyerek után járó illetményeket.
Ja! És apropó! A cég az elhunyt nevét viseli…..
Mit lehet ilyen estben tenni?
Sajnos ez egy típuseset. És még örülhet neki, hogy nem üríti ki, menekít mindent egy másikba és hagyja ott a szemetet.
A 2.-es beírás szerzőjét tisztelettel megkérném, hogy valami más nick-en írjon. Ezt én használom néhány hónapja. Előre is köszönöm.
Szép volt. Ilyen helyzetek adódhatnak az ember életében.Ebből a cikkből sokat lehet hasznositani,felkészit egy sorsdöntő,uj helyzetre.
A nickem, offline nevem (Biró Gábor) nem azonos a Bíró Gáborral, de kérésére nicket váltok.
Üdvözlettel.
Biró Gábor
mostmár (itt is) zar116
Kedves Tóth Úr !
10 éve vagyok a biztosítási szakmában sok hasonló történetet éltem meg. Azonban arra kérem ne rontsa a biztosítók hírnevét: EGY JÓL MŰKÖDŐ BIZTOSÍTó TÁRSASÁGNAK NEM ÉRI MEG A SZOLGÁLTATÁSON VITATKOZNI, NEM FIZETNI! Tudjuk tapasztalatból, hogy a rossz hír sokszortaq több emberhez jut el. A cégem - ahol középvezető vagyok - sokszor még méltányossági okokból is fizet.
Viszont az Ön honlapja, hozzáértése nagyon tetszik. Az Ön ügyfelei szerencsésnek mondhatják magukat.
Üdvözlettel: Sz. Györgyi
Kedves Györgyi!
EGY JÓL MŰKÖDŐ BIZTOSÍTó TÁRSASÁGNAK NEM ÉRI MEG A SZOLGÁLTATÁSON VITATKOZNI, NEM FIZETNI! - Ezzel tökéletesen egyetértek. Miért van akkor erre vonatkozóan számtalan negatív tapastalaz és szóbeszéd? Nekem is lopták el kocsimat - de hagyjuk a személyes dolgokat. Nézzen bele a Tékozló Homárba, keressen rá a biztosító vagy biztosítás szavakra - igen szaftos történeteket fog olvasni! (Remélem a munkahelyét sehol sem fogják említeni…)
Sajnos a biztosítók úgy gondolják a szóbeszéd (WOM) ereje elhanyagolható, elég ha sokat reklámozunk. Sajnos nem. Az ügyfelek ma már a felmérések szerint 70%-ban az emberek döntésében a másoktól hallott vélemény a mérvadó.
Nem vagyok marketing szakértő, de fantasztikus sikere lenne egy biztosítónak aki azt hirdetné: Garantáltan 24 órán belül fizetünk minden kárért.
Kedves Tóth Úr!
Nincs életbiztosításom. Van egy kis pénzmagom. Lekötés €-ban, betegség és haláleseti biztosítással, 4% hozammal, 20 évre.
Jobb-e Ft-ban tartani a pénzmagot?
Lesz-e árfolyamkorrekció 8-10 év múlva, ha €-ban fizetünk? 300-400 Ft/€-t is mondott már szakértő.
Kedves Tóth Úr !
Nagyon kedvelem írásait, de ugy gondolom azért ebben a cikkben egy kicsit necces a bizosító gyalázás. Egy másfél évet eltöltöttem a legnagyobb, legfüggetlenebb cégnél jómagam is, és azért gondolom Ön sem jár bedugott füllel és hallott már csoda storykat kollegákról. A legutóbbi például egy barátommal történt a minap amikor arról próbálták megyőzni az egyik központi irodában hogy kössön havi 120ezres Quantumot, ….
De a kollegák jól dolgoztak, mert sok időbe tellett míg le tudtam beszélni róla.
Kérem ne tegye, hogy ezt a szakmát is megosztottnak tekintsük. Mi vagyunk a jók, Ti meg a rosszak, mert kilószámra lehetne gyüjteni BN-es gyalázatos kötéseket, rossz, kártokozó tanácsadást. Bocs, nagy nagy tisztelője
G.
Neten bóklászván találtam az Ön oldalára. ISTENI!!!!!
A barátaimnak is ajánlottam, csak dicsérő és elégedett
visszajelzéseket kaptam.
Kiváncsian várom a mai első élő előadását, amire barátnőmmel
bejelentkeztünk.
Szeretettel Máriá
Sziasztok!
Frank Bettger már rég leírta a cégtársak kölcsönös biztosítását.
Ez 1992-ben nálunk is megjelent.Akkor olvastam is.
Mitől olyan új dolog ez most?
2. Biztosítás
Kedves András! Olyan szaftos sztoriról nem hallott, amikor átverték a biztosítót? Mert olyan is van ám!
Tény az, hogy a biztosítás profitorientált. Általában Rt. fomában működik. Olyan managerek vezetik, akik azért kapnak kiemelt jövedelmet, hogy telerakják a tulajdonosok zsebét. /mint minden tőzsdére vitt cégnél/
Ám a feltételekben, ÁSZF-ben rögzítettek számonkérhetőek rajtuk.
MI ÜGYFELEK ISMERJÜK EZEKET? Vagy csak van egy hiedelmünk, hogy erre pénzt kapunk, aztán mégse…
A biztosítás egy szerződés. KÉTOLDALÚ!!!! Az Ügyfélnek is van tennivalója. Itt sokkal több a gond.
Az egész honlap arról szól, hogy hogyan megy fel, meg le a részvények árfolyama. Gondoljuk már át, érdekel bennünket, hogy milyen módon nő az árfolyam? Hány ember érdeke sérül, hogy több legyen a profit?
Ha befektetőként nem nagyon, akkor miért várjuk, hogy a biztosítás más legyen? Ott is részvényesek figyelik a hozamot.
Kicsit úgy látom, hogy András a saját ügyfeleinek számát próbálja meg növelni, ezzel a boztosítók elleni marketinggel. Szerintem elég a tényeket elmondani. Az is hozza az ügyfeleket..
A tényleges hibák azok, amikor az Ügyfél ismeri és jól értelmezi a feltételeket. A kockázati esemény bekövetkeztekor a pénz járna.S a biztosító nem akar fizetni.
Miért? Mert romlik a kárhányada. Ugyanis ezt vizsgálják, ettől is függ a vezető minősítése….
Szerintem vicces. Azért szedem be a pénzt, hogy fizessek, ha az Ügyfél bajba jut. Aztán inkább mégse fizetnék, mert a cégem eredményesebb PÉNZÜGYILEG ha nem fizetek.
EZ A LÉNYEG a pénz már nem általános és másodlagos közvetítője a szükséges szolgáltatások cseréjének, hanem céllá vált. A kérdés úgy néz ki: Hogyan tudok sok pénzt csinálni, minél kisebb költséggel? S itt a szolgáltatás maga is költség lett.
Ez úgy indult, hogy volt egy hivatásom, amivel szolgáltam az embereket, és megéltem belőle. Mondjuk tanítottam, és méltányos pénzt kaptam érte.A lényeg az volt, hogy adtam valamit, ami másnak segítség volt, cserébe nekem is segítettek. Azért, hogy e kettő cseréje értékarányos legyen, pénzzel mértük meg…NEM AZ VOLT A CÉL, hogy minél többet keressünk.
Azért dolgoztunk, hogy éljünk.
Ma humán erőforrássá lettünk és azért élünk, hogy dolgozzunk-másoknak.
A rendszer maga lett életidegen, mert arra motivál, hogy pénzt csináljak, s nem arra, hogy képességeimet kibontva alkossak és hivatásomnak éljek.
E változásnak csak tünete a biztosítások problémaköre.
Zsolt
Kedves Zsolt!
Én nem mondtam, hogy a dolgot én találtam fel… De, hogy fontos és nagyon keveseknek van az igaz.
Nagyon érdekes a hozzászólásod. És szomorú. Én csak a híres amerikai humorista szavait tudom idézi, aki egy kriminálisan viselkedő taxisnak mondta: Miért nem keres egy olyan munkát, amit szeret csinálni?
A cikkel egyetértek, Frank Bettgerrel egyaránt, ano én is tanítottam haszonérvelni a kollégákat ezen nyomon.
A kárrendezésről csak annyit, hogy Tóth Úr durván általánosít. Volt szerencsém megtapasztalni az összes biztosítótársaság biztosítási esemény utáni “kárrendezését”(gk, csb, élet) 2006-ban.
Legprofibb a Kálvin téren álló intézmény. (ez itt a reklám helye)
A gondolat, hogy a biztosítási brókerhez kötjük az ügyfelet, az meg elnagyolt marketing, semmi több. “Azok is csak átvágják a népet, lehúzzák az ember pénzét! Látta a Brókerarcok(egy a sok közül) c. filmet?”
Baromira nem az számít, hogy hova megy az ember tanácsért, az esetek 92%-ában úgy is érzelmi alapon hoz döntést, mert képtelen racionálisan gondolkodni, és nem érti a woodoo-t!
Sajnálom, hogy nem lehettem ott a tegnap esti szeánszon, biztosan még mostanáig is beszélgetnénk…
Kedves András!
Szívesen végzem a munkámat. A pénzcsinálási kényszert nem a pénzügyi területre értettem, hanem általánosan.
Amikor felmérem a partnereim helyzetét és korrekt racionális programot ajánlok, akkor megvalósul a segítségnyújtás is és a pénzkereset is. EBBEN A SORRENDBEN
Minden program jó lehet valakinek, ha a tények és feltételek megismerése és mérlegelése után jó üzlet. Tehát többet kap szubjektíve, mint amennyi pénzt ad érte.
Ez két dolgot igényel: megismerni és kölcsönösen betartani a feltételeket.
Üdvözlettel: Zsolt
Ezt Ön is érzi, hiszen a honlap is ezt szolgálja.
A témában jó könyv a: The Corporation
Ezt is egy amerikai pénzügyi zseni mondta a neve most nem ugrik be. A biztosítás a legrosszabb befektetés.
Való igaz: a kockázati életbiztosítás egy olyan konstrukció, amiből a biztosított holtbiztosan - de találó kifejezés - nem lát egy fillért sem. Nem is ezért kötik… Bár az üzlettársak biztosíása esetén, nagyon is jó befektetés. Szerintem.
Kedves András!
A cikk remek, de azért egy kicsit brókercentrikus. Saját tapasztalatból tudom, hogy a brókerek nem igazán rendeznek kárt. A bizt. tanácsadók igen, zömében hiszen a jutalékrendszerükbe be van építve valamilyen szinten. Viszont az is igaz, hogy nagyon sok olyan bróker van a piacon akinek szakmai felkészültsége nem mindig megfelelő, és a bizt. tanácsadó az aki eljár az ügyfél érdekében. Mind a kétféle értékesítési módnál (bróker, vagy függő bizt. tanácsadó) van ilyen is és olyan is. A tapasztalat az, hogy hosszútávon az ügyfél minél teljesebb és korrektebb kiszolgálása a kifizetődő.
Egyébként valóban nagyon időszerű ez a cikk, mert valóban nem gondolnak erre a vállalkozók és még mindig elég erősen tartja magát az a nézet, hogy ez felesleges pénzkidobás, ami persze nem jó, hiszen nincs biztosíték arra, hogy nem történhet bármi valamelyik üzlettárssal, és akkor viszont már valóban nagy gond, ha nincs semmiféle biztosítása a vállalkozásnak és a társtulajdonosoknak egymásra.
üdv. nasztaszja
Ezzel a cikkel csak egyetérteni tudok. Egy cég esetén a biztosítás a legfontosabb. De már eleve hülyeségnek tartom azt, hogy valaki egy nagy cég társtulajdonosa akkor ne csináljon végrendeletet. Ezt akkor is meg kell csinálni ha valaki fiatal, a saját jól felfogott érdekében.
Ami kicsit elcsodálkoztatott, hogy Tóth András Úrnak 8 ismerőse is van aki meghalt így hírtelen . . . én ha a kezemen elkezdek számolni 1 darabot se vélek felfedezni, max. ha azokat ismerősnek nem veszem, amit a hírekben hallok.
Ezen elgondolkoztam… Szerintem most vagyok abban a korban, amikor a kortárs férfiak hullanak mint a legyek… Tényleg, egy kivétellel mindegyik férfi volt. Az ismeretségi köröm is széles… De volt olyan, aki 29 éves volt…
Kedves Tóth úr!
Érdekes a cikke, de nem értem, miért a cégtárs legyen a kedvezményezett? Már mások is említették, hogy sajnos olyan világban élünk, ahol minden eszköz “megengedett” a pénz megszerzése és megtartása érdekében. Az üzlettársak életükben lehet hogy a legjobb társak és barátok voltak, de a feleségek mennyire vehetik biztosra, hogy nem kerülnek ilyen biztosítás ellenére is hasonló helyzetbe, mint amit ábrázolt. Ha a feleség a kedvezményezett, akkor eleve biztonságban érezheti magát és családját is.
A másik, hogy bróker és bróker között is óriási különbségek vannak. Ezt értem emberi és szakmai szempontból is. Lehet a bróker a legjobb szándékú, ha a szakmáját csak kb. ismeri, és lehet a legdörzsöltebb, minden passzust ismerő szakember, ha a pénz mindennél előrébb való számára. És az a baj , hogy ez csak utólag derül ki!
Én úgy érzem, hogy ebben a szakmában sokminden a bizalomra épül. És ezt egyre többen kihasználják.
Köszönettel
Nagy Péter
Tisztelt Tóth András Úr !
Az esettanulmány rendkívül élethű. A sors valóban produkál ilyen és ehhez hasonló eseteket.
17 év alatt egyszer sem jutott eszünkbe, hogy ez velünk is megtörténhet.Sajnos mi is elszenvedtünk már egy biztosítási nem fizetést, amelynek szenvedő alanyai voltunk. Ezért biztosítást kötöttünk a biztosítók nem fizetési eseteire.
Most van biztosításunk a biztosítók ellen.Kérdés, hogy ez elegendő védelem-e? Bizakodunk.
Minden esetre valószínüleg kötünk kockázati biztosítást.
Kérjük ehhez a segítségét !
Köszönettel: Tóth Kázmér
Tisztelt Kázmér!
Ez lehet, hogy igaz, de nézzen már szét a piacon kérem szépen! Laza Romana-ba illő sztorikkal szereznek egyesek ügyfeleket, akik szakmai kompetenciájukat nem, legjeljebb írói vénájukat tudják prezentálni…
Azért érdemes kicsit kritkusan hozzáállni a dologhoz.
Mert ha leírok egy csúnya esetet amikor egy kidőlő fa a viharban agyoncsapott egy szegény pici gyerkőcöt, s alá teszem a névjegykártyám, s jelzem, hogy naaagy still-fűrésszel kivágom kertjének öreg fáit…. Ez ugye átlátszó? Akkor a pénzügyi szolgáltatásoknál is legyen hasonlóan egészséges mércéjük…
Tisztelettel:Greg
Kérem olvassa el a moderációs irányelvekről írott cikkem Mit és miért húzok ki, avagy a honlapom holnapja címmel.
Tisztelt Tóth András úr! Állandó olvasója /és tanulója / vagyok biztosítási tanácsadóként, igazán nagyon sokat segít a tanácsaival, de nem tudom kinyomtatni a leveleinek csak az első oldalát. Miért van ez? kérem, hogy, ha nem az én hibám, ezen változtasson, nekem szükségem lenne a fontosabb dolgokat kinyomtatni, mert, ha nem törlöm a levelét, a freemailom tele lesz. Köszönettel. Mariann
Tisztelt Tóth Úr!
Amennyiben Ön is ebben a szakmában dolgzik, tudnia kell, hogy az Ön által emlegetett “szaftos” Homár és egyéb történetek alapja 90%-ban nem az, hogy a biztosítók állnak negatívan szegény szerencsétlen kisemmizett ügyfélhez, hanem hogy az ügyfélnek igen gyakran halvány fogalma sincs, mit tud a biztosítása. Annyit tud, hogy van neki, de hogy mire terjed ki-na addig az ő agya nem terjed ki. De hőzöngeni tud mindenki, ez nagy divat kis hazánkban.
A többihez nem fűznék megjegyzést, mert az első Bíró Gáborhoz hasonlóan ez a cikk nálam is kiverte a biztosítékot.
Bár ha gondolja írok álnéven néhány ömlengő bejegyzést én is, milyen hasznos az oldala. Üdv.
Gratulálok frappáns cikkéhez!
Jómagam is biztosítónak dolgozok, vagyon-biztosításokkal foglalkozok.Több hasonló esetet láttam.Sajnos nagyon jellemző szemlélet, amikor egy cégnek jól megy,hogy velünk nem történhet semmi.
Üdv: jános
Kb.egy hete találtam rá a honlapjára.Azóta olvasgatom,és barátkozom a hosszú távu befektetés gondolatával (életbiztosítás, kockázati+befektetéssel kombinált már van).Mivel már csak 10-12 évem van a nyugdíjig,egyre többet foglalkoztat a jövőmnek a pénzügyi (megélhetési) oldala.
Eddig azt hittem :a legjobb befektetés a gyerekeim taníttatása (talán valami kinai bölcselet),most már rájöttem,hogy kell hozzá egyéb is…szóval köszönöm ezt a honlapot. Üdvözlettel :Zsuzsa
Amikor olvastam a hirdetését ennek a cikknek, leesett az állam. Előre bocsátom, a cikket nem olvastam végig, nem is érdekel. Viszont hihetetlennek, erkölcstelennek találom már a címet is. Mégis, mit képzel maga? Egy semmi kis bróker-cikket a halállal reklámozni? Ha ilyen nagy koponya, kitalálhatna kevésbé undorító hatásvadász eszközöket is.
Kedves Helga!
Dr. Popper Péter ” Ők- én vagyok ” cimü könyvéből idézek:
“Beszélgetés diákokkal:
HOGYAN LEHET MÜVELT AZ EMBER?
-Úgy, hogy olvas.
-ÉS AZUTÁN?
-Elgondolkozik azon, amit olvasott.
-ÉS AZUTÁN?
-Megint olvas.
-ÉS?
-Megint gondolkozik.
-És…nincs tovább! Csak jönnek végtelen sorban a
“megint”-ek. Ha szerencséje van, ez igy tart
mindhalálig. ”
Eddig az idézet.
Az én javaslatom Önnek:
1/ Olvassa el a tanulmány elejétől végig.
2/ Gondolkodjon el azon amit olvasott.
3/ Olvassa el a hozzászólásokat is.
4/ Gondolkodjon el a hozzászólásokon is.
Ha úgy gondolja, hogy Ön nem érdekelt semmilyen
biztositás megkötésében, akkor lapozzon tovább.
A pszihológus dolga az, hogy a haláleset érzelmi
feldolgozásához nyujtson segitséget, az Ön által
cikknek nevezett tanulmány pedig a haláleset anyagi
következményeire hivja fel a figyelmet.
Én személy szerint Dr. Popper Péter pszihológus
professzor irásait is, és Dr. Tóth András
pénzügyi tanácsadó irásait is - főleg a humorérzékük
miatt- szeretem olvasgatni.
ÉN ETTŐL VAGYOK GAZDAGABB!
Üdv.:FP
Nos, először is úgy érzem, elnézést kell kérnem. Kissé túlreagáltam a dolgot, és elhamarkodottan írtam.
A tanulmányt nem akartam, nem is akarom bírálni. Mindössze a hirdetéssel akadt gondom, ugyanis úgy tűnhetett olvasás után, mintha arra hívná fel az ember figyelmét, hogy ne is érdekelje a haláleset, a pénzét tartsa elsőrendűnek. A megfogalmazásával ezért még mindig nem értek egyet.
Ilyen érzésekkel írtam a kommentet, amit, még egyszer hangsúlyozom, túlzásnak érzek. Tehát elnézést.
Kedves Gábor Zsolt Barátom!
Hozzá kell szólnom nagy ívű és részletes véleményedhez.
1. Valóban vannak próbálkozások, csalások a biztosítók kárára; - én magam is füleltem már le agyafúrt kárigényt…
2. “Tény az, hogy a biztosítás profitorientált.” Barátom, az emberi faj, civilizáció “profitorientált”. A profit, az érték. Az érték az egyén, a család, a nemzet, az ország, a kor, a kultúra és társadalom szintjén is megjelenik. Az “arany” csak az egyik értékaspektus, semmi több! A pozitív ideák és célok viszik előre az emberiséget. Zéró hatású “játszmák” alapvetően sikertelenek, célként nem fogalmazódnak meg.
3. “Ez úgy indult, hogy volt egy hivatásom, amivel szolgáltam az embereket, és megéltem belőle. Mondjuk tanítottam, és méltányos pénzt kaptam érte. A lényeg az volt, hogy adtam valamit, ami másnak segítség volt, cserébe nekem is segítettek. Azért, hogy e kettő cseréje értékarányos legyen, pénzzel mértük meg…NEM AZ VOLT A CÉL, hogy minél többet keressünk.”
Barátom, kinek szolgálat és kinek segítség? Véleményem szerint akár szolgálatról, akár segítségről van szó, sérül az “egy szemmagasság” értéke. A szolgálat és a segítség fogalma ezt nem teszi lehetővé, legyen szó akár tanítói, kockázatkezelői, politikusi, orvosi, humán erőforrás gazdálkodói, vagy más hivatásról. Az “egy szemmagasság” egyenlőséget jelent a felelősség, az aktív együttműködés és az azonos értékek elismerésének tekintetében. Ezek nélkül nem tudok okítani, gyógyítani, szakérteni/tanácsot adni, gazdálkodni és még sorolhatnám, hogy mi nem működik rendesen; - ma sem, Magyarországon sem…
András írásában a célt kell látni és elfogadni (vagy vitatni és elvetni). Az odavezető úton aztán elmélkedhetünk. Ahogy Robert F. Kennedy mondta:
„Az emberek úgy nézik a dolgokat ahogy vannak, és azt kérdezik: miért. Én úgy nézem a dolgokat ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem, hogy miért nincsenek úgy.”
A célba történő eljutás pedig “szakmapolitikai” kérdés - vannak függő és független közvetítők, vannak ügyfelek és vannak szóbeszédek, de nincsenek összehasonlító, mérő adatok és statisztikák, és vannak különböző nézőpontok, érdekek és tudásbázis, melyek “ütköznek”. Pedig, két pont között a legrövidebb út az egyenes.
4. “Azért dolgoztunk, hogy éljünk.”, írod Kedves Barátom és folytatod:
“Ma humán erőforrássá lettünk és azért élünk, hogy dolgozzunk-másoknak.
A rendszer maga lett életidegen, mert arra motivál, hogy pénzt csináljak, s nem arra, hogy képességeimet kibontva alkossak és hivatásomnak éljek.”
A hivatás megélése, a szakmai etalonok követése, azok a dolgok, melyek a célokhoz vezető utat egyértelműen kijelölik és korlátozzák a letérést arról. Ez az egyén felelőssége!
Egy másik hivatás mezsgyéjére tértél, amikor humán erőforrást említesz. Elismerem, nem a leghumanistább szakkifejezés, de tatalmát tekintve a degradáló értelmét írásod kontextusában vissza kell utasítanom.
A munka/magánélet egyensúlyával, a tudományosan megalapozott pálya/hivatás megválasztásával, a gazdasági cselekedetek mögött meghúzódó emberi értékekkel és spiritualitással, a humán erőforrás gazdálkodás társadalmi felelősségével a vonatkozó tudomány, szakterület és azok a szakemberek foglalkoznak, akik - közvetlenül, vagy közvetve - Téged is elismert, fejleszthető központi értékké - humán erőforrássá - tettek egy munkaszervezet, kultúra részeként.
Fogalmazzuk meg, hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, és nem azért dolgozunk, hogy éljünk. A munka életünk szerves része; ha sikertelenek vagyunk a munkában, nem leszünk boldogok, és fordítva is így igaz! Aki magánéletében boldogtalan, az munkasikereinek ellenére sem fog teljes életet élni. Újra felfedezett évezredes kulturális örökség, bölcsesség mindez.
A boldogságom csak rajtam múlik! És ezt minden ember elmondhatja saját magáról. Ezzel a szemlélettel jobban, sikeresebben, eredményesebben fogjuk végezni a munkánkat, és éljük meg magánéletünket.
Barátsággal:
C.
Kedves Tóth úr!
Magam is online szakcikk író vagyok és cikkírásomhoz gondolat ébresztőként benéztem ide-oda és akkor leltem írására. Lenyűgözött. Sajnos a vállolkozói szféra (mint pár éve jómagam is tettem) annyira el van foglalva a napi problámákkal, a pénzhajhászattal, hogy arra már nincs kapacitása, hogy fontos dolgokról elgondolkodjon. Nem is jut eszébe az ezernyi napi teendő, csalűdi probléma és egyéb pénzügyi problémák mellett, hogy mi lenne akkor ha történne valami baj. Nagyon érdekes a gondolatsor amit végigvezetett, nem bírtam abbahagyni, pedig sürget a lapzárta engem is. Köszönöm, hogy olvashattam írását, tanultam belőle és örülök, hogy ráleltem Önre egy gondolkodó emberre.
Minden jót a munkájához!
Tetszik, hogy csak mértékkel anyáznak, kedves olvasótársak, csak így tovább!
A cikk hasznos, ha valakinek cége ÉS családja is van, gondolkodjon előre (egy cég alapítása, és vezetése egyébként is főleg erről szól)!
Üdv
Kedves C
Nagyívű reflexiód Notre Dame-ja előtt megáll az ember, felnéz tisztelettel, majd aggodó arccal a füle tövét vakarja: Most akkor hol a bejárat?
Szép, szép. Igen a költő, mindíg képekben beszél, utalásokkal, jelzésekkel, érzésekkel.A politikus tényekkel statisztikával, retorikával. S vitatkoznak. Ám nem sokáig, mert az egyiket elviszik…Többnyire a költőket, ritkán a politikusokat…
Komolyra véve a téma kifejtését:
1.Minden olyan esetben, amikor az üzletkötő elveszti a fenntartási jutaléka egy részét, mert nem ad el kellő számú hitelkártyát ügxfeleinek- megvalósul amit írtam.
2. Minden olyan esetben, amikor jogászok keresik, hogy lehet fizetés nélkül kibújni a szerződés alól-szintén.
3. Pénzkereset és hivatás együtt létezett mindig, az a kérdés, mikor vagy SIKERES, mert ez a kor varázsa.Ez emeli piedesztálra a pénzt. Eszközből céllá.
4. A humán erőforrás terén arról van szó, hogy régen az ember, pipáját ropogtatva, bőszen füstölögve kiment a műhelybe, és összerakott egy autót, ami nem kevésbé füstölt…Jó elszórakozott vele, kedvét lelte benne, alkotott.
Aztán jött Henry Ford, és a szalag. Mi volt ennek a lényege? Mindenki egy műveletet végzett, és csak azt, de abból sokat.Mi lett ennek az eredménye? Megszületett a mUNKA.S lecserélhetővé vált az alkotó ember, mivel már nem alkotott, csak munkás lett. Na itt született meg a humán erőforrás.
Ugyanis lehet az ember szemszögéből teljességgel nézni a dolgokat, állítván, hogy a munka ennek csak része. Ám igazából az ember vált részévé a tömegtermelésnek. “költséghatékony kell legyen” Azaz nem mehet gyermeket szülni…Ha megrokkan kicserélik, merthogy cserélhető a munkavégzés igénye szempontjából.
Nincs nekem semmi bajom a tudománnyal, a maga szintjén helyén van és szükséges.
Az én bajom az, hogy mi van azokkal akik kiszorulnak ebből az új rendből. Feleslegesek, mint munkaerő, és mint ember?
Zsolt
Kedves Tóth Úr!
Ritka alkalom, hogy az Önéhez hasonló írásokat elolvasok a kollégáimmal. Ebben az esetben ez azért fordul elő, mert igen irritálónak találjuk a stílusát. Mást sem csinál csak fentről lefelé beszél - kioktatja az embereket. Az, hogy sok élettapasztalatot megismert, miért hatalmazná fe arra, hogy mindentudót játszon??? Képzelje, az emberek nem olyan hülyék, mint amilyennek maga hiszi őket. Sőt, vannak akik kifejezetten kikérik maguknak, hogy tájékozatlanok lennének. Ön összekeveri a magabiztosságot a felfuvalkodott pökhendiséggel. Milyen jogon kezel le egy ilyen fórumon ismeretlen embereket???!!! És micsoda dolog ez a megnevezés, hogy “Jóska” és “Jóskáné”!!! Ha konkrét személyeket nevez meg, tisztelje meg őket egy emberi megszólítással. Ha nem konkrét illetőröl van szó, méginkább felfedi az ügyfelekkel kapcsolatos tiszteletlenségét. Tudja mi derül ki a leírásaiból? Hogy minden ügy felét hülye kis csicskának tarja, csak a jutalékát termeljék ki!!! A konkurenciába pedig a lábát törli, - nehogy már valaki jobb legyen mint Ön- felkiáltással!?! Talán célravezetőbb lenne némi ALÁZATOT is tanulnia. Szerintem az olvasók közül senki nem érzi magát értéktelenebbnek és ügyefogyottabnak mint ön. Mi is tudunk ám frappánsat idézni kedves uram: AZ AZ IGAZÁN OKOS EMBER AKI ÉSZRE VESZI, HOGY VALÓJÁBAM MILYEN TUDATLAN A VILÁG DOLGAIHOZ.
Tisztelt Mindenki!
Sajnos, azt kell, hogy mondjam, nem is tudjuk valójában, milyen tudatlanok vagyunk jómagunk és társaink. Kiváncsi lennék, hányan vannak tisztában azzal, hogy milyen vagyonképzési és biztosítási lehetőségek vannak vagy, hogy mi uralkodik a tőzsdén. Sajnos tapasztalat, hogy az emberek nagyobbik hányada már nem is tudja, miért és mikor kötötte a biztosítását. Hányán tudják vajon, hogy biztosításuk miben fekszik - részvényben vagy kötvényben; és a kettő közt mi a különbség… Vagy, hogy az 1997 előtt kötött biztosítások elavultak…
Szomorú, hogy sokan kihasználják az egyszerű embert, aki ehhez nem ért. Neki ismertetnek 5 portfóliót, a kedvencről elmondja az üzletkötő amit akar és mosolyogva eladja. EZ NEM MINŐSÍTÉSE SEMMILYEN BIZTOSÍTÁSI ÜGYNÖKNEK VAGY BRÓKERNEK, csak tapasztalat. Nekem is el akartak adni egy nagyon szépen csengő életbiztosítást (pedig én csak egy lakáshitelt akartam), de amikor rájött az üzletkötő, hogy túl sokat kérdezünk a férjemmel és, hogy értünk némit a pénzügyekhez - eltűnt. Azóta nem jelentkezett és nem válaszolt. Aztán találtam egy más céget, ahol nem meséltek, hanem konkrét grafikonokon és naprakész információkkal ecsetelték azt amire én voltam kiváncsi - azóta ott fial a pénzem.
Ezzel csak annyit akartam, hogy mindenkinek ajánlom, hogy nézzen körül a piacon, és ne féljen kérdezni. Szánjuk rá az időt, hogy elbeszélgessünk több különböző vagyonkezelő-, biztosítási, vagy brókercéggel!
(Csak kár, hogy ez az üzenet se azokhoz jut el, akik a földben dolgoznak, vagy egy eladópult mögül szolgálják ki a vevőket, hanem azokhoz, akik ezzel tisztában vannak, akik itt olvasnak…)
Tisztelettel,
Ditta
Tisztelt Tóth úr!
Elnézést, de most Ön fölött át kell beszélnem valakihez, aki volt olyan aranyos, és kritizálta Önt.
egy Ember!
A lőtéri kutyát sem érdekli, hogy te minek tartod ezt a stílust. Mivel tájékoztatni akar és ráadásul önzetlenül az oldal tulajdonosa, inkább a lényeget fognád fel, mint arcoskodsz!
Használható információkat kapsz, és ingyen!!!
Köszönd meg vagy menj a fenébe, ha nem tetszik a stílus!
Tisztelt Tóth András!
Sajnos meghalt az üzlettársam, kültag vagyok a Bt.-ben, Az Apeh 50000 Ft os bírságot küldött a cégnek, most pedig a cégbíróság felszólított, állítsam helyre a cégszerü működést. Egy másik Bt. beltagja vagyok. Mi a teendő? Miért nem az örökösök vagy a hagyaték rendezi a cég dolgát is. Üdvözlettel Miskolczy István
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én örülnék ha én maradnék életbe, mint adott esetben az üzlettársam. Inkább csóringeren lógatom a tökeimet, mintsem, hogy a férgek rágják azokat
És aki nem ért vele egyet, annak azt ajánlom tapasztalja csak meg 
Tisztelt Tóth úr!
Maximálisan csatlakoznék Holdapóhoz. Köszönöm az írásait és munkáját, sokat segített a családomnak más pénzügyi területen. Bárki lehet “pénzügyi analfabéta”, nem szégyen, csak ismerje fel (ehhez kell ez a szemeket felnyitó, ütős, a szakzsargont messzemenőkig félretevő stílus) és próbáljon tenni ellene.
Biztosítási brókerként két meglátással/javaslattal élnék:
1. Lehet a biztosítókat szídni, nagyon könnyű horrortörténeteket begyűjteni, ebbe kár belemenni. Pl. profit-orientált rettenet ide vagy oda, láttuk mi lett a MÁV egyesületével, illetve nem szabad elmenni amellett a tény mellett, hogy nincs megfelelő alkupozícióban egy magánszemély egy vállalattal szemben, akár fejen is állhat.( Álltam nem egyszer károsokkal szemben magánemberként, illetve ügyfél megbízásából eljárva brókerként, és lám, nem ugyanazzal találtam szemben magam, pedig fejben ugyanaz a szaktudás van, és a saját ügyében aztán még annál jobban odateszi magát az ember, mint amire képes.) Én inkább azt emelném ki, hogy, ha az ember egyenesen beállít a biztosítóhoz, illetve, ha ügynökkel tárgyal, biztos lehet benne, hogy a választási lehetősége adott társaság termékeire korlátozódik. (Ettől függetlenül lehet ez az ügynök egy becsületes profi). Rengeteg energia személyesen végigjárni a piacot, és egyenként keresni ezt a becsületes profit. Ezért kell a független közvetítő.
2. És igen, mivel a független közvetítők közt is van különbség minőségben-profizmusban-becsületességben, én csak azt kérem, aki teheti tárgyaljon több helyen, szánjon elég időt a választásra, mivel itt súlyos forintokról beszélünk, mindenki a sajátjáról. Nem értek Tóth úrral egyet abban, hogy csak a nagy brókerek jöhetnek szóba, pedig jómagam is egynél dolgozom. Fontos szempont lehet pl. a specializáció, és végsősoron mindig az az ember fog számítani, akivel szemben ülünk, tárgyalunk.
Üdvözlettel és köszönettel!