Vigye vágóhídra vállalkozását! 3. rész
dr. Tóth András
Folytatom az Üzlettárs című újságban elkezdett cikksorozatom “rendezői változatának” közlését. Ezeket kifejezetten vállalkozóknak írtam, a tartaléképítés szépségeiről. Az első részt és a másodikat is találják itt a blogban. Ennek a harmadik cikknek az eredeti címe „Kockázatok és mellékhatások” volt.
Minden gyógyszerreklám végén elhadarják a kötelező mondatot: A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze orvosát vagy gyógyszerészét. Én azonban egyetlen olyan banki vagy egyáltalán bármilyen pénzügyi reklámot sem láttam még, ami a kockázatoktól vagy mellékhatásoktól óvott volna. Pedig bőségesen vannak, higgyék el.
Befektetések esetén különösen észnél kell lenni, mert a dolgok nagyon nem úgy működnek, mint azt Móricka képzeli. Elmondok például egy elkeserítő tapasztalatomat: azok az ügyfeleim, akik korábban megpróbálkoztak a magyar tőzsdével, 20-ból 19-en, nagyon komoly veszteségek után, csalódottan kiszálltak. Miért?
Nemrég olvastam Fellegi Tamás remek könyvét „Bárki lehet tőzsdés – egy befektető kalandjai a valutapiactól a tőzsdéig” címmel. A könyv azért rendkívül érdekes, mert végigköveti az elmúlt 20 évet, magyar befektetői szempontból. Az utóbbi 12 év egészen elképesztő volt. A legerősebb (blue chip) részvények 50-100 szoros növekedést értek el e 12 év alatt. Semmi mást sem kellett volna tenni, mint OTP részvényt venni a kibocsátás után, és ma (12 év elteltével) a pénzünk megszázszorozódott volna. Ez évi átlag 47% hozam, 12 éven át, évről évre. Hogyan lehetett itt veszíteni?
Mégis, ahogy mondtam, 20 emberből 19 ebben az időszakban komoly veszteségeket szenvedett és keserű szájízzel hagyta ott az értékpapír piacot. Még Fellegi Tamás is, aki dörzsölt befektető – legnagyobb meglepetésemre – egyszer csak leírja a könyv kétharmadánál, hogy itt elfogyott a pénze. Ezek után Andre Koszolany, a híres befektető szavaival vigasztalja magát, miszerint „nem is igazi spekuláns az, aki élete során kétszer-háromszor nem megy csődbe”. Jól néznénk ki, ha mi is így állnánk hozzá az ügyfeleink befektetéseihez!
Nos nézzünk meg, miért is van ez így! Szervizekben szoktam látni ezt a táblát: Minőség, Határidő, Ár – a háromból kettőt Ön választhat. Először hosszan bámultam, amíg leesett a tantusz: Ha gyorsan, kiváló minőséget akarok – csillagászati lesz az ár. Ha olcsón akarok minőséget – várhatok rá ítéletnapig. Ha olcsón és gyorsan akarok valamit – megnézhetem a minőséget.
Hasonlóan a befektetéseknél is megvan ez a törvény: Hozam, Biztonság, Hozzáférés – a háromból csak kettő választhat! Ha nagy a biztonság, és bármikori hozzáférést akarunk, akkor kis hozamra számítsunk. Ilyen tipikusan a bankbetét. Ha nagy hozamot akarunk és bármikori hozzáférést, akkor bizony kis biztonságot kapunk. Ilyenek a szerencsejátékok, és ilyen minden spekuláció. Ha viszont magas hozamra törekszünk és elég hosszú időnk van (azaz feladjuk a bármikori hozzáférést), a befektetést biztonságosan megoldhatjuk.
Itt van a kutya elásva! A magyaroknak, történelmi okokból nem volt módjuk megtanulni a hosszútávú befektetéseket. (Egyszer életemben még művészettörténetet is tanultam. A tanárunk elmondta, a középkori magyar művészet súlypontja az ötvösművészet – ugyanis, ezt bármikor fel lehetett kapni és elmenekülni vele, ha baj volt.) Egy mindig rövid időtávlatokban gondolkodó befektetés pedig óhatatlanul rendkívül kockázatos lesz – csak idő kérdése mikor szaladunk a késbe. A kaszinó-tulajdonosok szokták mondogatni: két fajta kaszinó-látogató van: az egyik veszít, a másik visszajön.
Nézzünk erre egy jellemző példát, ami konkrétan megvilágítja a helyzetet. A következő ábra Magyarország egyik legkedveltebb kínai befektetési alapjának mutatja az öt évre visszamenőleg az árfolyamát, dollárban. Most a konkrét alap megnevezésétől eltekintek (majd ha komoly hirdetők lesznek az Üzlettársban esetleg lehet róla szó). A lényeg az általános tendencia. Íme az ábra: (kék az alap árfolyama, dollárban, a piros a referencia tőzsdeindex)
Mi látható erről az ábráról? Először is az, hogy az alap fantasztikusan jól teljesített: öt év alatt lényegében háromszorozta a pénzt. Ez „nem normális” – a „normális” átlag fejlődési üteme az évi átlag 12-14% dollárban – ennek az alapnak viszont átlagosan 23% volt a növekedése. Minden befektető pezsgőt bonthat, ha egy ilyen alapban tartja a pénzét!
Ugyanakkor, higgyék el, rengeteg olyan befektető volt, aki ebben az öt éves periódusban is komoly veszteségekkel szállt ki ebből a „csoda alapból”. Miért?
Így, öt éves távlatból rátekintve csak azt látjuk, hogy a görbe némi hullámzással lendületesen tör felfelé. De ez a „némi hullámzás” a napi árfolyamok szintjén, nagyon nagy is lehet! Az ábra így öt éves távban elég átlagolt, de még így is remélem, lehet látni rajta, hogy az alap árfolyama ebben a remek időszakban is legalább háromszor egy-két hét alatt 20-25%-al csökkent. Az ilyen időszakokban a gazdasági sajtó előszeretettel használja az összeomlás kifejezést. A gazdasági újságírók igazából ilyenkor érzik elemükben magukat – mély átéléssel tudják a helyzet sötétségét fokozni. (Barátom szerint ennek egyszerű oka van: a gazdasági újságíróknak nincsenek befektetéseik – és ilyenkor úgy érzik, nekik van igazuk. Szerintem csak a régi bölcsesség igaz: a jó hírek senkit sem érdekelnek, de a tragédiákat falják az emberek.)
Függetlenül, hogy mi áll az újságokban, az ember elég rosszul tudja magát érezni: a múlt héten volt tíz millióm, most meg van nyolc. Nem taglalom: nem jó érzés. Nagyon sokaknak, akik nincsenek az ilyenekre felkészülve, elmegy a kedvük az egésztől, és a mélyponton otthagyják az egészet. Elkönyvelik magukban, hogy ez is olyan dolog, mint a biogiliszta… Pedig nem olyan!
Ha tovább nézzük az ábrát, van még egy kellemetlenség: ebben az öt évben kétszer is (2002/2003 és 2004/2005) volt olyan periódus, amikor teljes egy éven keresztül volt az alap árfolyama gyengébb, mint korábban. Magyarul egy év alatt nem nőtt a pénzünk – még annyit sem mintha bankban lett volna. Nem egy lelkesítő helyzet. Sokaknak itt ment el a kedvük az egésztől. Pedig rosszul tették, így utólag már a vak is látja.
A tanulság: ez a dolog így működik! Biztonságosan, nagyon jól lehet keresni – minimum 5-10 éves távlatban. De abban sosem lehetnek biztosak, holnap mit fognak érni a befektetéseik…
Valójában az ember az 5-10 éves távlatban sem lehet biztosabb. Azért volt már részvény a magyar piacon, ami 8 évvel ezelőtt ért valamit, most meg szinte semmit. Én mindig azt az elvet használtam, hogy ismerd meg jól az adott céget mielőtt belé fektetsz.
ezért kell diverzifikálni és mivel itt befektetési alapokról van szó ez nem fordulhat elő
dehogynem fordulhat elő,számos un külföldi részvényalap 5-6év távlatában is mínuszban van! (máskérdés,h ezt magunk javára is lehet fordítani)
mindig van olyan régió, ami kisebb kilengésekkel de növekvő trendet mutat
Szerintem nem az emberek hibája,hogy nem tudnak 5-10 éves távlatban gondolkozni USA-ban nem kell aggódni miből fizetik ki a számlát,de nálunk igen amelyik család 500-600ezerből él havonta azse tud olyan messzire tervezni.Valamint az sem az átlagember hibája ,hogy a sajtó riogat a részvényekkel kapcsolatban
Valóban jó tanács lehet egy nagy adag “befeketési altatót” bevenni és évente vagy 3-5 évente belenézni a befektetésekbe. Gratulálok annak aki ezt be is tudja tartani vagy azért mert bízik a történelmi trendekben és a honlapon lévő kalkulátorban vagy mert nincsen szüksége 10-20 évig a befektetett pénzére!
Van egy megszűnő vállalkozásom.
Van kb. 40 millem kp. amit befektethetek.
Házam,autóm hitelmentes,tartozásom nincs.
Kérdésem.Van izgulni valom a jövőt illetően,amennyiben nem találok munkát?
Az attól függ, mit szeretnél:
-anyagi védettséget
-anyagi biztonságot
-anyagi függettlenséget
-no és az álmaid? Mennyibe kerülnek havonta?
Ezek mind különböző összegű befektetést igényelnek…
12 évvel ezelőtt az ingatlanom értékéből inditottam el a vállalkozásomat.Gyerekruha készités plusz nagyker.Párév után jött a betörő és teljesen lenullázott akkor már a lakására megvolt de a beszállitókat kikellett fizetnem.Mire kezdtem volna talpraállni jött a kinai invázió ami által a hazai könnyüipar eélvérzett.Jelenleg ugyan van már egy lizingelt lakásom csak épp a vállalkozásomat kenhetem a hajamra 50 évesen.
Frick:
Sorry de az a tipikus az USA -ban minden arany ami fénylik hozzáállás..
Igen, nagyobb fizetésük van, azonban a legtöbb dolog (a benzint leszámítva) drágább, meg ugfyebár nekik nincs saját lakásuk, bútoruk, azt is csak bérli a többség, jah, és persze az ott élőknek sem keress 500-600e -et a többsége
Elég a Magyar Építőiparra ránézni és elmegy az ember kedve minden befektetéstől. Lásd: körbetartozás. A Vállalkozó belefeccöli az anyagot, a munkát és a rengeteg időt, a Megrendelő pedig a jobbik esetben tetemes késéssel fizet, azt is megnyírbálva, rosszabb esetben sehogy. A beszállítók kérik határidőre a pénzüket, a dolgozók a bérüket. Adó, Tb stb =csőd és egy fél élet munkája + elvesztett magánvagyon. Fizetési Morál=NULLA
[...] Folytatom az Üzlettárs című újságban elkezdett cikksorozatom “rendezői változatának” közlését. Ezeket kifejezetten vállalkozóknak írtam, a tartaléképítés szépségeiről. Az első részt, a másodikat és a harmadikat itt találhatják a blogban. Ennek a negyedik cikknek az eredeti címe “Világelemzés befektetésekhez” volt. [...]
T. NYIB
Fizetési Morál=NULLA, következmény csőd és egy fél élet munkája – témához szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni.
Én egy olyan cégnél dolgozom amely a megye legnagyobb munkáltatója, több kiemelt állami beruházást megvalósítottunk már, így van némi rálátásom beszállító partnereink helyzetére is. (Ettől független, saját vállalkozásom is van, de ezzel kicsit megelőztem a koromat ebben a kelet-közép európai régióban. Amerikában valószínűleg nagyobb sikere lenne.)
Amit leír, sajnos nap mint nap találkozunk mi is ezzel a szomorú valósággal és valahol ez bennünket beruházókat is sújt. Amikor odáig megy el a dolog, hogy a sokadik alvállalkozó egyszerűen levonul a munkaterületről a fizetési késedelem miatt. Pedig mi a generálkivitelezőnek pontosan fizetünk. És ekkor jönnek az összebékítési „akcióink”, a végeláthatatlan koordinációs értekezletek.
Mert miről is van szó? Bizonyos munkákat és összeghatár felett, csak megfelelő referenciával és közbeszerzéssel nyerhetnek el kivitelezők. És ezekre a munkákra alig 8-10 olyan kivitelező szervezet akad az országban. Előtendereztetés, stb. … És ebből a kevés számú szervezetből is jónéhány csak 20-40 főből áll a takarítónővel együtt, csak szerzett jogaik, illetve referenciáik vannak még a múltból. Munkájuk mindig van, tudnak a megelőző két évről is mutatni mérleget éppen az előzőek miatt. És itt kezdődik a „kisebb” kivitelezők kálváriája. Mert az anyagköltséget is mindig az al-, meg alvállalkozók fektetik a műbe, akik már a családi ezüst árát is kénytelenek beinvesztálni. Sajnos sokszor nagyon rossz fizetési feltételek mellett is kénytelenek elvállalni a munkát. (Az okokat nem említem, ezt mindenki tudja aki ebben él.) És amíg a generál 30 napra megkapja a számlaértéket ugyanarra a munkára a láncolatban hátrébb állók csak 5-6 hónapra vagy még később. Számukra az alvállalkozó alvállalkozója a Megrendelő. És akkor még nem említettem a jólteljesítési visszatartást, esetleg kötbért. Mert a generálkivitelező általában olyan szerződést köt alvállalkozóival, amiben a határidő rövidebb az őt terhelőnél, így mire a tényleges terminus eljön, addigra az alvállalkozók már rég kötbért fizetnek. Befejezéshez közeledve a feszültség még csak éleződik. Ha az alvállalkozó véletlenül megtudja, hogy már csak mennyi lehívható összege van a generálnak és összeadja, hogy sorstársaival együtt mennyivel tartozik összesen és azt miből fogja majd kifizetni, a kezdetnél még mosolygós arcok kezdenek megváltozni.
Hogy ebből a beruházónak milyen kellemetlenségei származnak erről nem akarok írni, de egy-két munkatársat minden nagyobb projekt ledarál.
Én tudom, hogy Önt írásommal nem vigasztaltam meg – nem is állt szándékomban -, de a szerződéseknek óriási jelentősége van.
Üdvözlettel
Cilike
S azóta sem próbáltál meg valamilyen újabb vállalkozást? Szerintem Te teszed naggyá a vállalkozásod
és nem Ő Téged, szerintem még ne add fel . . .