Vigye vágóhídra vállalkozását! 4. rész
dr. Tóth András
Folytatom az Üzlettárs című újságban elkezdett cikksorozatom “rendezői változatának” közlését. Ezeket kifejezetten vállalkozóknak írtam, a tartaléképítés szépségeiről. Az első részt, a másodikat és a harmadikat itt találhatják a blogban. Ennek a negyedik cikknek az eredeti címe “Világelemzés befektetésekhez” volt.
Eddigi cikksorozatomban annyi mindent leírtam, hogy miért kell kéne egy vállalkozónak tartalékalapot képezni (mert ha mégis befejezi, vagy befejeztetik vele a vállalkozását, maradjon valamilye.) Aztán végignéztük, milyen befektetés típusok vannak, és megnéztük, milyen kockázatokat rejteget a dolog.
És most itt állunk felajzva. Eladtuk a cégünket, vagy legalábbis jelentős részét realizáltuk – konkrétan mibe rakjuk a pénzünket? A héten itt járt nálam egy egészen kiváló vállalkozó. Kivágott az újságból egy hatalmas listát az összes magyar banki befektetési alapról és szemrehányóan nézett rám: Nézze meg ezt a listát! Több száz befektetési alap! Kiszámoltam, tavaly 4,6% átlag hozamot hoztak! Hát ennél még a bankbetétek is jobbak! A legszomorúbb az egészben, hogy igaza van. Ennek mély okai vannak, de mindenesetre azt mutatja, hogy egy jó befektetési alap kiválasztása nem kis művészet. Ha bemegyünk egy véletlenül kiválasztott magyar bankba, és véletlenszerűen kiválasztunk egy befektetési alapot (még akkor is, ha a bankos Mancika ajánlotta!) szinte biztos, hogy még a bankkamatnál is rosszabb konstrukciót fogunk ki. És ez a mostani időben különösen fájó, amikor a jó befektetések szinte az utcán hevernek – az elmúlt két évben az ügyfeleink nagyobbik fele 30 és 60% közti hozamokat ért el.
Pénzügyi tanácsadóként azt kell mondanom, hogy ha meg akarjuk tudni mibe is érdemes igazán fektetni, Ádám-Évánál kell mindent kezdeni. (Gyerekkoromból kedvencem Stanislaw Lem sci-fi mese gyűjteménye a Kiberiáda. Ebből is a legjobb, amikor a főhős kitalálja, hogy versíró számítógépet fog építeni. Igenám, de kiderül, hogy ha igazán jó verseket akar kapni, akkor egy gigászi számítógépet kell építeni, aminek az ősrobbanástól szimulálja az egész világot, az emberi történelmet és általában mindent. Ugyanis még egy fűzfapoétában is mindez benne van.)
Kezdjük az elején. Mitől működik a gazdaság? – Gyakran vetődik fel befektetéseknél a kérdés, már így is olyan magas az ára az XY cégnek/befektetési alapnak. Hogyan fog ez még innen tovább nőni? Általában is nagyon sokan úgy vélik a világgazdaság elérte határait: innen már nincs tovább!
Ez egy komoly kérdés és mivel nagyon sokan gondolkodnak így. Röviden azért megkérdezném: Ön elérte már a teljességet? Soha semmit sem kell már vennie? Soha többet nem akarja lecserélni a kocsiját egy jobbra? Soha nem venne a TV-je helyett egy modernebbet? Na ugye! A világgazdaság azért fejlődik, mert mindenkinek vannak és mindig lesznek is vágyai.
Ez örök emberi dolog. Kedvencem a Csillagok háborújából az a rész, amikor a legrégebbi részben Obi Wan Kenobi settenkedik a Halálcsillagon, hogy kikapcsolja a vonósugarat. És egyszercsak megjelenik két klónozott űrgárdista: és miről beszélgetnek? Arról, hogy milyen remek az új sikló típus, és sokkal jobb, mint a régi… Pedig ez réges-régen egy távoli galaxisban…
Sajnos, mindettől függetlenül, a dolog nem ilyen egyszerű. Ugyanis a világgazdaság nem egyenletesen fejlődik. És ezzel együtt jár, hogyha a gazdaságba fektetünk, akkor a mi befektetéseink sem egyenletesen nőnek. Nagyon-nagyon nem egyenletesen.
A befektetés kezelők számtalan trükköt találtak ki arra, hogy hogyan lehetne a befektetési alapok hozamait biztonságosan egyletessé tenni. Ez általában azzal járt, hogy az elérhető hozamokat alaposan megnyirbálták – de ennek ellenére csak nem akarnak nagyon biztonságosan egyenletesek lenni a hozamok…
Mégis mire lehet számítani? Egy átlagos részvény alappal szemben – ha gondosan választottuk ki – elvárás lehet az évi átlagos 12-14%. Erre a mondatra, ha ránéz, Ön nagy valószínűséggel azt látja, hogy 12-14%. De szeretném, ha felfigyelne arra a kis szócskára, hogy átlagos. Ez az átlagos ugyanis nem úgy áll elő, hogy egyik évben 12%, másikban meg 14%. Az ilyen befektetések erősen volatilak. Ez azt jelenti, hogy nagyon változékonyak. A gyakorlatban tíz évből 2-3 évben szinte biztos, hogy veszteségünk lesz. 3-5 évben lesz a hozamunk ez az „átlagos”. Ugyanakkor lesz 2-4 olyan évünk, amikor 20-30% vagy még nagyobb hozamunk lesz!
A modern világ jellemzői
A világ folyamatosan változik, de azért érzi az ember, hogy most megint nagyot változnak a dolgok. Kb. 2001-2002-től indult a világ új korszaka. Egyelőre még nem kialakult az elnevezés, hívják a „Lapos Föld korának” vagy a „Új globalizáció” korának. Mi változott ezekben az években? A világ radikálisan kisebb lett.
Az egyik ilyen jellegzetesség az internet elterjedése. Nem csak villámsebesen és költség nélkül lehet levelet írni. Nem csak a világ bármilyen intézményét és cégét közvetlenül elérhetjük a weboldalán keresztül. Lehet telefonálni is az interneten, sőt videótelefonálni is… gyakorlatilag bármilyen jellegű kommunikáció megoldható a világ két vége között.
Így hirtelen rengeteg olyan munka exportálható lett, ami korábban elképzelhetetlen volt. Még a kilencvenes évek közepén álmélkodva láttam egy egyedi szerszámgyártó vállalkozást. Ezek minden nap faxon kapták a tervrajzokat, legyártották és gyorspostával kiküldték Németországba. Ma már viszont az amerikai cégek a telefonos ügyfélszolgálatukat telepítik ki Indiába. Valahol Kaliforniában a háziasszony felhívja az elektromos művek közönségszolgálatát és a vonal végén egy indiai kislány jelentkezik: kikeresi az adatokat az elektromos cég számítógépéből, eligazgatja a dolgokat. De marketingeznek is, sőt könyvelnek is Indiából. (A mérnököket pedig már meg se merem említeni.)
Nagyon sok olyan munka, ami korábban elképzelhetetlen volt, hogy távolból, vagy akár otthonról végezzék, hirtelen a nagy sávszélességű internet jóvoltából mégis ilyen lett. Amerikában például jó néhány olyan gyorsétterem van, ahol az autósoktól a megrendelést kamerán és képernyőkön keresztül több száz kilométer távolságból veszik fel. Sokkal hatékonyabb egy ilyen rendszer és akár a Föld túloldaláról, otthonról, a nappali sarkából is dolgozhatunk.
Gondoljuk végig – az állások jelentős része távdolgozhatóvá alakítható. Ma már minden korszerű iratkezelő rendszer elektronikus, papír nélküli. Az interneten ma már könnyedén megvalósítható a videó konferencia. Ezek után miért nem dolgozhatna otthon egy cég bérelszámolója vagy egy önkormányzat adóügyi előadója?
De nem csak virtuálisan, de fizikailag is kicsi lett a világ: a légiközlekedés megdöbbentően olcsó lett. A lányomnak vettem Amszterdamba repülőjegyet és döbbenve tapasztaltam, hogy már négy embernek kell az autóban ülni, hogy ugyan annyi legyen a benzinszámla, mint ha repülővel megy az ember. És ebben benne volt minden: illeték, reptéri gyorsvasút, helykijelölés az ablaknál. És még nem is a legolcsóbb járatra… De a tengeren túli jegyek sem vágnak földhöz. Gyakorlatilag a magyar havi átlagfizetésért a Föld bármely sarkába el lehet utazni oda és vissza.
Az áruszállítás ára is drasztikusan leesett. Érdemes Kínából 500 forintos tornacipőket ideszállítani! Ezen komolyan elgondolkodtam: mennyi az áfa, a kiskereskedelmi és a nagykereskedelmi árrés? És mennyi a gyári ár? Mennyi lehet a szállítási költség? Nagyon olcsónak kell lennie! (Megjegyzés: utánanéztem és hanyatt estem. Egy 20 lábas konténert (33 köbméter) 600 ezer forintért hoznak ide házhoz Shanghaiból. Ebbe legalább 60.000 pár tornacipő belefér. Ekkor a cipőnkénti szállítási ár 10Ft/db. Ilyen kicsi a világ!)
Mindez alaposan megváltoztatja a világot. A hirtelen nagyon kicsi világ nagyon erősen kiegyenlíti a világot. Talán mi vagyunk az utolsók, akik úgy láthatják a világot, ahogy az most van. Jelenleg még egy átlagos New York-i és egy átlagos Kalkuttai utcakép drasztikusan eltér. Ez az eltérés egy-két-három évtizeden belül drasztikusan le fog csökkenni a kiegyenlítődési folyamatban.
Ez a folyamat napjainkban gőz erővel zajlik Kínában, Indiában, Oroszországban és Dél-Amerika országaiban. Ma óriási beruházások zajlanak ezekben az országokban, hiszen bővében vannak a gyémántnál is értékesebb kincsnek: a munkaerőnek.
Hol lehet ezekből a folyamatokból hasznot húzni? Ezen a nagy átalakuláson nagyon sokan keresnek: Keres a cég, aki kitelepíti a gyártását, közönségszolgálatát valamelyik feljövő régióba. Keresnek a fejlődő régiók, akikhez a tőkeberuházás kerül. És keresnek az új dolgozók, akik a korábbiaknál jobb fizetéssel kapnak munkát. És kereshet Ön is, ha olyan befektetési alapba fektet, ami ehhez a folyamathoz kapcsolódik.
Meddig fog ez a folyamat tartani? Erre nehéz pontos választ adni. James Burke szerint a világban minden nagy átalakulás karakterisztikus ideje 30 év. Ő eredetileg a találmányok és technológiák elterjedésére érti ezt a szó szerint generációváltásnyi időt. Itt a gazdasági folyamatok annyira összefüggenek a technológiával, hogy józan becslés szerint ez a 30 év itt is elfogadható becslés. Ennek a folyamatnak most tartunk kb. 6-7-ik évében. Ez az időpont sok szempontból ideális, ha sokat akarunk keresni. Elég idő telt el, hogy a folyamatok már egyértelműek legyenek, de elég az elején tartunk annak, hogy még nagy legyen a változásból eredő haszon.
Én nem állítom, hogy a dolog ilyen [a szerző csettint egyet] egyszerű. De ha az ember már tudja, merre menjen, mindig talál valami módot, hogy hogyan jusson el abba az irányba.
Rendben, a világ kiegyenlítésén nagyon jól lehet kezdeni. Más nincs? De van. Keressünk más olyan helyeket a gazdaságban, ahol sokat lehet keresni! Véleményem szerint a következő évtizedekben három olyan terület is van, ahol tartósan az átlag felett lehet a profit.
Egyik ilyen hely az energetikai szektor átalakulása és általánosságban a környezetvédelmi ipar. A jelenlegi kőolaj/földgáz alapú energetikai szektor a következő egy-két évben drasztikusan átalakul. Nem hiszem, hogy a fúziós atomreaktorokra kellene várnunk az energetikai gondok megoldásával. Az erőművek esetén a legcélszerűbb megoldás a megújuló energiaforrások elégetése. Lehet energia erdőket, energia füvet vagy energia nádat ültetni és ezt az erőművekben elégetni. Jövőre újra kinő… A lakossági fűtésben is nagyon jól kiválthatja a gázt a fapellet. Ez az (energia)fából, fűből készített kiskutyatáp szerű állagú dolog, amit egy lakossági kazán teljesen automatikusan adagolhat és szinte hamu nélkül égethet el. Ez nagyon olcsón előállítható, nem szennyezi a környezetet és korlátlanul, mindörökre adott. A nap-, víz- és szélerőművek is egyre jobbak és olcsóbbak lesznek.
Az üzemanyagok területén egyelőre úgy néz ki a bioüzemanyagok állnak nyerésre. Olajos magvakból, növényekből biodízel üzemanyag állítható elő. Kukoricából, cukorrépából erjesztéssel alkohol készíthető, ami kiválthatja a benzint. Már a jelenlegi autók is minimális átalakítással alkalmassá tehetők az alkohol üzemre.
Ide kapcsolódik a hulladék újrafeldolgozó ipar is. Véleményem szerint már nincs messze az idő, amikor a régi hulladéklerakókat mint bányákat újra megnyitják. De a jelenleg keletkező hulladék szelektálása és feldolgozása már napirenden van, és remek üzlet.
Másik tuti biztos befektetési terület a csúcstechnikai iparágak. Akár az elektronikában, akár a biotechnológiában mindig vannak legkorszerűbb technológiák. A jelenlegi csúcstechnológia mindig a legjobb – de idő kell a konkurenciának, hogy képes legyen hasonló fejlesztésre. És ebben az időben extra profitra tehet szert a fejlesztő. A befektetők ebben az iparágban komoly, az átlagot meghaladó nyereségre tehetnek szert. Sajnos, ez talán a legnagyobb hozzáértést igénylő terület – viszont csúcstechnológia mindig lesz.
A harmadik terület – talán meglepő módon – a luxus cikkek piaca. Például a nagyon drága márkás órák, ékszerek, táskák, ruhák és divatcikkek, italok és ételek piaca tartozik ide. Miért jó dolog ebbe az iparágba befektetni? Egyrészt mindenkinek egyértelmű, hogy a presztízs márkás cikkek extraprofitot tartalmaznak. Egy Louis Vuitton női táskát előállítani alig valamivel drágább, mint egy hasonló minőségű márka nélkülit. De a márkanév miatt sokszor drágábban lehet eladni.
A márkás cikkek piaca stabil. Nagyon nehéz erre a piacra betörni. Egy presztízs márka felépítése, minimum évtizedekbe telik, de inkább egy évszázadba… Ezért stabil ez az iparág.
A presztízsmárkák piaca példátlan fellendülés alatt áll. A világ kiegyenlítése miatt számtalan új „újgazdag” keletkezik Kínában, Indiában, Oroszországban. Ez a réteg hatalmas felvevője a luxuscikkeknek. Ezek az emberek, ezekkel a márkákkal bizonyítják a gazdagságukat. (A klasszikus vicc szerint két orosz újgazdag találkozik. – Mennyiért vetted a nyakkendődet? – Ezer dollárért. – Meg vagy őrülve? Ismerek egy boltot, ahol ugyanezt ezerötszázért árulják!) Csak csendesen jegyzem meg, hogy már ma a presztízs márkák világforgalmának 40%-át Kína hozza.
Összefoglalva: Mindig vannak jó befektetési lehetőségek. Ezek megtalálásához, azonban nagyon sokat kell tudni, és bizony ehhez nem árt szakember segítségét igénybe venni. Szerintem azonban megéri…
A szállítással és a kommunikációval egyetértek.
Egyszer a közszolgálatiban egy, már majdnem próféta, azt találta mondani, hogy nemsokára 300$ lesz az olaj, és akkor, a növekvő szállítási költségek miatt a magyar textilipar új életet kezdhet. Az hittem, felrobbanok. Hogy 300 lesz az olaj, az lehet. Addig azért még eltelik egy kis idő. De mit jelentene ez a magyar textiliparnak? Dühömben nekiálltam kiszámolni, hogy 250 dollár emelkedésnek milyen költségvonzata lenne a pillepalack Magyarországról egy, a tengertől 300 kilóméterre fekvő, Kínai városba szállítására, aztán az abból készült izzadós trikó visszahozatalára. Végigtúrtam az internetet: mennyi villamos energia kell a vasúti szállításhoz, mennyivel húzná fel annak az árát az olaj emelkedése, mennyit fogyaszt egy konténerszállító mérföldenként és hány mérföld a tengeri út, hány konténert tud vinni, egy konténerbe hány trikó fér stb. Az eredmény megdöbbentő, 12-14 Ft/trikó. Ennyi lauffal a magyar textilipar sehova sem jut. Nincs esély, legalábbis nem itt.
Másodlagos tanulság, hogy sokan a hatalom közelében nem véletlenül utálják az internetet. Ezt az ökörséget nekem például egyáltalán nem sikerült beadni.
Az alternatív energiáról írtakkal egyetértek. Esetleg tudna is ajánlani egy olyan alapot, amely releváns?
A megújuló energiaforrásokkal, különösen a mezőgazdasági eredetűekkel kapcsolatban szkeptikusabb vagyok. Sokan fognak ebből meggazdagodni, és mi miért ne legyünk köztük?
DE már az is óriási teljesítmény lenne a mezőgazdaságtól, ha minden embert egészségesen tudna táplálni anélkül, hogy tönkretenné a környezetet.
Összkerék-hajtású autóstársaink, persze röhögve fognak száz kilógramm kukoricából készült üzemanyagot egyetlen tankolással járműveikbe tölteni, némi adótartalom megspórolásának reményében. Még büszkék is lesznek rá, széndioxid ugyebár. Hogy ebből egy embert egy évig lehetne megóvni az éhhaláltól?
- Hát miért nem tudta megfizetni azt a kukoricát a hülye, hö?
És itt van nekünk, befektetőknek a nagy esély.
Ez nem elvont spekuláció. Profi közgazdászok és szociológusok készítettek – bár nehezen ellenőrizhető – számításokat, hogy hányan fognak éhen halni, ha a kukorica tonnája stabilan egy centtel drágul. Az eredmények nagyon szórnak, és az olajipar is befolyásolhatta őket. Csak egy közös van bennük. Sokan.
A második generációs cellulóz alapú üzemanyagokkal jobb a helyzet, de a megújuló energiaforrások a legmerészebb jóslatok szerint sem fognak kitenni 35 százaléknál többet.
Nagyon kellene az a fúziós energia. És most reménykedhetünk is! Az Egyesült Álamok, az Európai Únió, Oroszország, Japán, Kína és Délkórea együtt ki tudtak nyögni 25 milliárd dollárt a kutatásra. Közben csak az USA 400 milliárdot költ olajháborúra évente. Klassz dolog a hightech, de figyelem, csak akkor üzlet, ha nem sérti a döntéshozók érdekeit.
Én a Tóth úr által említett pesszimisták egyike vagyok. Ezért sajnálatos módon még a fenti dolgozat megállapításaiban is a világ (értsd a “mi” nyugati világunk!)egy egy koporsószögét látom. Merthogy:
1. A modern technológia vezérelte kiegyenlítődési folyamat valós. De ki szívja ezt meg a végén? Kinek a munkaerő piacáról szorulnak ki azok az emberek, akiknek a munkahelye külföldre (jellemzően távol keletre vándorol?)A távmunkában dolgozó mérnökök és telefonközpontosok csak a jéghegy csúcsa, az igazi fenyegetést (szerintem)a termelés kihelyezés és az avval elvándorló munkaerő keresletének honi piacról való kiesése jelenti. Mert nem lehet minden textilgyári, alkatrészgyártó, autóiparti stb munkást átképezni brókernek. A megingott egzisztenciák szűkülő kereslete viszont visszahat a társadalom egészére. (értsd: a pincértől az autókereskedő jólétéig) Persze, most még ez a folyamat nem egyértelmű, hisz a nyugat egyelőre élvezi technológiai előnyét. De kérdem én meddig? A szellem öntudatra ébredt, ne gondoljuk, hogy az évszázados megaláztatásaiért törleszteni és bizonyítani akaró, ezermilliárdos pénzhegyen ülő Kína és India (stb)pár éven évtizeden belül nem akarja majd technológiai téren is átvenni tőlünk a vezető szerepet. Tőlünk, akik már most is látszat jólétünket hihetetlen eladósodás árán tudjuk csak fenntartani. Persze, a világ előre megy, de meggyőződésem, hogy ebből nekünk nem sok örömünk lesz.
2. Az energia fű és biodízel jó és okos dolog. De belegondolt már abba valaki, hogy ha csak a jelenlegi szénhidrogén fogyasztás 10-20 százalékát szeretnénk ilyen formán kiváltani, akkor az a jelenleg élelmiszer termelésre használt földterületek közel felét igénybe venné? Ergó: lehet, hogy a paraszt majd jobban él (4-5%/népesség)de a többinek hozzá kell szokni az 500 forintos kenyérhez. És akkor még nem számoltunk azzal, hogy a felpörgő Kína és India nyersanyag fogyasztása exponenciálisan nő, hisz -mint ahogy a luxus termék iránt növekvő kereslet kapcsán Tóth úr is utalt rá- ott másfél milliárd embernek még nincs kocsija, viszont az életszínvonal növekedésével párhuzamosan pár év múlva venni akar.
Mi következik mindebből? Kössük fel magunkat még ma? Semmiképp. Abban (is) Tóth úrnak igaza van, hogy mint befektetési célpontok az alternatív energiák, a high tec vállalatok és luxuscégek releváns megoldásnak tűnnek. Mint ahogy az is igaz, hogy a föld összezsugorodott, soha nem látott lehetőségek nyíltak meg a befektetők előtt. De ez nem csak lehetőség, de veszély is egyben. Mert miből táplálkozik a jelenlegi tőzsdei menetelés? Soha nem látott mennyiségű -részben virtuális- pénz kering a rendszerben és keresi a helyét. Míg a való világban a hogyan legyünk a legolcsóbbak játékot játszák a tőzsdén a minél drágább, annál jobb számmisztikai önbecsapás dívik. Valóban elhiszi valaki, hogy ma a Mol 4szer jobb cég mint 10 éve volt? Annó a tőzsde arról szólt, hogy ki hajlandó többet fizetni egy cég jövőbeni nyereség részesedéséért. Ma azt már kiröhögik, aki a ténylegesen megtermelt nyereségből járó osztalékra spekulál! Miért van az, hogy a Baumag, il ferno és egyéb nyilvánvaló átverések tanulsága nem üt szöget az emberek fejébe? Vagy az, hogy az évi 10-12 százalékos reál hozamot ígérők miért nem vállalnak garanciát az ígéretükre? (Bocs Tóth úr, de a látszattal ellentétben nem Önre gondolok) Miért van az, hogy a 100 éves múlttal és világelső pénzügyi háttérrel és tapasztalattal bíró cégek privat bankárai is csak a biztos évi 1-2 százalékos lenyúlási pénzre játszanak, és mikor felajánlom nekik, hogy a beígért hozam felét kérem csak, de azt garanciával, a többin meg fele fele osztozunk, akkor nem moccannak rá az extraprofitra? Ha valós az amit magukról állítanak, akkor hol a gond? Még azt is felajánlottam, hogy 10 év laufot kapnak…
Most látom, hogy egy kicsit elkalandoztam. Bocs!
Valóban ekkora veszélyt jelent az olcsó ázsiai munkaerő? Valóban ez fő veszély? Szerintem nem. Vannak országok, ahol nem olcsó a munkaerő, mégsem hanyatlik a gazdaság, sőt. Például hol van a svájci meg az ír munkabér az ázsiaihoz képest?
Az ázsiai olcsó munkaerőről a közép-kelet európai, például a magyar munkaerő jut eszembe. Ebben van tapasztalatunk.
Először is, kiderült, hogy a multik kedvelik az ilyen helyeket, de a profit jelentős részét hazaviszik. Igaz, hogy a nyugati cégek gyakran kitelepítik a termelésüket, de a a székhelyüket már kevésbé. Nem tartom valószínűnek, hogy ha még olcsóbb lenne a magyar munkaerő, mondjuk mint az ázsiai, akkor például egy idő után elmondhatnánk, hogy az AUDI és a Suzuki magyar cégek.
Másodszor, pedig kiderült az is, hogy ha fejlődik a gazdaság, akkor nőnek a munkabérek is. El kell ugyanakkor ismernem, hogy ebből a szempontból Ázsia sokkal jobban le van maradva, mint annak idején mi közép-kelet európaiak voltunk. Valljuk be, a rendszerváltás előtt sem volt akkora a különbség a kelet és a nyugat európai életszínvonal között, mint ami ma van Ázsia és a Nyugat között. Ebből az következik, hogy ők még tovább és jobban ki tudják használni az olcsó munkaerejüket.
Harmadszor, pedig az is kiderült, hogy a tőke nagyon gyorsan tud vándorolni (amit a globalizáció elősegít), de a tőke tulajdnosai már kevésbé. Tehát meglehet, hogy egy tehetős nyugati polgár keleten termeltet, de mégis nyugaton él, és nem hiszem, hogy sokat töpreng azon, hogy neki és családjának is egy dinamikusan fejlődő, ám összeségében még is csak nyomorban tengődő országban kellene élnie. A bankszámláját sem valószínű, hogy Indiában vezetik.
Ehhez kapcsolódóan: hol vannak a leghíresebb egyetemek?, hol vannak a legelismertebb, legjobban felszerelt kórházak? Nyugaton.
És az igazi luxus termékek, például az igazi svájci óra hol készül? Nem Ázsiában. És mikor mennek az emberek Indonéziába vakációzni? Ha már unják a nyugati látványosságokat. De minden csoda három napig tart… Azonkívül a nyugati turista paradicsomokban az utóbbi években sem volt tsunami, meg tömeges robbantgatás.
Negyedszer, pont az egyre kisebbre zsugorodó világ révén történhet meg az, hogy nyugatról lehet irányítani a termelést. Egy cég szempontjából legfontosabb és végső döntéseket nyugaton hozzák meg. A menedzsment magva otthon marad, nincs szükség rá, hogy elutazzanak ellenőrizni a termelést. Ez már a 21. század.
Ötödször, ezek a dinamikusan fejlődő országok felzabálják a nyersanyagaikat, sőt, tönkreteszik a saját országaikat. Ez a 21. században már nem játék. Az már teljesen kiderült a nyugati ember számára, hogy nem ócska demagógia a környezetvédelem. A keletiek összeségében azonban olyan nyomorban élnek, hogy ezt nem értik, nem is érdekli őket, inkább a mindennapi túléléssel foglalkoznak. Valaha a nyugat is ilyen volt, most valami hasonló történik ázsiában, csak felpörgetve.
Korábban utaltam rá, hogy a legjobb egyetemek nyugaton vannak. Tóth Úr említette a csúcstechnológiát. Ha figyeljük a tudomány legújabb erdményeit azt tapasztaljuk, hogy a tudományos szenzációk azért többnyire mégis csak nyugaton látnak napvilágot.
Összefoglalva: rövid távon (szerintem max. 10 év) Ázsia rohamosan fog fejlődni, a nyugat fejlődése pedig relatíve lelassul. De hosszú távon a nyugat van előnyben, mert már ügyelnek a környezetvédelemre, sokat foglalkoznak az alternatív energia alkalmazásának lehetőségeivel. Egyébként muszáj is… És mivel a világ szürkeállománya még mindig ott van, így a csúcstechnológia (például egy új gyógyszer kifejlesztése, biotechnológiai eljárás) tekintetében lépéselőnyben van. Persze a legnyugatibb ország Ázsiában van: Japánban elég sokat költenek kutatásokra, fejlesztésekre.
Tóth Úr említette a luxus termékeket. Bármilyen tetszetős dolgot veszünk a kezünkbe, sokat ront a termék megítélésében, ha tök jól néz ki, de mondjuk az van ráírva, hogy made in China. Egyébként ezeknek a feltörekvő országoknak az újgazdagjai pont a nyugati luxus termékeket vásárolják. És hála a globalizációnak, ők majmolják a nyugatot, és nem fordítva!
Azért mégis csak van bennem szorongás. Félő, hogy ezek a nyugati demokráciától elég távol álló országok egy valamiben rövid időn belül utol érik a nyugatot, és így válnak nagyhatalommá. Ezek az országok rengeteget költenek a fegyverkezésre, annak is a legveszélyesebb fajtáira. Bár a dolog természetéből adódóan erről kevesebbet hallani.
Pedig hosszú távon ez legalább annyira fontos, mint a biomassza vagy egy márkás francia öltöny.
Az elmúlt 10 évben az infláció a KSH szerint 279 százalékos volt, így a MOL csak 1.8-szor lett jobb cég mint volt. És ami a fontosabb, hogy a jövőben milyen lesz, nyilván a részvény árában ez a várakozás is szerepel. Vagyis 10 év alatt még csak meg sem duplázódott, szerintem ez nem olyan hiteltelen eredmény.
A téma másik szálához csak annyit, hogy akkor lesz nekünk jajj, amikor már az o’có munkaerő sem lesz olcsó és a most olcsó kész- és félkésztermékek – amelyek a nyugati világba áramlanak – ára érezhetően elkezd emelkedni. Majd.
Ezt jól összehozta Jocó. Van egy mondás: a pesszimista ember egy jól értesült optimista. Sok dologban egyet lehet vele érteni. Csak kérdés, hogy mire megy vele? Mert ha Ön már a rossz tanácsot meg tudja különböztetni a jó tanácstól, akkor Önnek már nincs is szüksége tanácsra.
Más. A luxuscikkek iparágban van átmeneti fantázia. Lehet, hogy ez a szegmens lesz az elkövetkező évben a 60-70% hozamú? Bár a csúcstechnológia, a hadiipar, gyógyszeripar mindig a legjobb, legvonzóbb befektetések.
Egyetértek, aggasztó a fejlődő országok fegyverkezése. Ma már nemcsak amerikai és orosz műholdak figyelik fentről a Földet. És a háborúkban a civilizálatlanabbaknak kevesebb a veszíteni valójuk. Kérdés, meddig tudja ezt a Nyugat a helyi háborúk szintjén megtartani, a vallási törésvonalak mentén? Kína sosem indított hódító háborút újkori történelme során, a vallási fanatikusok viszont veszélyesek a nyugatra. Éppenezért szerintem a hadiipar és a hozzá kapcsolódó iparágak (vegyipar, elektronika) volumenének bővülése viszonylag stabilabb. Az, hogy hova helyezik ki a részegységek gyártását csak hab a tortán.
Ugyanez a stabilitás elmondható az ingatlanalapokról is. És egy hosszú távú befektetőnek ez a cél.
Üdvözlettel
Kedves maveryck.
A legjobb egyetemek nyugaton vannak, és Tokióban és Oszakában. A legjobban felszerelt kórházak nyugaton vannak, és Japánban. Honnan irányítják a termelést, és hol hozzák a fontos döntéseket, nyugaton és Japánban. Annak a bizonyos nyugati polgárnak valószínűleg semmi kifogása sem lenne egy Japán pénzintézettel szemben, hacsak az áraikkal nem.
Ki gondolta volna ezt harminc évvel ezelőtt? Hiszen a japánok csak ócska másolatokat tudnak csinálni. Nem tudom milyen idős vagy, emlékezhetsz-e rá, de sokan röhögtek annak idején a kibaszott béna Toyotákon. Hogy egy emberöltő alatt minőségben a németeket, mennyiségben az amerikaiakat leverik? Bruhaha!
Most képzeld el, hogy Kína tovább népesedik, mondjuk másfél milliárdra, és fejlettségben csak egy kicsit előzik meg Japánt. Az már azért gazdasági nagyhatalom. Nem?
És hogy ezek hogy le vannak maradva hozzánk képest! Amikor mi a sokadik stabilizációs és kibontakozási tervvel voltunk elfoglalva, India éppen SAJÁT hordozórakétával SAJÁT műholdat állított pályára. (Persze tudom, hogy az országon belüli különbség is nagy.)
Szerinted a kínaiak fogják hamarabb ellopni a mágnesvasút technológiáját, vagy mi a TGV-t. Már ha az egyszer tényleg elérne ide.
Nem hiszem, hogy Kína hajlandó lenne a te fantáziádhoz igazítani jövőjét.
Ugye ne felejtsük el azt sem, hogy ha kiegyenlítődésről beszélünk, akkor az nem úgy zajlik, hogy a “lejebb” levők felzárkóznak a “magasabb” szinten, hanem a “fentebb” levők is lejebb csúsznak: “lejebb” pörög a gazdaság, ad munkát az átlagembernek is aki nem befektető — “fentebb” meg ugyanez a réteg szép lassan ellehetetlenedik… És a legtöbb esetben egy ilyen folyamat nem teljesen szabályos és kiszámítható: van esélye hogy átmenetileg meg-megfordul hogy ki van “lent” és ki van “fent” amíg beáll egyfajta egyensúlyi helyzet.
NZ-nek igaza van. Kínán belül sem egyenletesen fejlődik a társadalom. 300-350 millióan vannak integrálva a fogyasztói társadalomba. Átlagosan hasonló szinten élnek, mint az aktívan dogozók, vállalkozók Kelet-Európában. A különbségek kicsit nagyobbak. Ehhez jön 150-200 millió vándormunkás. Ők az országon beleüli migránsok. Vidékről mennek a városokba, ipari központokba, ahol zömmel gyárakban építkezéseken alacsony képzettséggel dolgoznak. Heti hatvan órát 80-120 Euro havi fizetésért. Még az északi vidékeken is előfordul, hogy nincs fűtés, kabátban vannak otthon. A munkásszálláson pl. egy négyszer négyes szobában négy darab három emeletes ágyon tizenkét nő lakik. Emeletenként van zuhany szigorú időbeosztással, wc sorban állással, mert kevés van belőle. Ha szerencséjük van, általában nagyobb vállalatoknál, akkor be vannak jelentve, és jár az egészségügyi ellátás. Van ahol akkor is ellátják őket, ha nincsenek bejelentve, de nem mindenhol. Sok szolgáltatást ők nem kaphatnak meg, így ellátásuk alacsonyabb színvonalú. A városi lakosság körében a szaporulat, hasonlóan a nyugati és Japán példákhoz, csökkenőben van.
Na most 500 millióan termelnek, 300-350 millióan fogyasztanak. Innen a versenyképesség.
Mi van a többi 800 millióval? Vidéken élnek úgy, mint harminc (vagy kétszáz) évvel ezelőtt. Szaporulatuk magas, és mivel sokan is vannak, még legalább egy emberöltőre utánpótlást nyújtanak olcsó, de szorgalmas munkaerőből.
Ez a képlet nem csak Kínára, de egész Délkelet-Ázsiára jellemző, többé-kevésbé Indiára is.
Szóval korai a kiegyenlítődésre várni, a világ NAGYON meg fog változni, mire az bekövetkezik.
A világ másik felén gyülekeznek a gondok. Egyre nehezebb szociális ellátást kapni, egyre több az ottani mércével szegény, és nem csak a bevándorlók körében. Sok a reménytelenül eladósodott. A fiatalok elkeseredettek, nem látják a jövőjüket. Hogy sok kétkezi munkával, a szüleiknél alacsonyabb életszínvonalon élni, esetleg évekig tartó műszaki tanulmányok után kevesebbet keresni mint egy marketinges, azt azért nem. Az elit egyre inkább hajlandó elengedni a leszakadók kezét, a generációk közötti nyugdíjszerződést gyakorlatilag felmondták. (Rendite statt Rente – befektetés nyugdíj helyett, szól a pénzintézetek reklámja. A többiek? Hát le vannak szarva.) A társadalom kettészakadásának veszélyeit nem akarják látni.
És akkor jön a fellendülés. A keleti, elsősorban Kínai gazdaságoknak szükségük van a nyugatra, mert technológiájukban óriási lyukak tátonganak. Milyen géppel készítették az olcsó mp3 lejátszót. És azt a gépet hol csinálták? Így kb. három kérdéssel a hagyományos ipari társadalmakban találjuk magunkat. És mi lesz még, ha majd Kína haditechnikában is igénybe veheti Nyugat-Európa segítségét. Persze, hogy ellopják azt a technológiát, de MINENT eltanulni még több évtized.
Szóval a kiegyenlítődés nem úgy megy végbe, hogy keleten általában egyre jobban élnek, nyugaton meg egyre rosszabbul, hanem úgy, hogy egyre több keleten a gazdag, nyugaton a szegény.
Az olcsó keleti bérek csak az ütleteiket oda telepítők bukásának mértékére vannak kiahtással: csökkentik azt.
Ázsiában azért tudnak gyorsabban fellődni mert,más lelki beállítottságuak,van HITÜK?!!!!!összetartanak továbbá a nyomor nagy RUGÓ::::Emberebbek az EMBEREK egymással!!!!!!!!!!!!
Ázsiában nemcsak “Emberebbek az EMBEREK egymással”, hanem
nyugodtabbak és boldogabbak is , éppen a “HITÜK” miatt.
A TŐKE benyomulása ebbe a térségbe – ugy gondolom- ezt a
belső lelki békét fogja széttiporni.
BÁR NE LENNE IGAZAM!!!
véleményem szerint nemcsak a fejlődő Kina energiafelhasználás okozta környezetkárositás miatt kell félni, hanem amiatt hogy az USA még a mai napig nem irta alá a nemzetközi egyezményt, ami a környezetszennyezést csökkenthetné pont náluk ahol benzinzabáló autók üzemelnek, olcsó üzemanyaggal semmi sem befolyásolja őket a gazdaságosságra, ha kell akkor háborút inditanak újabb olajmezőkért, mert az dupla profit egyrészt az olajból, másrészt a fegyvergyártás miatt.Éppen idaje már hogy valamilyen más ország is térférre kerüljön Amerika mellett.Egyébként is Kina legalább rendelkezik saját ősi kúltúrával és hittel, amivel USA nem is rendelkezhet, még is minden a világon az amerikai polgárok jóléte miatt történik, legalábbis úgy igyekeznek irányitani a világpolitikát és gazdaságot.Általában beleviszik Európát is mint legutóbb Irak miatt.Mikor csinált ilyet Kina vagy India az elmúlt században.Éppen ideje, hogy az Isten napja, vagy gazdagsága más országokat, embereket is elérjen. Miért járna valakinek azért több mert nyugat-európába vagy az USA-ba született.Éppen ideje, hogy a privilégum megszünjön.Személy szerint, hajrá KINA, INdia, Dél-Amerika. A mezőgazdasági termékek energiává alakitásától sem kell félni, hisz a magyar termelőtől már szinte senki nem vesz semmit.A rendszerváltás idején ment népbutitás megtette hatását, minden jobb ami import. Ehhez hozzájárult a mezögazdaság szándékos szétprivatizálása, és a feldolgozóipar, amely egyedül exportképes volt- eladása. cem m,
Kedves Danimix és Fekete Párduc
Egyetértek, hogy a hitnek az egyén és a közösség életében egyaránt nagy jelentősége van. Ennek mibenlétéről, és egyáltalán pozitív vagy negatív voltáról – bár majdnem mindenkinek van róla véleménye, nekem is – az emberiségnek nem sikerült egységes álláspontra jutnia, így most én sem próbálom meg kimondani a végső igazságot.
Az emberiség elmúlt ötezer éves történetét áttekintve viszont nem látok összefüggést a gazdasági prosperitás és a hit között. A hit egyszerűen nem eszköze a gazdasági fellendülésnek. Ahogy a tűbefűzésnek és a konzervnyitásnak sem. Még akkor sem, ha valaki hitére gondolva elszántabban, állhatatosabban tud valamit végezni. Láttam már egy-két hitetlent is elszántan törekedni a gazdagságra, és nem is feltétlenül erkölcstelen módon.
Olyan persze továbbra sincs, hogy valami nem sörnyitó.
Kínára visszatérve; nagyon rózsaszínű képet festetek róla. Kínának valóban több ezer éves kultúrája van, de az ugyanúgy tele van embertelenséggel, mint bármely más nép története. És a jelenje sem kevésbé. Ne feledjük, hogy ez egy – szó szoros értelmében vett – véres diktatúra. Nem csak a tüntetések véres leverésére gondolok. A világ egyik legkorruptabb államában kivégeznek valakit csúszópénz elfogadása miatt. Miért pont őt? A kivégzések és bebörtönzések magas száma mögött nem csak az egyre emelkedő bűnözés húzódik meg, hanem a politikai, hatalmi leszámolás, gyakran az ellenzék elhallgattatása is.
Tibet lerohanását még lehet a maoista őskommunisták számlájára írni. De hallott azóta valaki legalább annyit, hogy bocsánat. Tudom, hogy most nagyon trendi utálni az amerikaiakat, de miért fáj nektek jobban egy iraki börtönben történt atrocitás, mint egy halálra kínzott tibeti. Ne gondoljátok, hogy ez el fog múlni a kínai kommunizmus esetleges végével. Kína történelme, és attól tartok jövője is, bővelkedik az ilyenekben.
Százmilliók dolgoznak embertelen körülmények között. (Lásd az előző hozzászólásomat.) Lehet, hogy el sem jut a fületekig, de a híradóban gyakran bemondják, hogy abban a hónapban hány százan haltak meg bányaszerencsétlenségben. A kevesek valójában ebből gazdagodnak.
Szerintem, azért szimpatikusabb nektek Kína, mint az Egyesült Államok, mert kevésbé ismeritek, és kevésbé érzitek még saját bőrötökön a hatalmát.
T.Zozmics!
Nem trendiségből kritizálom amerikát, számomra minden egyes igazságtalanul szenvedő ember egyforma, és egyaránt gyülölök mindenféle agressziót.Csak azt nem szeretem ha nem egyforma mércével történik a mérés. Ne legyen erőszak sehol, se fegyverkezés, se szegénység, ez lenne számomra a a jó trendi.Egyiknek lehet atomfegyvere a másiknak nem? Egyik ország megtámadhat egy másikat, egy harmadiknak nem szabad? Melyik ország dobta le az atombombát? Kinek köszönhetjük a kommunizmust és a vasfüggönyt?A népnek nem volt választási lehetősége. Miért szabadult meg Ausztria az oroszoktól az 50-es években, magyarokat pedig miért hagyta cserbe a nyugat és amerika 1956-ban? Mert a gazdasági érdekük más volt.Mi lebontottuk a vasfüggönyt, de a német határon 8 éve szinte kikérdeztek, hova megyek, miért, mennyi ideig maradok és van-e pénzem, tudom-e,hogy Németország milyen drága ország? Most hogy örülnének a vasfüggönynek az osztrákok is. Miután mi lebontottuk, ők megerősitették a határőrizetet. Korrupció, erőszak, gengszterek mindenhol vannak, voltak és lesznek. Egy nagyobb népességből természetesen többen. De minden embernek joga van jól élni, és nem más emberek jólétéért dolgozni, akár gyarmatokon akár csatlósként.Nem véletlen, hogy a tömegkomunikáció is megteszi hatását a nép butitása érdekében,mivel a buta embert lehet legjobban megvezetni.Ez a szenymédia is honnat indult? Hol csináltak először beszabályozott birkákat.Jó lenne, ha már nem a születés pillanatában dőlne el egy ember sorsa, hanem a tehetsége számitana.Csak ha rosszul születik pl:MO-on egy kicsi faluba, már vége is a lehetőségeinek. Persze Budán születni villába, diplomás családba egyenlő a KÁNaánnal. Lehet menni a méregdrága angol amerikai egyetemekre, utazni világot látni.Milyen pénzből? Ki tudja, talán az APEH egy-két helyen felderiti honnan lettek ezek az irreális nagy vagyonok. Mert amivel nekik több van azt több ezer embertől vették el ugye nem kell mondanom. A bérből fizetésből élő adózik, a minimálbérből élő vállalkozó pedig luxusszinvonalon él.Sajnos ez a legtöbb országban igy van, persze vannak kivételek, ahol tisztább a gazdaság és jobb az adómorál.Most már nagyon elkalandoztam, de még egy dolgot, azt a nyomozót már elitélték, fel is mentették aki két doboz süteményt elfogadott,K&H ügy de az igazi csalók továbbra is élik luxuséletüket, közpénzen még őrzik is őket.Ki tudja miért állt meg az Ügy? Ki kell várni megint, hogy kellően hosszú idő teljen el mint a Postabank ügyben a Princ Úr esetében?
Rövid ez platform, hogy kifejthessem a mondanivalómat, Kedves András!
Mivel nem találtam más címét, hát itten. A Kelet-Közép Eutópai Rv. alapok teljesítménye Túl szépnek tűnik fel nekem. Mi itt a bibi? Két nap alatt kerestem egy félmilliót?
Mit csinál a gárda? Mehessünk má’ nyaralni?
Avagy? Kérem. válaszoljon!
Kedves Tóth Úr!
Bizony, kerestem 2 nap alatt egy félmilliót, a KKEu Rv alapokkal. Ennyi már kiderült a számomra. De mitől volt ez a felívelés?
Cser Ákos
[...] esetén mik azok a szempontok, ami alapján ki lehet választani a legnyerőbb alapokat. (Vigye vágóhídra vállalkozását 4.) A fenti 5 új alap közt egyetlen egy sincs, ami csak a legkisebb mértékben is megfelelne ezeknek [...]
[...] stratégiailag optimálisan egy jó világmodell alapján állíthatjuk össze. (Erről például itt írtam, hogy hogyan lehet a legjobban összeállítani.) Én például ez alapján biztos nem [...]