A biztos állás
dr. Tóth András
Arthur Hailey nem tartozik az világirodalom csúcsírói közé, de az Autóváros című könyvének elején van egy remek leírás. Itt egy autógyárat mutatja be egy szalagnál dolgozó melós és egy művezető szemszögéből. Mindkettő nagyon nehéz munkát végez – a maga kategóriájában. És mindkettő irigykedve néz a másikra: a művezető a stressz hiányát irigyli a munkástól, a munkás csak azt látja, hogy a művezető nem is ,,dolgozik”, csak üldögél. (Nálunk ez egy családi legenda: amikor anyósom bement apósom munkahelyére, az egyetemre ahol professzor volt, megkérdezte a takarítónőt: “Tamás bent dolgozik?” Mire a takarítónő csak ennyit válaszolt: “Nem dolgozik az sohasem, csak ír meg olvas…”)
Szóval ez van az életben: a vállalkozók és az alkalmazottak kölcsönösen meg vannak győződve, hogy a másik nem dolgozik igazából semmit, viszont minden pénzüket elveszik… Jó példa erre egyik oldalról a sokat idézett mondás: ,,Olyan jó volt látni, mikor a tulaj kigördült a harmadik új BMW-jével. Tudom, hogy milyen keményen megdolgoztam érte!” Másrészről az egyik ismerősöm, egy középcég vezetője mesélte, hogy felraktak egy rendszert, ami a dolgozók számítógépeinek képernyőképeit munkaidő alatt, ötpercenként elmenti és ezt másnap, mint egy gyorsított filmet végignézte. Teljesen depresszióba esett, annyira keveset foglalkoztak munkával…
Az alkalmazottakat onnan lehet megismerni, hogy számukra a legfőbb érték a ,,biztos állás”. Ez azt jelenti, hogy teljesen kiszámítható módon hónapról-hónapra ugyan azt várják el, azonos a keresete, nem fenyegeti a kirúgás veszélye. Ez teljesen érthető, hiszen a pszichológia szerint az emberek egyik legfőbb igénye a biztonság. Nagyon érdekes megfigyelni, mire panaszkodnak az emberek (mármint az alkalmazottak): új munkakörbe rakták, túlóráztatják, új főnöke van, nem jól számolták el a mozgó bérét, stb. Ez mind olyan dolog, ami veszélyezteti az állandóságot.
A ,,biztos állás” azonban a másik oldalról nagyon furcsán néz ki. Aki már valaha vezetett vállalkozást az tudja, a dolog egészen másként fest a tulajdonos oldaláról. A cégeknek vannak jó hónapjai, amikor sokkal több a bevétel, mint a kiadás (és ebben benne vannak a ,,biztos állások” után fizetett bérek is). Aztán vannak hónapok, hogy a bevételek nem fedezik a kiadásokat, ilyenkor a cég tartalékaihoz kell nyúlni, hogy legyen miből kifizetni a béreket. Sőt még az is előfordul, hogy a tulajdonosok a saját zsebükbe nyúlnak és azt rakják a kasszába, hogy lehessen fizetést fizetni.
A ,,biztos állás” bizony nagyon is bizonytalan dolog. Mert maguk a vállalkozások, aki alkalmazzák a dolgozókat, maguk is nagyon bizonytalanok. És ez nem csak a kis cégekre vonatkozik, hanem a nagyokra is. Az utóbbi évtizedben olyan hatalmas változások zajlottak le, ami komplett gazdasági ágakat semmisített meg, mint például a magyar könnyűipart. De hosszan sorolhatnám a sok ezer ,,biztos állás”-t adó hatalmas cégeket: Csepel művek, Ganz Danubius, Ikarus, stb. Mind nagy csalódást jelentettek sok-sok embernek, akik csak biztos állást akartak.
A világgazdasági folyamtok zajlanak, és akár mit teszünk ezek ugyanúgy hatnak az országunkra és benne a saját munkát adó cégünkre is. Ezek a folyamatok pedig néha viszont teljesen ellehetetlenítik a munkaadónkat. Arról, hogy ez ne így legyen, lehet népszavazást rendezni – csakhogy egy ilyen közakarat is csak olyan, mintha mi magyarok elhatároznánk, hogy holnaptól a Duna folyjék felfelé. Ettől a dolog semmit sem fog változni.
Mit lehet tenni? Hogyan lesz ,,biztos állásunk”? Hogyan lesz egy vállalkozónak biztos cége? A mai világban egyetlen dolog biztos: a változás. Aki erről nem vesz tudomást, az a homokba dugja a fejét. Tehát egy dolgot tehet mindenki: felkészül a változásra.
Ehhez igazából két dolgot tehet: piacképes tudást és tartalékot gyűjteni. Mindenki, aki alkalmazottként dolgozik, annak tudatosan készülnie kell arra, hogy egyszer csak vége lesz az állásának. Addigra pedig rendelkeznie kell új képességekkel, szaktudással, amit a piac elvár. És ez a vállalkozókra is igaz! (Csak szelíden jegyzem meg a nyugat-európai kollégák ajánlása szerint mindenkinek, akár alkalmazott, akár vállalkozó, a bevételeinek 3%-át továbbképzésre, tanulásra kell költenie. Ez arrafelé a standard. És azt még csendesebben jegyzem meg, hogy már ma is van, nem egy olyan szakma, ahol minden héten egy napot csak tanulnak – hogy a szakma fejlődésével egyáltalán lépést tudjanak tartani…)
A tartalékról már sokat beszéltem, ennek ellenére úgy érzem, mintha a falnak beszélnék. A három havi megélhetési tartalék az abszolút minimum, amivel mindenkinek rendelkeznie kellene. Meg sem merem jegyezni, hogy az említett tőlünk nyugatabbra élő kollégáink szerint ez minimum 12 havi tartalék… Mert, ha még piacképes tudással rendelkezünk is, akkor is egy állásváltás sokkos és időt vesz igénybe, és közben is élni kell és fizetni a hitel részleteket. Csak, hogy megkíméljem önöket némi matekozástól: ez 12 havi tartalék a magyar béreket figyelembe véve átlagosan 2,5 millió forintot jelent… (és ennek a számnak az alpja havi nettó 120 ezer forint volt…) Ugye, hogy le vagyunk maradva?
Gondolkodjanak el ezen. Tanuljanak és gyűjtsenek tartalékot!
Magyarországon az emberek alszanak. Miért? Mert félnek felébredni, és szembenézni azzal hogy amíg őket ringatták, a világ körülöttük a feje tetejére állt. Én is félek kinyitni a szemem mert nem találom benne a helyem. Szerintem ezzel sokan vannak így. Akkor aludtunk el amikor még megmonták mit kell csinálni hogy jó legyen és most hogy fel kell ébreni és nekünk kell irányítani az életünk tele van a gatya és inkábba a fejünkre húzzuk a paplant.
Jó ez az oldal. Kell az embereknek a bíztatás és az iránymutatás. Mert elöbb-utobb nem a paplant veszik el tőlünk hanem az ágyt húzzák ki alólunk.
Kedves András!
Ez egy nagyon lényegretörő írás volt, minden benne van! Köszönöm, örülök, ha csak így a monitoron keresztül, de ismerhetem Önt!
Gábor
“ez 12 havi tartalék a magyar béreket figyelembe véve átlagosan 2,5 millió forintot jelent… (és ennek a számnak az alapja havi nettó 120 ezer forint volt”
ööö, ezt nem teljesen értem. hogy jön ez ki ?
Valamint : A mai világbaN (még mindig ….)
Évekkel ezelőtt hallottunk ezekről a dolgokról,de most újfent
jó volt gondolatébresztő gondolatokat olvasni.kösz.
Sasó
Kedves Andras!
Nagyon tetszett az iras! Sot! Az egesz oldalnagyon tetszik. A nagyjaval mar tisztaban voltam, de mindenkeppen nagyraertekelem, hogy takarekossagra, es penzugyi ismeretekre probalja tanitani az embereket. Sajnos elkel.
Az irasra visszaterve, az en munkahelyemen is mindenki amiatt panikol, hogy ebben az evben nem lesz fizetesemeles es a bonuszukat vajon megkapjak-e. Nem az izgatja oket, hogy keszuljenek a rosszra, probaljanak meg minel tobb tudast magukba szivni megfeszitett munkaval, ujfajta feladatokat is bevallalva kitunni a tomeg kozul es ertekesse valni. Sajnos nagyon sokan duhosek a munkaltatora es duhbol inkabb kevesebbet dolgoznak. Nemhogy egyutt ereznenek a munkaltatoval es segitenenek kilabalni a nehez idokbol.
Nem tudom hogyan, de egy mentalitasvaltas raferne kis hazankra…
Udv,
Tamas
Na azért az említett képernyőlemenetés igen erősen támadható ám egy bíróságon, főleg a munkaügyi perekben. Jogosulatlan adatgyűjtés és hasonlók.
Tisztelt Dr. Tóth Úr!
Másfél éve dolgozom egy Pénzügyi tanácsadó irodánál. Nyilván nem írom a nevét címét, mert “konkurencia”, de remélem Ön is úgy gondolja, hogy ebben a szakmába, főleg most, NINCS konkurencia. Most a feladat vélenyem szerint a lehető legtöbb család felkereséről, a lehető legtöbb család megtalálásáról szól.
Elfogadom azt a véleményt, hogy a mai magyar “középosztály” nem is tudja, hogy milyen kevés választja el a Deák téri hajléktalantól.
Hálát adok a Mindenhatónak, hogy a jó sorsom összehozott velük, mert a gondolkodásmódunk, az eszközeink, a szakmai hátterünk, hozzáállásunk nem a mai magyar valóságot képviselik, hanem tényleg azt a jövőt, amit Ön is ír a tanulmányaiban, blogjaiban.
Azt szoktam kifejteni az ügyfeleimnek, érdeklődőimnek, beszélgető partnereimnek, hogy azon gondolkodjanak el, hogy merre tartanak?
Hónap elején felveszi, átutalják a fizetését. Hónap végére elfogy! Nézhetünk bármekkora időtávot. 0-ból 0-ba tartanak!!!
A havi bérjövedelmek arra vannak beosztva, hogy adott hónapban megéljenek. Van erre megoldás? Természetesen van!!! A pénzügyi tanácsadók meg tudják mondani, hogy a kötelezettségek átalakításával, az igénybe vett szolgáltatások módosításával, hogyan lehet költséget csökkenteni, tőkeképzést elindítani, hozamot realizálni!
De könyörgöm, ehhez az ügyfél döntése szükséges!!!
Nincs közgazdász végzettségem. Egyszerűen a józan eszemet használom, megtanultam a tulajdonos gondolkodásmódját, erre tanítom a munkatársaimat is.
Minden gondolkodó ember számára a lehetőség adott: olyan vagyonszerkezetet összeállítani, ahol ez a portfólió részben, egészben eltart engem, a családom, és nem utolsó sorban ÖRÖKÖLHETŐ. Megalapozza a jövő generáció pénzügyi alapjait. (gyengébbek kedvéért a tőkejövedelemről beszéltem)
Hm, az ok, hogy tartalékképzésre szükség van.
csak egy a kérdés: Miből is lehet ezt képezni, ha itt az emberek többsége hónapról hónapra él?
Tőlünk nyugatabbra kb természetes, hogy a középosztály tagjai megengedhetik maguknak az évi 2-3 utazást.
Itthon pedig, mint tudjuk, nem egészen ez az ábra… Ha ott lemondanak a 2-3 utazás közül 1-2ről, a tartalék jó része megvan. Itthon ehhez sokaknak a nulláról is le kellene mondani.
Ja, hogy ez mutogatás? Nem hinném….
Kedves András!
Amikor csak tehetem, meglátogatom az oldalt, és nagyon tetszik amit ír. Nagyon sokat lehet belőle tanulni.
Rávilágít olyan dolgokra, amiket az emberek sejtenek, de nem mernek tenni semmit azért, hogy számukra is jobb legyen. Mindenki, köztük én is szem előtt tartjuk a biztonságot, hogy ne csak magunkról, hanem gyermekeinkről is tudjunk gondoskodni, de rájöttem, hogy én is az erőmön felül vállaltam, amikor hitelre vásároltam lakást, de igazán nem volt alternatíva. Vagy maradok az önkormányzati bérlakásban, vagy megyek albérletbe. Akkor inkább a hitel. Ha azt kifizetem, legalább a srácaimnak marad valami, de ki tudja, hogy mennyit fog érni majd ez a lakás akkor.
Igyekszek Öntől tanulni, megpróbálom alkalmazni az Ön által adott tanácsokat, sőt a fiaimat is próbálom az Ön által is javasolt irányba terelni, de azt tapasztalom, hogy ebben a helyzetben már nem igazán tudok ésszerűen átcsoportosítani, takarékoskodni, azonban bízom abban, hogy ez a fránya válság hamarosan véget ér, valamennyire stabilabb és kiszámíthatóbb lesz ismét az életünk, és újult erővel vághatunk bele életünk megreformálásába, és elindulhatunk az anyagi biztonság felé vezető úton.
De addig is szeretnék mindenkinek nagyon sok erőt és kitartást kívánni, hogy ne csak a túlélésért küzdjünk.
Üdvözlettel:
József
Ja és ne mondja senki, hogy ez a hervasztó helyzet az országban a gazdasági világválság műve, mert ez egyszerűen nem igaz. A régióban minden ország nagyon jól tűri a válságot, nem zsugorodik a gazdaságuk, nem került recesszióba, csak stagnál vagy 10% éves GDP növekedés helyett a még mindig nagyon jó 5%-on pörög. A gazdasági előrejelzések szerint az unió gazdasága, 2010-re átvészeli a válságot és akkora növekedést fog mutatni, mint 2007-ben, a mi gazdaságunk legalább három évig lesz bent a szmötyiben. Itt eleve volt egy a politikusaink által előidézett válság, amit továbbrontott a világválság is.
Kedves András!
A nagy probléma, hogy ma mindenki úgy gondolkodik, hogy a mának él – és sajnos ezért nem lát a jövőbe.
Ugyan miért is szól minden arról, hogy hónapról hónapra élünk? Mi viszi el a legtöbb pénzt a család bevételéből?
A megtakarítás? A tanulás? A taníttatás?(Bár ez kétség kívül költséges mulatság, de úgy gondolom hosszú távon hasznot hoz)
Sajnos nem. A hitelek viszik el a családi bevételek nagy részét. A magyar eladósodottsági szint a fizetés arányában már az amerikai átlaghoz közeli (ha meg nem haladta). Hangsúlyozom: a fizetés ARÁNYÁBAN! Tehát nem arról van szó, hogy ott többet keresnek…
Hogy miért tudnak tőlünk nyugatabbra több nyaralásra költeni, “jobban élni” (bár ez relatív fogalom)?
Mert jobban beosztják a pénzüket, és tudnak bánni vele.
Nem feltétlen új lakást, új autót vásárolnak, amikor a jövedelmi helyzetük nem engedi meg. Azt tanulták, hogy “addig nyújtózkodjanak, amíg a takaró ér…”
Csak az nem mindegy, hogy hol húzom meg a takaró szélét… a takaró alá csak a havi bevételemet rakom a kiadásaimmal, vagy esetleg szorítok egy kis helyet a megtakarításoknak – ne adj Isten a váratlan eseményekre való felkészülésnek is.
Ja, és még egy dolog a takaróról.
Sajnos a hitelek törlesztő részleteinek nagyságát a legtöbben úgy választják, ami még éppen befér a családi költségvetésbe. Na de mi történik akkor, amikor romlik a forint? Na sajnos ilyenkor már nem elég a takaró… Ilyen helyzetben pláne fontos az a bizonyos előre látás, és tartalékolás…
Én nem erőt, és kitartást kívánok, hiszen úgy gondolom ennek már a vérünkben kell lennie. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy tanuljunk a hibákból, és nyitott szemmel járjunk, hogy ezekben az ínséges időkben ne a szomszéd jólétét – vagy kevésbé szenvedését – lássuk, hanem azt, hogy ő hogyan csinálja/csinálta, és tanuljunk tőle.
Üdvözlettel:
Szota Szabolcs
Hahó!
23 éves “nagyon friss” diplomás vagyok (február 17-én sikerült az államvizsgám
). Kb 2 éve tudok erről a honlapról, s mindig nagyon szívesen olvasom, rengeteg okos dolog van itt. Egyetlen nagy bajom van nekem. Minél tovább olvasom, annál inkább arra a következtetésre jutok, hogy amíg az ember nem lesz nyugdíjas, addig nem igazán költekezhet. Mert amíg fiatal, kell spóroljon, befektessen, hogy aztán majd “viszonylag” könnyen tudjon lakást venni (mondjuk, hogy kocsi nem kell, mert anélkül is lehet élni, ezt már tudom 
). Ha ez megvan, és már gyerekek is vannak, akkor arra kell gyűjteni, hogy azoknak legyen pénz az egyetemi évekre. Eddig semmi gond. De akkor mikor jövök én? Mikor nyugdíjas leszek? Mert a mai itteni (Erdély) átlagfizetésből ha a felsoroltakat meg szeretném valósítani, akkor igencsak meg kell húzzam a költségeket, és azt hol lehet? Hát a TV-n, az Interneten, és minden olyan dolgon, ami nem létszükséglet. De akkor mikor fogok élni? Mikor 60 éves leszek? Lehet, hogy nagyon elkeseredettnek hangzik most ez a hozzászólás, de az itteni írások mind arról szólnak, hogy ne költekezzünk fölöslegesen. Ezzel nagyon egyetértek, de a kérdés az marad.
Üdv!
Ahhoz, hogy az életben boldoguljál kell egy koktélja a kreativitásnak, észnek és a vállalkozói attitüdnek. Akik csak és kizárólag alkalmazotti létben tudnak gondolkozni azok a kapitalizmusban csak rabszolgák lesznek (bármennyire is takarékoskodnak…)
Ezek a “kreatív,eszes”, becsületes emberek, véletlenül nem abból a sok “rabszolgából” élnek meg?
Huh Jimmy ez nagyon velős volt, és milyen igaz…
Sajnos mi még mindig az állami segítségben hiszünk, mert sokunkat így neveltek, és nem bízunk a magunk erejében.
Kedves Szabolcs!
Bár alapvetően egyetértek a hozzászólásával, eszembe jutott néhány gondolat, amit megosztanék itt.
Egyrészt pont a mostani válsággal kapcsolatban hallottam nemrég egy Obama-idézetet, ami pontosan az “addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér…” régi bölcsességet tanította a Népnek, amit az idéző még megtoldott egy “hát ezt már az öreganyám is tudta, azóta elfelejtették?” megjegyzéssel, de ami igaz, az igaz: a válság (egyik) alappillére volt, hogy túl sokat költekeztek az amerikaiak. (És tudtommal Nyugat-Európa egyes országainak is tekintélyes adósságai vannak.) Az, hogy a fizetésüket milyen arányban osztják el, sajnos nem mérvadó a magyar helyzetet tekintve, hiszen ott egy átlag fizetés sokkal nagyobb érték, a napi megélhetéshez annak sokkal kisebb része kell, mint itthon.
Amúgy tökéletesen egyetértek azzal, ami általánosan az egész oldal szellemisége, hogy a legtöbb helyzetben lehet takarékoskodni. Persze, van, aki ténleg nehezen él és nélkülözhetetlen minden forint, de elnézve mondjuk a budapesti autóforgalmat, nem hiszem el, hogy az emberek nagy része ne tudna egy kicsivel olcsóbb autóval járni, és a megtakarított pénzt félretenni. Márcsak ha azt nézzük, hogy 10 évvel ezelőtt ugyanezek az emberek sokkal gyengébb autókkal jártak, tehát tudhatják, hogy nem a világ vége…
István hozzászólására meg azt tudnám reagálni, hogy az ember saját életszínvonalát aszerint kell megválasztani, hogy a megtakarításokkal együtt is tartható legyen. Tehát ha az ember keveset keres, akkor se a megtakarításon spóroljon.
Kedves András,
Először járok itt, egy másik oldalról (igen, a Gábor) találtam ide. Elolvastam az írásodat, nagyon tetszik. Sokat kutatom az emberek, vásárlók viselkedését és tényleg a BIZTONSÁG a legtöbb kategoriában vezető igény számukra. Egyszóval tetszik, jövök legközelebb is, érdemes figyelni Rád
További sok sikert mindenkinek!
Kedves András és hozzászólók!
Már egy éve látogatom ezt az oldalt és nagyon tetszik a szellemisége. Hogy igen, lehet és kell takarékoskodni, lehet az életet ésszerűbben is élni. Ami viszont a legszebb benne, hogy ez nem is olyan nehéz! Na persze a magam 26 évével nem vagyok a legtapasztaltabb háziasszony, de szerencsére jó példám volt. Édesanyám. Egy jó kedélyű, alkalmazott, aki a kevésből is mindig rakott félre!
.
Most, hogy kitört a válság, ő továbbra is azt mondja az emberek sokszor teljesen felesleges dolgokat vesznek! És ez még nem elég, mert nem csak felesleges, hanem károsak is ezek.(cola,szotyi,mogyi,nyalóka,poros leves…:)
A 23 éves Istvánnak is üzenem, hogy nem a tv-ről,(habár egy családba 4db talán nem szükséges)utazásról, szórakozásról kell lemondani, hanem a felesleges élelmiszerekről,gyógyszerekről (divatgyógyszerekról,nem betegségnél),ruhákról,hucimucikról,a totális kényelemről-autóval a szomszédba
Ami a lényeg: van remény és van megoldás!
Örülök, hogy van ilyen oldal, továbbra is figyelni fogom az írásait, mert nagyon jó gondolatokat ébreszt! és engem cselekvésre öszötönöz!
Üdv!
kedves előttem hozzászólók!
Ki mondja meg nekem, hogy én hogyan takarékoskodjak?
Egy évvel ezelőtt lettem m.nélküli, 49 %-os munkaképesség csökkent vagyok.Havi jövedelmem összesen 27000,-Ft. Anyám kisnyugdijas. Az ő nyugdija 80.000,-Ft. No már most: összesen havi 107.000,-Ft-ból fizetjük a rezsit, anyám gyógyszereit. Havi 55.000,-Ft marad. Ebből az összegből naponta főzök, tisztító és tisztálkodó szereket veszek.Igaz hogy a hónap végére ebből már semmi sem marad. Ebből mit gondolnak mennyit tudok félretenni? Nem panaszkodom, mert eddig még sikerült kijönnöm ebből a pénzből, igaz a lábamat lejárom, ha itt-ott egy-két forintot tudok spórolni. Erre válaszoljanak!
Tisztelt Tóth Úr!
Mindig nagy élvezettel olvasom az írásait, és sokat tanulok belőlük. Én amolyan igazi bölcsész vagyok, ráadásul nő, aki mindig csak széttárta a karját minden műszaki-technikai probléma előtt, na és pénzügy kérdéseknél is, és csak annyit montam: Én ehhez nem értek!Sőt, ha belegondolok, talán még büszke is voltam erre. Aztán úgy hozta az élet, hogy sok mindent meg kellett tanulnom: ezt-azt szerelnem például, mert nem volt segítségem, aztán szerény örökségemet nem elkótyavetyélnem stb. Persze nem lettem mérnök vagy pénzügyi szakértő, de ma már többet konyítok ezekhez a dolgokhoz, mint a nagy magyar állam. Szereztem egy új diplomát, amivel el tudtam helyezkedni, különben a munkanélküli tanárok táborát gyarapítanám. Ötvözöm a biztonság iránti vágyamat a vállalkotzás kockázatával: közalkalmazott vagyok, és mellette egyéni vállalkozó. Mindhárom gyerekemnek (férj nélkül) lakást vettem, és egyikünknek sincs adósságunk, még diákhitel sem. Megtanultam, hogy ne mondjam azt nagy kényelmesen, hogy én ehhez nem értek, vagy ez engem nem érdekel. Ez sokat segített a talpon maradásban, ahogy most az Ön honlapja is, ami azt is bizonítja, hogy mindenről lehet érdekesen, élvezetesen írni.
Köszönettel
gimkat, egy volt igazi buta bölcsész
Bocsánat, nem állam, hanem átlag!
Bocs, az előbb államot írtam, átlag helyett!
Zita hozzászólásában zárójelben szerepel az élelmiszerek kérdése, de nagyon fontos.
Meg kell nézni a hipermarketekben a ‘fizetéstől fizetésig’ élők vásárlói kosarát. Tele van az említett tápanyag nélküli műételekkel.
Mi szerencsére nem fizetéstől fizetésig élünk, de fogyasztói kosarunkból hiányzanak a színes löttyök, chipsek, cukrok, poros leves, cigi, kávé stb.
Az ebéd is fontos kérdés, könnyen kiszámolható, hogy 2 fő, ha munkanaponta ‘menüt’ ebédel étteremben vagy gyorsétteremben vagy kiszállítóstól, az kb. 30.000 Ft/hó. Ennek kb. a feléből egy ügyes háziasszony minden napra ‘tartalmas’ meleg ebédet készít, aminek a megmelegítéséhez csak egy mikró kell.
btp
Te most tényleg ennyire naiv vagy most egyszeriben rádöbbentél, hogy Te is csak egy “rabszolga” vagy? Igen, jól látod, a kapitalizmus már csak egy ilyen rendszer… Nem jut mindenkinek egyforma szelet kenyér.
Kedves Magdi!
.
Ne haragudjon meg rám, de olyat fogok mondani, amit nehéz lesz harag nélkül elviselni. Ön még 51%-ban munkaképes. Ha talál egy olyan állást, ami havi nettó 30.000,- Ft-ot hoz és csak 10.000,- Ft többletköltségbe kerül, akkor éppen 18,6%-kal lesz több az összes jövedelmük, mint eddig. Gyerekre vigyázás, ablakpucolás, másnak bevásárlás, kutyasétáltatás, takarítás, szemétszedés, fűnyírás, ablak vagy kerítés mázolás, fekvő betegre vigyázás, konyhai mosogatás és még sorolhatnám az alantas, sokak által el nem vállalt munkákat. Ha meg van valami végzettsége, akkor még ennél is jobban lehet keresni. Tisztában vagyok azzal, mekkora a munkanélküliség, milyen nehéz munkát találni, de ha amúgy is ráér, szánjon rá néhány hónapot és ha nagyon akarja, akkor biztosra veszem, hogy fog is találni. Ha csak be akarja nekem (és saját magának) bizonyítani, hogy lehetetlen, akkor ezt is meg fogja tudni tenni. Tudom, hogy most e sorokat olvasva éppen nem szeret engem, de ha a lelke legmélyére bepillant, akkor lehet, hogy igazat ad. Még egyszer bocsánatát kérem, mert a mondataim a magyar társadalomban nyilvános megalázásnak számítanak, de szerencsére Ön csak a keresztnevét adta meg, így csak Ön fogja tudni, hogy e soraim Önnek szólnak.
.
Őszintén kívánom, hogy a sorsuk jobbra forduljon; én ezzel a nagyon kellemetlen tanáccsal szeretnék ehhez hozzájárulni.
.
Szeretettel: Polló László
2009.04.01.
Az élelmiszerek és a “pazarlás” témakörében mondanék egyetlenegy dolgot. Ez is hasonlóan működik, mint a befektetés, sőt teljesen úgy: vagy pénzt költök rá többet, vagy időt szánok rá többet, vagy ha egyiket sem akarom/tudom, akkor a minőségből (“hozam”
) adok lejjebb. Azaz: vagy eszem étteremben mindennap, minőségi ételt, drágán, vagy főzök mindennap, minőségi ételt, olcsóbban, de időt töltök vele (pl. munka után, gyerekekkel a hátamon, esti teendőkkel plusz esti munkával, tanulással), vagy veszem a műkaját, az étteremhez képest olcsón (és a főzéshez képest is olcsóbban, ha beleszámolom a munkát és időt, amit ráfordítanék), alacsony egészségfokkal. Vagy-vagy.
Hogy én mit csinálok? Testes salátát, egyszerre három napra, dobozban, hidegen. Hogy ennek mi a pénzügyi megfelelője, azt nem tudom
És várom az időpontot a találkozásra, néhány nap múlva
Tisztelt Fórumozók!
Mostanában kezdtem el olvasni ilyen és ehhez hasonló témákat, ugyanis mentőövet keresek. Nagyon megnyugtatóan hangzik ez a tudatos jövőépítés és elhiszem, hogy normál körülmények között ez csak elhatározás kérdése.
Azonban az élet folyamatosan próbára tesz bennünket.Van akit kevésbé, van akit nagyon.
Nekünk például meg volt mindenünk, mondhatni, mert hitelből bármi megvehető már. Aztán egy nap alatt elveszett minden, válunk. Eladtuk amink volt, visszafizettük a hiteleket és lenulláztuk magunkat. A gyerek nálam maradt, mi már minuszban kezdtük az „új” életet, albérletben. Még szerencse, hogy éppen akkor kaptam munkát. 2 diplomám van – akkor hihetetlen módon örültem neki, mára kiderült, semmirevalóak sajnos. A 8 – 16- ig tartó állások megszűntek szinte vagy olyan protekciót igényelnek ami nekem nincs.
Nagyon szeretném tudatosan építeni a jövőnket, hiszen minden olyan bizonytalan. Nagyon szeretnék megtakarítani, mert a jelenlegi munkahelyem sem áll stabil lábakkal a piacon. De nemhogy megtakarítani nem tudok, a hónap végén már komoly számolgatás van, annak ellenére, hogy minden hónapot így kezdünk. Nem vagyok olyan helyzetben – kisgyerekes anyaként, segítség nélkül – hogy kapkodnának utánam a munkaadók.
Az utolsó hét mindig arról szól, hogyan éljük túl ezt az anyagi csődöt.
Az életet könnyű modellezni, élni annál nehezebb…
Kedves Tóth András!
Időközben magam is rájöttem, hogy nincs biztos állás. Hiába dolgozom a közszférában, bármikor kirúghatnak. És nincs tartalékom! Naiv voltam, és köszönöm, hogy erre felhívta a figyelmemet. Fogalmam sincs, hogyan tudok félre tenni egy évi jövedelmet.