Hitünk objektív alapjai
dr. Tóth András
Most ismét nekifutok szakmánk kulcskérdésének: mennyire biztonságos az értékpapír alapú befektetés? Erre mondta kiváló kollégám: “Ez a hitünk objektív alapja.”
Erről a témáról egyszer régen rég, még a napsütéses időkben, írtam egy cikket, de egész más nézegetni a lakásbiztosítási kötvényt jó időben, mint tornádó alatt a pincében.
Most elhatároztam, a hasogató fejfájásig bezárólag precíz leszek. Megnézzük, hogy tényleg rá lehet-e bízni az értékpapírokra a nyugdíjunkat, gyerekeink jövőjét. Ez a cikk most nem lesz könnyű olvasmány, de annál fontosabb — mint a hitelszerződésben az apró betűs rész, amiben a bank azt taglalja, hogyan viszi el a házunkat, ha nem fizetünk.
Először is nem kis utánjárással összegyűjtöttem az objektív adatokat. Ezeket fel is raktam egy táblázatba ahol megtekintheti, letöltheti, számolgathat vele.
Mi van ebben a táblázatba? Először is évekre összegyűjtve egészen 1871-ig (!) visszamenően a S&P500 index éves maximuma. Egy kis ismertetés, mi ez az állat. A Standard&Poor’s a világ egyik legnagyobb független minősítő cége: minősít, hitelképességet állapít meg cégekre, országokra. ők dolgozták ki réges-régen a S&P500 indexet, ami az USA 500 legnagyobb cégének részvény értékéből képzett átlag. Az S&P500 kb. azt mutatja, hogy az USA tőkepiacain átlagosan hogyan mennek a nagy cégek részvény árfolyamai.
Tegyük fel a következőt: valaki minden évben január elsején befektet egy jó nagy összeget átlagosan az USA értékpapír piacán — magyarul a S&P500 index arányainak megfelelően. Hogyan változott a pénze december végére?
Ez két dologból tevődik össze. Első a részvények árának mozgása: ezt fejezi ki az S&P500 index. Ennek arányában megy fel, vagy le a részvénypakettünk árfolyama. Ez jól mérhető, hogy a két szomszéd év közt hány százalékkal emelkedett vagy süllyedt az S&P500 árfolyama. Ezt jelzi a 4. oszlop a táblázatban.
A másik dolog, hogy a részvényeink általában minden évben osztalékot is fizetnek. A harmadik oszlop éppen azt mutatja, hogy az S&P500 indexben résztvevő cégek tőzsdei értékük arányában hány százalék osztalékot fizettek az adott évben. (Figyelem! Ez nem azonos a részvényre vetített osztalék százalékkal, amit a cégek meghirdetnek! Például egy cég, aminek 100$ a részvény névértéke, de a tőzsdei értéke 300, az amikor bejelenti, hogy 12% osztalékot fizet, akkor itt csak 4%-al jelenik meg. Hasogató fejfájás bejött?)
Igazából ezek után az év végén, ha eladjuk a részvény csomagunk, két dolog változtatja az év elei összege: hogy hogyan változtak a tőzsdei árfolyamok, plusz mennyi osztalékot kaptunk. És ez a százalék, a valódi és teljes keresményünk (veszteségünk) áll az ötödik oszlopban.
A táblázatból érdekes dolgok látszódnak. Először is, hogy ezek az értékek bizony nagyon szórnak. Mínusz 38 és plusz 53 közt szanaszét minden érték megtalálható. A 100 éves átlag 10,3%, ami bíztató.
Ami (szerintem nem meglepő módon) látszik, hogy a hozamok, ezen a 137 éves perióduson belül, tendencia jelleggel emelkednek. A közgazdászok rengeteg nevet és okot kitaláltak erre, de a lényeg, hogy az utóbbi évszázadokban a gazdaság jövedelemtermelő képessége egyre hatékonyabb lett. Különösen élesen két félre választja ezt a majdnem másfél száz évet a nagy gazdasági világválság. Míg 1934 előtti 64 év átlaga mindössze 7,6%, addig az ez utána lévő, napjainkig tartó 75 évre az átlag 12,5%. Lényegében az 1934 évtől számíthatjuk a modern gazdaság korszakát, amiben élünk. (És én is ezzel foglalkozom most.)
Most akkor álljak a nyilvános bíróság elé: becsületes vagyok, avagy sem? Komoly kockázatnak teszem-e ki bárkinek is a nyugdíját, gyerekei oktatására, életkezdésére szánt pénzt, amikor azt javaslom, hogy az ilyen “kiszámíthatatlan” értékpapír alapon kell befektetni. Ma bármelyik újságba beleolvas, azt láthatja, mindenki óva inti az ilyen “kockázatos” dolgoktól. És én ennek ellenére csak ezt hajtogatom…
Akkor lássunk két példát. Először nézzük a minta amerikaiakat, Mr. Smith-éket. ők, amikor gyerekük született évi azonos összeget félreraktak, 20 éven keresztül gyereküknek. Hogy jártak? Lehet, hogy elveszett valamelyik gazdasági kurfliban a gyerekek pénze? A második táblázat azt mutatja, ha évről évre 100 egységnyi pénzt így befektettünk, mennyi egység lett a huszadik év végén (harmadik oszlop) és ez hányszorosa ez a berakott összegnek (negyedik oszlop).
Ami látszik bármikor is kezdte el a gyűjtést az elmúlt 75 évben, olyan egyszer sem volt, hogy veszített volna. Legrosszabbul az 1970-es évek második felében jártak: akkor a berakott pénz dupláját kapták meg. Legjobban az ezredfordulón felnövők jártak, ők a szüleik által félretett összeg több mint nyolcszorosát kapták kézhez. Az átlag, a berakott pénz 4,3-szorosa.
Másik példában a nyugdíjukra gyűjtenek Mr. Smidt-ék. 40 éven keresztül rakosgatnak félre azonos összeget. Az eredmény a harmadik táblázatban látható. Ez ismét csak évről-évre változik, de sokkal kevésbé, mint az előző esetben. Legrosszabbul a hetvenes évek végén nyugdíjba menők jártak, akik a félrerakott pénzük 10-12-szeresét kapták, legjobban ismét csak az ezredfordulón nyugdíjba menők: a berakott összeg 25-szörösével. Átlag a 16 szorosa a pénznek.
Nos, gyorsan befejezem, és akkor mehetnek valami fejfájás elleni szerért: erről beszéltem. Akár esik — akár fúj, ha hosszú távú célokra gyűjtünk, az értékpapír alapú befektetések hozzák a legtöbbet. Persze csak akkor ha van ilyenük…
He-He… És tényleg így van… Nekem van Cost-avarge hatást bemutató diagramom. A tendencia változatlan, a tendencia csökken, a tendencia nő. És valahogy mindig nyerünk. Nem egyszerre kell nagy összeget, hanem folyamatosan kicsit. Itt van a kutya elásva…
Nem bírtam már látni, hogy erre a remek pénzügyi blogra, nem ír senki újabban! Hát itt a világvége? Emberek ébredjetek fel! Olvassátok és fogadjátok meg Dr. Tóth Úr szavait! Most valóban meg kell fogni a pénzt, hogy legyen későbbre is tartalék. Köszönöm szépen, én jól vagyok, adósságom semmi. Nem is tervezek ilyet a hátamra venni…
Ha jól emlékszem volt már szó ezen az oldalon a Gazdag Papa - Szegény Papa c. könyvről. Véleményem szerint egyik alapmű a témában. De hogy hozzászólásom apropójára térjek, ebben olvastam egy nagy igazságot: ha valamit kockázatosnak tartunk, az annyit jelent, hogy keveset tudunk a dologról. A tudás pedig megszerezhető.
Sziasztok!Nekem van magánnyugdíjpénztáram,önkéntes nyugdíjpénztáram,és most fogok értékpapírba fektetni.60 évesen vagy még elöbb abba szeretném hagyni a munkát,a parlamentben pedig csináljanak amit akarnak.A svájci frank alapú hitelem még 10 év,onnantól nincs gondom.Tóth úr szerintem érdemes felnyitni az emberek szemét,biztosan mások is megfogadják a tanácsait.Én köszönöm!
Van olyan befektetésem, ami tavaly év végén mínusz 40 százalékon sínylődött, nem adtam el.
Azóta hozott, az akkori értékéhez képest 27 százalékot.
Még mindig mínuszban vagyok, de ha akkor kiszállok, akkor sem hiszem, hogy találtam volna olyan befektetést ami ennél többet hoz.
Akkor most sírjak, vagy nevessek?
w! Nevessél!
Sírni legfeljebb azért sírjál, hogy nem fektettél be még pluszban, amikor -40%-on volt.
W!
Jól tetted, hogy nem adtad el! Az ember, ha nem gondolkodik, ösztönösen megszívetja magát pénzügyekben. Egyik ismerősöm is akkor vett részvényt, amikor már régóta nagyon jól ment a tőzsde, aztán tavaj meg eladta jó nagy veszteséggel, és megállapította, hogy a részveny befektetés túl kockázatos, nem neki való…
Pont fordítva kell csinálni, amikor mindenki bizonygatja, hogy a részvény milyen szuper, akkor eladni, amikor senki sem bízik benne, akkor venni kell!
Nekem viszont volt 1 UL biztosításom, ami nemrég járt le . Nem a Bnetnél kötöttem , ők még nem voltak akkor. Mit gondoltok, mennyit kaptam vissza? Havi fix összeget fizettem ismerve a Cost-avarge hatást… Na?
Annyit sem, mint amennyit befizettem…
Sztem úgy felejtsétek el az egészet, ahogy van. És akkor még nem beszéltem többes ügynökök és a hálózat torkosságáról, a roppant jutalékokról. Olyan mérvű a jutalékrendszer, amit az ügyfél fizet, ( nem ám a bank, v biztosító!!! )hogy csak na!
Ez még nem lehetett UL hanem egy régi jó (?) kombinált életbiztosítás. Az meg más. Tessék elolvasni a régi cikkeket is:Az életbiztosításokról