Stop loss, avagy a biztos veszteség mágikus vonzereje
dr. Tóth András
A stop loss az a befektetési technika, amihez a legtöbb legenda kapcsolódik. Nemrég itthon az AVIVA már a stratégiai befektetéseknél is bevezette, “Árfolyamfigyelő” szolgáltatás néven. (Ezt fogom példának használni, de a külföldi és más területen létező módszerek se nagyon térnek el.)
A stop loss lényege a következő. Mint tudjuk a részvények és a részvény alapú befektetési alapok árfolyama nagyon változó, nagyokat ugrálhat. Mi szeretnénk bebiztosítani magunkat – csökkenteni a kockázatainkat. Ezért egy olyan utasítást adunk, hogy ha leesnek az érfolyamok, akkor egy bizonyos veszteség szint után automatikusan adják el az értékpapírjainkat – vagy mint az AVIVA esetében, váltsák át valamilyen biztonsági alapba. Ezzel bebiztosítjuk magunkat, a stop loss-szal csak egy bizonyos méretű veszteségünk lehet és nem nagyobb.
Ez zseniális ötletnek tűnik, csakhogy van néhány gond. Nézzük egy példát. A Hang Sheng a kínai tőzsde fő nemzetközi indexe. Ez az elmúlt években nagyon izgalmas időket élt meg. (Ez a kínaiaknál a legkeményebb átok – Élj izgalmas időkben!) Megnéztem mit lehetett volna csinálni. Feltételeztem, hogy 10%-ban maximalizálom a veszteségeimet. Hasonlóan, ha legalább 10%-ot emelkedett az index a korábbi mélypontról, akkor ismét bevásárolunk. Mit kaptunk volna a 2005 januárjától a cikk írás (2009 április 3) napjáig?
|
Dátum |
Záróérték |
Nyereség (%) |
|
|
2005.01.03 |
indulás |
14237 |
|
|
2006.06.08 |
kilépés |
15450 |
8,5 |
|
2006.07.27 |
belépés |
16917 |
|
|
2007.03.05 |
kilépés |
18665 |
10,3 |
|
2007.04.16 |
belépés |
20758 |
|
|
2007.08.16 |
kilépés |
20672 |
-0,4 |
|
2007.08.23 |
belépés |
22967 |
|
|
2007.11.12 |
kilépés |
27666 |
20,5 |
|
2007.11.30 |
belépés |
28644 |
|
|
2007.12.17 |
kilépés |
26597 |
-7,1 |
|
2008.01.23 |
belépés |
24090 |
|
|
2008.02.11 |
kilépés |
22616 |
-6,5 |
|
2008.03.28 |
belépés |
23286 |
|
|
2008.06.10 |
kilépés |
23376 |
0,4 |
|
2008.10.13 |
belépés |
16312 |
|
|
2008.10.17 |
kilépés |
14554 |
-10,8 |
|
2008.10.28 |
belépés |
12596 |
|
|
2008.11.13 |
kilépés |
13221 |
5,0 |
|
2008.11.27 |
belépés |
13552 |
|
|
2009.01.12 |
kilépés |
13971 |
3,1 |
|
2009.02.10 |
belépés |
13881 |
|
|
2009.03.02 |
kilépés |
12317 |
-11,3 |
|
2009.03.13 |
belépés |
12526 |
|
|
2009.04.03 |
zárás |
14546 |
16,1 |
Összeszorozva a nyereségeket, az kapjuk, hogy erre a bő 4 éves időtartamra a nyereségünk 24%. Maga az index hozama erre az időszakra 2%. Ha a sok stopp lose átrakás költséget is beszámítjuk, akkor négy év alatt évi 3%-al jobban jártunk volna.
Nem egészen. A gyakorlatban a tranzakciókhoz – most az AVIVA jövendő mechanizmusát még nem ismerjük – 1-2 nap idő kell. És amikor esik az árfolyam, akkor általában nagyon esik. Ez számításaim szerint el is vitte ezt a kis hozam többletet.
Miért van ez így? A pénzügyi tanácsadók egyik szent mantrája a “befektetési háromszög”. Ennek három oldala a biztonság, a hozam és az időtartam. Ebből bármelyiket csökkentjük, a többinek kell nőnie kell. Olyan nincs, hogy nagyon rövid idő alatt teljesen biztonságosan nagyon nagy hozamot érjünk el. (Gondolom, ezen azért annyira nem lepődött meg…)
Most ebben az eseten a stop loss bevezetésével növeltük a biztonságot – így viszont csökkent a hozamunk. Ez van. Ugyanis a stop loss nem csak azt jelenti, hogy az adott biztonsági százaléknál nem lesz nagyobb veszteségünk, hanem azt is, hogy ezt a veszteséget viszont garantáltan realizáljuk is. Amíg ugyanis tényleg el nem adjuk, át nem váltjuk a befektetéseinket, addig a veszteség csak papíron van, de ha eladjuk, átváltjuk akkor ez a veszteség tényleg létrejön.
A stop loss-szal kapcsolatban van még egy probléma. Rendben van, veszteséggel, de kiszálltunk. De mikor szálljunk vissza? A fenti modellben én azt alkalmaztam, hogy az árfolyamon legalább 10% emelkedést láttunk a mélyponttól kezdve, akkor vesszük meg újra. Ez elég jónak tűnő ötlet, csak megint van egy kis baj: így egy 10% hozamot ismét csak garantáltan elszalasztunk… Ingyen ebéd ismét csak nincs.
Itt hadd meséljek valamit. A múltkor különös levelet kaptam. A kedves levélíró egy hatalmas táblázatot is csatolt, bemutatva, hogy ő mekkora befektetési guru. Ez a következőt mutatta: leírta az árfolyamokat és a nyereségeket az elmúlt évben, ha mindig a tetőponton eladtuk a befektetési alapunkat és mindig a mélyén visszavásároltuk. Mondanom sem kell igen szép haszon volt rajta. Ezzel csak egy bibi van: ehhez bizony jövőbelátó képesség kell. Ha meg már ilyennel rendelkezünk, ugyan miért nem nézzük meg a jövő heti lottószámokat, az sokkal egyszerűbb… Ki kell ábrándítanom: mint a múltkor megírtam, nem lehet a jövőbe látni. Ez van. Legalább megspóroltam a jósnő költségeit Önöknek.
Mire jó akkor a stop loss? Akkor érdemes alkalmazni, ha rövidebb távra, de részvényekbe fektetünk be. Ha jövőre lakást akarunk venni (addigra úgy is jól lemennek majd az ingatlan árak) akkor, ha részvény alapba fektetjük, szinte kötelező a stop loss, különben előfordulhat, hogy csak a fele maradna a pénzünknek, így viszont legrosszabb esetben a 90% megmarad.
Ha hosszú távra (nyugdíjunkra, gyerekeinknek, stb.) fektetünk be, akkor nagyon fontos a portfólió összetétele, de a stop loss inkább ront, mint javít a helyzeten. Csak egy a fontos: menetközben ne nézzék az árfolyamokat (olyan ez, mint a hurka – sokkal finomabb, ha nem látta, hogyan készül).
Jut eszembe, az üldözési mániám. Kinek jó, ha folyton ki-be ugrálnak a befektetéseikkel? A brókerüknek mindenképpen: ők minden tranzakció után kapnak jutalékot. Ezért aztán egészen biztosak lehetnek benne, hogy ő nagyon lelkesen fogja támogatni a stop loss-t.
Peter Lynch a neves tőzsdeguru írja, hogy a biztonság megítélése nagyon furcsa: az elmúlt években akkor ítélték a legbiztonságosabbnak a tőzsdei befektetéseket, amikor azok nem voltak rövidtávra azok és akkor aggódtak, amikor a tőzsde teljesen biztonságos volt. Most az a korszak van, hogy nagyon nehéz nem jó és biztonságos üzletet találni, hiszen annyira lent vannak az árfolyamok. Ellenben az utóbbi időben annyira megrendült mindenkinek a bizalma, hogy mindenki különböző biztonsági megoldásokat keres – mint például a stop loss, vagy a sok biztonsági alap. Válasszák amihez a szíve húzza önöket, csak használják ki ezt a lehetőséget!
Hehe, én ismerek olyan befektetőt, aki nagy pénzzel szállt be a Matávba, amikor az épp 2400 forint felé vette az irányt. Nem alkalmazta a stopp losst, amikor kellett volna, megpróbálta kiülni, nem sikerült neki. Nyolc éve vagy tíz talán? 600 forint körül kódorog az árfolyam. Mit tanácsolna neki, Maestro, várjon még 10 évet?
Józanul végiggondolva csak meg kell nézni az adott régió teljes tözsdei indextartományát és látszik, hogy emelkedés után csökkenés jön. Előre nem lehet látni semmit, illetve józan paraszti ésszel végiggondolva meg lehet elégedni egy bizonyos haszonnal. Én kijelölök magamnak mindig egy célt és ha azt elérem kiszálok. Persze ezért már maradtam le rövidtávú nagyobb emelkedésből, de óriási buktábol is.
Alapvetoen butasag osszekeverni az ertekpapiralapu befektetest, es az ertekpapir kereskedelmet. Elobbinel nyilvanvaloan semmi szukseg stopra, mert egy tobbeves, vagy tobb tizeves trendet szeretnenk meglovagolni, bizunk benne, hogy hosszutavon jol dontottunk, es ilyenkor belefer a nagy volatilitas is (hisz nem kell realizalni a profitot), mig kereskedesnel MUSZAJ minimalizalni, mert ott (altalaban) nincs ido kivarni, amig megfordul a trend (ha megfordul).
Alapvetően nem rossz az írás és chop is jól írja. Én a kettő szintézisében hiszek. Sőt legyen inkább három a volatilitás egy mutatójával megspékelve.
Legcélszerűbb egy indexet gyártani magunknak ami megadja a megengedhető maximális stop loss szint értékét, melybe belevesszük a befektetés megcélzott időtartamát, a piaci volatilitásból egyfajta szájíz szerinti időszakra vizsgált mutatót és egy általános “itt már biztos kiszállnék belőle” értéket.
Kicsit talán bonyolult elsőre meg fölösleges is “képletezni” de egy pár óra eltöltésével az excel társaságában egész egyszerű lesz. (ha nem hüvelykujjszabály….)