Íróasztalt a mosolygós gyilkos ölébe!
dr. Tóth András
Vannak a hétköznapi pénzügyeknek olyan rejtélyei, amelyek újra és újra megdöbbentenek. Egyik ilyen: miért van az, hogy ha megvizsgálunk tíz embert, aki azonos munkahelyen, azonos fizetésért dolgoznak, akkor van köztük olyan, aki kifejezetten gazdag, és van, aki nagyon szegény. Mitől lehet ez?
Ha ezt a kérdést felteszem, akkor ilyeneket szoktak válaszolni: “Mert az egyiknek gazdag a házastársa.” vagy “Mert biztos most örökölt.” Érdekes módon az senkit sem zavar, ha valaki szegény: a megmagyarázandó dolog az, hogy valaki miért gazdag.
A Pénzügyi Tervezés Műhelygyakorlaton végigvesszük a saját pénzügyi életünk megtervezését. Ennek során megvizsgáljuk mi minden jelent igazi nagy kiadást egy ember életében. Sajnos az emberek ma még ezeket a dolgokat megdöbbentő és váratlan eseményként élik meg. Teljesen váratlanul leérettségizik a gyereke és egyetemre szeretne menni. Hirtelen nyugdíjasok leszünk. Csupa tervezhetetlen hirtelen esemény…
Az emberek életében gyakran van olyan pillanat, amikor valami miatt egy nagyobb összegre van szükségük: például a gyereküknek (vagy maguknak) szeretnének lakást venni. Ilyenkor két lehetőség van. Egyik, hogy hitelt veszünk fel. Normális időkben, egy húsz éves futamidejű ingatlanfedezetű lakáshitel esetén, reálértékben kb. a dupláját fizetjük vissza a banknak. (Most sajnos nem normális idők járják, ezért egy kicsit többet.) Tehát ha felveszünk 10 millió forint hitelt, akkor jobb időkben is ez húsz év alatt 20 millióba kerül.
De van másik út: ha már jó előre megtervezzük pénzügyeinket, és erre a “váratlan” eseményre előre felkészülünk. Ezt a 10 milliót apránként 20 év alatt 3,3 millió forintból össze lehet rakni.
És ennyi. Van egy ember, aki nem tervezte meg a pénzügyeit: neki 20 milliójába került. És van egy másik, aki megtervezte: neki ugyanez 3,3 millió volt. Tehát mindenki, aki megtervezi a pénzügyeit eleve hatszor gazdagabb, mint a másik.
Ez durva. Sajnos az élet még ennél is durvább. Ugyanis a két emberünk közt nem csak ez a hatszoros különbség van meg, hanem sokkal nagyobb. És itt jön a mosolygós gyilkos – mert az életben nehéz elkerülni, a mosolygó gyilkost.
Számtalanszor előfordul, hogy lehetetlen helyzetbe kerülünk a munkahelyünkön. Például az egyik ismerősöm mesélte, hogy új főnököt kapott, a mosolygós gyilkost. És ő tökéletesen rászolgált a nevére, mert jöttével minden beosztott élete tömény rettegés lett. Mit lehet ilyenkor tenni? Két féle dolgot:
- Bemenni a mosolygós gyilkoshoz, íróasztalt az ölébe borítani, felmondani, boldog mosollyal otthagyni és keresni egy jobb munkahelyet, magasabb fizetésért, ahol normális emberek vannak.
- Maradni, rettegni és tűrni.
A dolog szépséghibája, hogy az első variációt csak az választhatja, aki megtervezte a pénzügyi életét – ugyanis neki mellékesen tartalékai is vannak. Ezzel szemben, aki csak az adósságait törleszti, annak tartalékai nem, csak sárga csekkjei vannak. És így a korábban említett arány még rosszabb. A pénzügyeit megtervező embernek nem hatszor több pénze van, hanem sokkal többszöröse. Csak egy valamije nincs: mosolygó gyilkos főnöke.
Gondolkozzanak el ezen. Tudom, hogy nagy lelkierőt igényel ilyenkor a szép nyárban pénzügyeket tervezni, de higgye el, megéri!
Alapvetően egyetértek a bejegyzéssel, csak egy dologgal van “problémám”. Ugye ha hitelt veszünk fel, a vásárlás után fizetjük ki azt a 20 milliót.
Ha előtakarékoskodunk (amit támogatok és magam is megteszek), a vásárlás előtt történik mindez.
A problémát én abban látom, hogy 20 évvel ezelőtt a szüleimnek, mivel még egy egészen más rendszerben éltek, nem feltétlen volt meg a lehetősége olyan módon félretenni, hogy tényleg csak 3,3 millióból legyen ki a 10 millió. Én pedig ugye nem 20 (14) év múlva szeretnék lakást vásárolni, hanem mondjuk jövőre.
20 év akár hitellel, akár előtakarékossággal, elég beláthatatlan idő. ma pedig még elég gyerekcipőben jár ez a gyakorlat ahhoz, hogy csak 10-20 év múlva legyessen tényleg olyan, amit Ön is írt: 3,3-ból 10 millió.
Addig, legalábbis számunkra, marad a kevert modell: a 10 felét előtte tettük össze, a másik felét meg utána törlesztjük majd.
Furcsa dolog ez a válság, valahogy a kommentezők is eltűntek, pedig épp hogy fordítva kéne ennek lenni.
Na de mit nem csinálunk mi magarok fordítva ugyebár?
Kisvirágnak
Értem én, a problémát, nem akarunk 10-20 évig saját lakásra várni. Na igenám, de ha hitelből veszem meg az ingatlant az a sajátom? NEM! Az a banké, és furcsamód nem a hitelösszeg erejéig, hanem sokkal nagyobb részig, hisz nemcsak a tőkét, a kamatokat (és költségeket) is ki kell fizetni. Nézem a sok fiatal kocsit az utakon, már-már irigykedem, de eszembe jut, hogy szinte biztos mindegyiken 1-2 milla adósság van.
Azaz, kedves honfitársak, NAGY ÁMÍTÁS az, hogy van lakásunk és autónk. Egy frászt, csak adósságunk van!
Az önbecsapás amikor azt mondja valaki “inkább a saját tulajdonom hitelét fizetem, mint másnak a bérleti díjat” Ugyanis ilyenkor elfeledkezik az önerőről, a tőkerészről ami akár kamatozhatna is ha azt befektetné, és nem a lakás egy harmadát/felét fizetné ki belőle.
Ráadásul, ha úgy adja a sorsa, más városban jobb munkája adódik, 1 hónapon belül már el is költözhet minden tortúra nélkül.
A hitelből vásárlást 2 esetben lehet csak “elnézni”
1. Ha a hitel kamata kisebb mint a tőkerész hozama.
2. Ha a hitel termelőeszköz vásárlására fordítódik, azaz olyanra ami pénzt hoz és nem pedig visz.
Finom lehet mikor az ember eladósítja magát 15-20 évre majd boldogan beköltözik új otthonába és 3 hét után kiderül hogy a szomszédok elviselhetetlenek…
Péter: na igen, ez egy dolog, és jó hangzó szöveg, de: akkor éljek 20 évig albérletben, és fizessek havi 40e -et bérleti díjra és havi 40e -et egy megtalkarításba, hogy majd 20 év múlva tudjak lekást venni? Hát akkor már inkább az a megoldás, hogy veszek most egy lakást, és fizetek 60e -et törlesztő részletre..
Hm. Jelenleg 50% önerő alatt nem nagyon állnak szóba a bankok. Az honnan lesz?