Akar-e gazdag lenni?

Komoly gondok vannak. Ebben az országban nincsenek gazdagok – és ez nagy baj. Nagyon sokan úgy érzik, hogy gazdagok. Még többekről gondolják a szomszédjai, hogy gazdag. Pedig a gazdagnak látszók többsége egyáltalán nem gazdag, sőt. A szegénynek látszók közül pedig néhányan gazdagok. Muszáj látni, ki a gazdag, mert gazdagnak lenni jó – manapság meg egyszerűen létszükséglet.

Először nézzünk egy vérlázító példát: az egyik “nagymenő” vállalkozó, korábban fűnek-fának dicsekedett, hogy havonta átlag tízmilliós a nyeresége. Most, miután beütött az ő szakmájában is a válság, neki is veszteségei lettek, derült ki, hogy nagyon nehéz helyzetben van, mert nem hogy vagyona és tartalékai nincsenek, de adósságai vannak! Ez az ember, havi tízmilliót úgy élt fel, hogy nemhogy nem halmozott vagyon belőle, de még tartalékokat sem képzett! Erre mondja apukám: “Mindenkinek az élete lehet példa, legfeljebb elrettentő!”

Egy ember, aki havonta tízmilliót költ, mindenki számára gazdagnak látszik. Pedig igazából csak egy esztelenül sokat költő ember – és nem gazdag. A gazdagok nem költenek sokat (legalábbis a bevételeikhez képest). Azért gazdagok.

Akkor ki a gazdag? Elmondom szerintem ki az. Gazdag az, akinek legalább akkora vagyona van, hogy képes ellátni. Olyan működő tőkéje, ami ha kell fedezi minden kiadását, sőt még e mellett önmagában nő is. Húúú. Ez egy kicsit bonyolultnak tűnik…

Mondok egy példát: Van egy középkorú család, akinek a havi költségvetése 300 ezer forint. Számukra, ha adott kb. 45 millió forint jól elosztott működő tőke, akkor képes kitermelni azt a havi 300 ezer forint családi költségvetést, sőt emellett nőni is fog. (Nyugdíjas kor előtt a finanszírozó tőke nagysága a havi jövedelem 150-szerese. A pénz nagyon fontos, hogy a működő tőke formájában van. Ha valaki egy 45 milliós családi házban lakik, akkor az nemhogy nem termel neki semmit, csak iszonyú költségeket.)

Miért fantasztikusan jó gazdagnak lenni? Gondoljon bele – azt csinálhat, amit akar. Ha akar, dolgozik, ha nem akar, nem. Nincs a bevételekhez, főnökhöz, előléptetéshez kötve – olyan munkát kereshet, amit szívesen csinál. A gazdagság szabaddá tesz. Nem véletlen, hogy – kissé elcsépelten – “anyagi függetlenségnek” is hívják.

Gondoljon bele, mit érezne:

  • Ön egy nagy multinál dolgozott középvezetői állásban, egész jó fizetéssel. Egy napon hívatják és közlik, a cég felmondott Önnek. Túlkoros. Egy fiatalember foglalja el a helyét. Milyen érzés lenne átvenni a felmondását?
  • Össze kell pakolnia a holmiját egy nagy dobozba. Közben a kollégák részvét teli pillantásokat vetnek önre. Hogyan érezné magát? Megismerné milyen egy kitaszított, megbélyegzett embernek lenni? Pedig egyetlen bűne, hogy már lassan ötven lesz?
  • Haza kell mennie és elmondani otthon a családjának. Hogyan fogadnák a hírt? Dühöngenének, hogy nem mehetnek a tengerpartra nyaralni? Vigasztalnák? Szidnák a céget?
  • Hogyan keresne munkát? Milyen érzés szembesülni, hogy ma Magyarországon 45 felett alig lehet vezetői állást kapni? Hogyan viselné a felvételi interjúkat?
  • Hogyan osztaná be a pénzét? Mire költene, pontosabban mire nem költene? Milyen érzés egy hirtelen töredékére esett pénzt beosztani?
  • Milyen érzés lesz szembenézni a sárga csekkek hadával, ami érkezik? Eddig elbirkózott vele, de milyen érzés most, munkanélküliként szembenézni velük?
  • Mekkora tartalékai vannak? Meddig képes megélni belőle a család? Milyen érzés visszaszámolni a napokat addig, amíg minden tartalék el nem fogy?

De nem biztos, hogy ez a forgatókönyv. Lehet, hogy Ön gazdag. Nem gazdagnak látszik, hanem tényleg gazdag. Egyszerűen van annyi működő tőkéje, ami bőségesen kitermeli a családi költségvetést. Milyen érzés:

  • Milyen érzés biztonságban lenni? Tudni, ha nem akarok akár nem is kell dolgoznom? Teljes nyugalommal végezheti a munkahelyén a dolgát, mert biztonságban van.
  • Milyen érzés megszabadulni a főnöktől? Nem kell elviselnie egy elviselhetetlen főnököt. Bármikor szabadon a nyakába boríthatja az íróasztalt: Ön független ember.
  • Milyen érzés körbenézni a kollégáin? Szegények, bármit mond a hajcsár főnök, szó nélkül megteszik. Nem csoda. Egyik sem kockáztatja, hogy kirúgják. Otthon hónapról-hónapra várja őket a sok sárga csekkek áradata. Tartalékaik meg nincsenek. Rabszolgák.
  • Milyen érzés szabadnak lenni? Oda megyek, azt csinálom, amihez kedvem van. Nem kell mérlegelnem, hogy tízezer forinttal nagyobb-e a fizetés.
  • Milyen érzés sokkal többet keresni? Mert ha ráér, válogathat, és olyan állást találhat, ami igazán tetszik Önnek: kihívás, jó munkahely és magas fizetés. Megvan a szabadsága, és a lehetősége, hogy akár fél évig is keresse az igazit.
  • A gazdagság remek dolog. Kivétel nélkül minden ember vágyik arra, hogy szabad legyen. Nagy valószínűséggel, Ön most még nem gazdag – de most van az időpont, hogy eldöntheti akar-e gazdag lenni.

Ön most két dolgot tehet, ha idáig jutott.

  1. Eldönti, hogy önként és dalolva örökre rabszolga lesz. Ilyenkor nem kell csinálnia semmit – már most is ebben van.
  2. Eldöntheti, hogy szabad és gazdag ember lesz. Ez, ha elég idő áll rendelkezésre, szinte mindenki esetében megoldható. Rá kell szánnia egy órát az életéből és leülni egy szakemberrel, hogy az Ön konkrét esetében ez hogyan oldható meg (Hozzánk kapcsolat oldalunkon jelentkezhet egy ingyenes és kötelezettségmentes személyes tanácsadásra). Nem kerül semmibe – és akkor tisztán láthat és dönthet.

Most nagyon elrontom a napját. Nézzen a naptárra, hányadika van. Megteheti, hogy nem dönt. De akkor majd később, ha bármi is ezekből megtörténik, jusson eszébe, hogy én ma szóltam.

Akkor van bármi akadálya annak, hogy egy órára leüljünk beszélgetni?



Egy hozzászólás

  1. Anikó

    Az élet nekem is sok leckét adott.
    Eleinte apám másodállásban vállalkozott, az eredeti szakmáját vitte, lakatos. Főállásban busz-soförként dolgozott, és hízóink is voltak, nagyon sokáig.
    ‘78-ban nagyobb lottónyereménynek köszönhetően apám kitalálta, be kell költözni a falu közepére.
    Egy emeletes házat vettünk meg, és melléképületeket is húzott, főállású vállalkozó lett.Műhely és hízók.
    Egyszer a megyei laptól jöttek újságírók, hogy gazdag emberekkel készítenek interjút, és azt mondták, hozzánk jöjjenek.
    Sorra sor, szóra szó, a család felbomlott, a vállalkozás hol jobban, hol rosszabbul ment, és sosem hallgatott másra, csak magára.
    Élni persze elfelejtett közben.
    Az eredmény:
    a 40 milliós hitellel 62 évesen, 2006-ban vett nagy üzemcsarnokban ma már a világítást is kikapcsolták. Az emeletes ház eladó( ő új párjával annak házában él).
    Az biztos, hogy a rossz példa igen tanulságos, mi óvatosabbak vagyunk, és azt a hibát sem követjük el, hogy gyerekeinket nem tanítjuk meg a pénz kezelésére.
    Köszönöm, hogy elmondhattam.

Szóljon hozzá