Borotválkozás és tőzsdézés a Unit Linked konstrukciókkal
dr. Tóth András
Adva vannak kis szálacskák, amiket a tövüknél egy villanymotoros éles eszközzel el kell vágni és így egy sima egyenletes felület jön létre. Mi ez? Például a borotválkozás. Vagy a fűnyírás. Látszólag a két feladat azonos. Azonban a gyakorlatban mégis nagyon eltér a kettő. Mert próbáljuk meg egy villanyborotvával füvet nyírni. Vagy még inkább egy elektromos fűnyíróval borotválkozni. (Ezt véletlenül se próbálják ki!) Pedig miben különbözik a kettő? – Mindössze a szálacskák méretében…
Nagyon hasonlóan sokan hajlamosak összetéveszteni a tőzsdézést és a hosszú távú tőkefelépítést. Azonban, éppen a dolog időléptéke miatt, ha összekeverjük a kettőt, az pont annyira veszélyes, mint a villanyborotva és a fűnyírógép összetévesztése. Nézzük a kettő közti különbségeket.
A tőzsdézés lényege, hogy a brókerünk segítségével olyan cégek részvényeit vásároljuk, amelyeknek várhatóan rövid idő alatt felmegy az áruk. Itt az időtáv alapvetően a pár másodperctől (!) pár hónapig terjed. Ez egy nagyon pezsgő befektetési forma, itt folyamatos csereberélés, tájékozódás zajlik. Ha elég pénzünk van, (vagy a brókerünk feltételezi, hogy elég pénzünk van), akkor folyamatosan kapunk a brókercégtől SMS-eket, e-maileket: mit kellene venni, mit kellene eladni.
Ennek egy apró szépséghibája van: a brókerünk nem ok nélkül küld ennyi ajánlatot a nyakunkra. Ugyanis ő tranzakció érdekelt, azaz minden alkalommal, amikor a tőzsdén veszünk, vagy eladunk, abból ő jutalékot kap. És, ha elég aktívak vagyunk, akkor ő remekül megél. (Ez persze ránk messze nem ennyire bizonyos.) Ugyanis ő ugyan úgy megkapja a jutalékot, ha mi veszítettünk, mint ha nyertünk.
Amikor azonban a hosszútávra (gyerekeinknek, nyugdíjunkra, stb.) a legjobb formában, egy Unit Linked konstrukcióban építjük a tőkénket, akkor az időtávlat egészen más: alsó hangon is minimum tíz év, de akár több évtized is lehet. És amikor ilyen nagy időtávval dolgozunk, a dolgok egészen másként működnek. Nyilván mindenki egészen más szempont szerint keres magának partnert az egyéjszakás kalandra és a sírig tartó házassághoz…
A hosszútávú tőkefelépítésnél nem kell csodákat tennünk. Pontosan elég, ha a korábbi 70 éves átlagot képesek vagyunk hozni: azt a bizonyos 12%-ot reálértékben. (lásd: Hitünk objektív alapjai) De pontosan ezért teljesen máshova és teljesen máshogyan kell befektetnünk.
Pedig a dolog látszólag nagyon egyforma: mindkét esetben, végeredményben részvényekbe fektetünk. Legfeljebb annyi a különbség, hogy a tőzsdézésnél általában közvetlen módon egy-egy cég részvényeit vásároljuk, míg a hosszútávú tőkefelépítésnél sokkal biztonságosabban, befektetési alapokon keresztül vásárolunk részvényeket.
Mit szeretnénk, ha tőzsdézünk? Azt, hogy a részvényeink ára gyorsan felmenjen. És mit szeretnénk a hosszútávú tőkefelépítésnél? Szintén azt szeretnénk, ha majd hosszútávon felmenjen az ára, de ugyan ilyen hevesen arra is vágyni kell, hogy menet közben néha jó nagyokat essen az árfolyam. Azokban az években ugyanis, amikor nagy szerencsénkre összeomlik a tőzsde, igen olcsón vásárolhatunk. A végére, mire nyugdíjba megyünk, vagy mire felnőnek a gyerekek, ugyan úgy meglesznek azok a befektetési egységek, amiket ilyenkor nagyon olcsón vettünk, csak abból sokkal több lesz. Mert a nagy eséses években, olcsó árfolyamon, ugyan annyi pénzért, sokkal többet fogunk vásárolni. (Ki örül, ha a tőzsde összeomlik? )
A hosszútávú tőkebefektetésnek van egy igen furcsa tulajdonsága: ha évről-évre fektetünk be, akkor egy olyan befektetési alap, aminek az árfolyama fel-le ugrál, sokkal több hozamot hoz, mint ami átlagosan ugyanannyit emelkedik, csak teljesen egyenletesen. Ez remek hír! Ugyanis a legjobb részvény típusú befektetési alapok pont arról híresek, hogy hatalmas fel-leugrálások mellett érnek el remek hozamokat.
Ezek alapján, hogyan kell összeállítani egy befektetési portfóliót hosszútávú tőkebefektetéshez? A cél: magas hozam legyen hosszútávon, és ha lehet, jó nagyokat ugráljon menet közben. Ilyenkor rendelkezésre áll az egész világ: nem kell csak a hosszútávon lecsúszó Európába, Japánba vagy a stagnáló részesedésű USA-ba fektetni. Fektetünk a hosszútávon feltörekvő régiók részvénypiacára: Kína, India, Dél-Amerika, sőt még a nagyon bátrak akár Afrikába is.
Ugyan így szemezgethetünk az egyes gazdasági ágak közt is: mik azok, amelyek hosszútávon felfelé mennek, mik, amelyek lefelé. Nagyon érdekes mindehhez tanulmányozni hosszútávú előrejelzéseket, pl. a NIC tanulmányát 2025-ről hiszen például akkor járhatnak le a befektetéseink, vagy akkor megy majd egyetemre a kisgyerekünk. Bármilyen furcsa húsz éves távon sokkal pontosabban látható mi fog történni, mint például megjósolni, hogy holnap egy konkrét részvény árfolyama felmegy vagy leesik…
Összefoglalva: a hosszú távú tőkebefektetésekhez portfoliót összeállítani sokkal biztonságosabb, mint rövid távra, csak meg kell szokni, hogy az menet közben nagyokat ugrál. Hogy dédapám idézzem: “Minél gyorsabb egy ló, annál inkább ráz…” Ami rövid távon nagyon kockázatos az itt hosszútávon teljesen üzembiztos dologgá válik.
