Ajándékozzuk el saját biztonságunkat!
dr. Tóth András
Mi azt szoktuk ajánlani minden ügyfelünknek, hogy a család hat havi költségvetésével megegyező nagyságú rövidtávú tartalékalappal rendelkezzenek. Erre két fajta reagálás lehetséges. Egyik véglet, amit a feleségem mondott: “Téged meg fognak verni az utcán! Honnan rakjanak ennyi pénzt félre az emberek?!” Másik véglet a német kollégáinké. ők nemes egyszerűséggel felelőtlennek bélyegeztek bennünket, mert miféle dolog, hogy ilyen kevés tartaléka legyen egy családnak, pláne manapság! Náluk az ajánlás, a 12 havi tartalék.
A filmbéli Dávodi család pont úgy élt, mint a mai magyarok többsége: minimális tartalékkal. (Mindössze egy-kétszázezer forint – ez nagyjából két hétre futná nekik). Ennek következtében büntetésből az életükben kétszer is kifizették a hat havi tartalék, közel másfél millió forintot – csak nem maguknak.
Első esetben mindez a jelenlegi lakásuk megvásárlásánál történt. Öt évvel ezelőtt teljesen szerelmesek lettek egy lakásba és így egy sokszereplős lakásvásárlási láncba keveredtek. Ilyenkor mindenki arra vár, hogy fizessen már a vevője, hogy abból fizesse ki az ő új lakását – és így tovább. Ilyen feszült helyzetben nagyon nehéz az optimális hitelt felvenni. Nekik azonban a dolgok szerencsétlen összejátszása folytán sikerült egy különösen rossz hitelbe belefutniuk: egy szabadfelhasználású jelzáloghitel és egy ingatlan fedezetű személyi kölcsön kombinációjába. Gondolom, mindenki tudja, hogy a hiteleknél a bank megpróbál olyan helyzetet teremteni, hogy az ügyfél a magasabb kamatú konstrukciót válassza. Gyorsabb elintézés, kevésbé kekec feltételek az adósoknak – cserébe magasabb kamatok. Így jártak ők is: a gyorsabb elintézés fejében ők öt éven keresztül több mint húszezer forinttal fizettek többet a törlesztőrészletben.
Utólag persze könnyű okosnak lenni. Ha akkor rendelkezésre áll egy tisztességes tartalékalap, akkor akár egy bérelt lakásban is lakhattak volna, amíg elintéznek egy normális hitelt. De nekik nem volt tartalékalapjuk és az idő sürgetett. Így lett egy jó pocsék hitelük. És ezután a banknak 5 év alatt kifizettek plusz közel másfél milliót. Így viszont most már tényleg teljesen jogosan teszi fel mindenki a kérdést: “Hogyan rakhat félre bárki is hat havi tartalékot? Miből?” Én megértem, hogy minden magyarnak szívügye a bankok támogatása, és a jó nagymamákhoz hasonlóan a szájától is megvonja a falatot, hogy a kis kedvenc bankjának még egy kis pénzt csúsztasson a zsebébe, de azért ez túlzás. Ahelyett, hogy magunknak gyűjtenénk, odaadjuk a banknak a saját biztonsági tartalékainkat…
Pedig a filmbéli családnak az elmúlt évben ismét nagy szüksége lett volna erre az elajándékozott tartalékra, hiszen másodszor is nehéz helyzetbe kerültek: az anyuka elvesztette az állását. Kénytelenek voltak a család szeme fénye autóját lecserélni egy sokkal olcsóbbra – természetesen a jelenlegi válsághelyzetben nagy veszteséggel. Még így is éppen határán mozogtak a családi költségvetés teljes összeomlásának…
Meg kell mondanom, a forgatás során, őszintén megszerettem a Dávodi családot. Ők mintapéldája a jó szándékú, küszködő és küzdő magyar családoknak. Ugyanakkor pénzügyi műveltségük is teljesen átlagos – azaz majdnem nulla. Ezért kerülnek újra és újra pénzügyi húsdarálóba, ezért vágják meg őket a bankok és ezért egyensúlyoznak a létbizonytalanság határán.
Ezen persze lehet fintorogni, de honnan tanultak volna meg a pénzzel bánni? A magyar iskolarendszerből a pénzügyek tanítása teljesen hiányzik. A DNS makrószerkezete, Ady Endre összes szeretője időrendben, vagy a mohácsi csata részletes lefolyása – ezek olyan dolgok, amikkel nap-nap után találkozik az ember: ezért minden diák meg is tanulja. De a pénzügyek? Hol találkozik bárki is a hétköznapi életben pénzzel? Minek erről tanulni? Ráadásul még titokban a szüleinktől sem tudjuk ellesni a pénzzel való bánást, hiszen a szocializmusban nevelkedett nemzedék teljesen más körülmények közt szocializálódott.
A Dávodi család most szerencsés. Hitelszakértőink kicserélik a hiteleiket egy jobbra. Így a különbséget most már nem a banknak fizetik, hanem maguknak kezdhetnek tartalékokat építeni. Megtanultak egy-két alap pénzkezelési trükköt, munkát kerestünk az anyukának. Hamarosan elkezdhetnek a nyugdíjukra is félretenni, hiszen mindketten a 2013-as nyugdíjreform után fognak csak visszavonulni, és így jobbára már maguknak kell magukról gondoskodniuk. Ők lassan sínre kerülnek. Most már csak egy bő millió hasonló magyar család maradt…
Mi ebből a tanulság: sokféle. Először is gondolja meg, Ön hogyan pénzeli a bankokat, biztosítókat. Ha úgy érzi, talán nem optimális amit fizet, keresse meg egy konzultációra hiteltanácsadó és biztosítási és befektetési szakértő kollégáinkat. Másrészt, ne sajnálja megtanulni maga is a pénzügyeket: jöjjenek el előadásainkra és egyszer az életben tervezzék meg életre szólóan pénzügyeiket a Pénzügyi Tervezési Műhelygyakorlaton. Ne felejtse el az örök tanulságot: A világon a legdrágább dolog pénzügyileg műveletlennek maradni…
