Csődanatómia
dr. Tóth András
Apukám mondogatta: “Mindenkinek az élete lehet példa! Legfeljebb elrettentő…” Ezért mások kudarcaiból is nagyon sokat lehet tanulni.
Elöljáróban elmondok egy átlag történetet, ami manapság sorozatban történik meg. Csak én az elmúlt két hónapban három ilyen esetet hallottam.
A főszereplő egy építési vállalkozó. Annak idején a magánvagyonát is beadva fedezetként hitelt vett fel, telket vásárolt, és nekiállt házakat építeni, amit aztán tisztes haszonnal eladott. Ennek a hasznából ismét telket vett, de már nagyobbat, de a magánvagyonát ismét csak bevonta fedezetként. Ez ismét sikerült és így tovább. A válság előtt közvetlenül, már hatalmas területen folytak az építkezések, amikor aztán az új, lakóparki lakásra várakozók sora hirtelen elpárolgott. Maradt viszont egy csomó felépített ház üresen és a hatalmas hitel, amit fizetni kellene – fedezetként mindenükkel. És most érkezett el a pillanat, hogy a kamatot végkép nem tudják fizetni, mindent visz a bank és akkor innen bizony nincstelenek lesznek.
Mi is történt itt igazából? Egy ember elment rulettezni és minden pénzét felrakta a pirosra. Szerencséjére nyert. Amit nyert és az eredeti pénzét is ismét felrakta a pirosra. Most is kijött, és megint mindenét ismét csak felrakta. Mi lesz ennek a vége? Természetesen előbb-utóbb jön egy fekete és akkor mindenét elveszti. Ez nem riogatás – ez tökéletesen előrelátható.
Mit kellene akkor tenni? Most, hogy már nagyon sok emberrel találkoztam pénzügyi tanácsadás keretében, látom, kinek van jó stratégiája, és kinek nem. A legjobb módszer a három dobozos pénzügyi modell. Minden bejövő pénzünk három dobozba osztjuk: a biztonsági doboz, a feléljük doboz és a jövő doboz.
A biztonsági doboz tartalma oldja meg, ha valami gond van. Ebben képezzük a rövidtávú tartalékokat (legalább hat hónapi megélhetési költséggel) és ebből fizetjük a biztosításokat.
A feléljük doboz tartalma világos: ezt szépen elköltjük hónapról hónapra. Se többet, se kevesebbet.
A harmadik doboz a jövőbeli énünk. Az életre szóló pénzügyi tervezéssel szépen előre láthatók mikor milyen nagy költséggel járó élethelyzeteink lesznek (gyerekek, ingatlanvásárlás, nyugdíj, stb.). Ezek jól kiszámolhatók és erre előre felépítjük a szükséges pénzeket.
Ez egy alkalmazottnál ez elég világos dolog. Mi a helyzet a vállalkozók esetében? A helyzet pontosan ugyan ez – és az a pont, ahol majdnem minden vállalkozó elszúrja a dolgot. A saját életünk a sajátunk és nem függhet össze a vállalkozásunkkal. Ezért a biztonságunk, elköltött pénzünk és jövőbeli életünk dobozai nálunk vannak és nem a cégünkben. Ezt kell megérteni.
A vállalkozásom és saját magam összekeverése egy alapvető hiba. A vállalkozásom egy tőlem független önálló lény. Nem hihetem azt, hogy az ő érdekei fontosabbak, mint a saját életem, céljaim, vagy pláne a biztonságom. Ennek ellenére azt látom, hogy a vállalkozók jelentős része a cégével valami egészen furcsa élet- és vagyonközösségben él. Úgy gondolja: annyit vesz ki belőle, amennyi csak magának kell. Ha baj van, majd a cége megoldja (és egyáltalán soha semmi baj sem lesz.) Amikor meg majd kelleni fog valami nagyobb tétel az életben addigra ez a cégben már majd összegyűlik.
Azt mondja Surányi Ferenc: “A magyar vállalkozók jelentős része kamikaze vállalkozó”. Nem tervezünk hosszú távra, csak belevágunk, aztán lesz valami. Ha meg valami nem jól jön be, akkor meg csodálkozunk.
Én optimista vagyok, bár optimizmusom kicsit darwinista. Rengeteg cég megy csődbe most a válság idején, de ezek többsége ilyen kamikaze, meg rulettező cég. Ezért a válság után sokkal többen lesznek a normálisan előre tervező cégek. Mert ők jobbára megmaradnak. Kívánom: Önök is éljék túl a válságot!
