Összeomlásmentes karácsony
dr. Tóth András
Nemrégiben egyik ismerősöm felsóhajtott: Bár csak túl lennénk már a karácsonyon! Ami azért valljuk meg elég durva: hiszen elvileg a karácsonynak kellene lenni az év legszebb időszakának. A gyerekek még ezt nagyon jól érzik és minden évben nagy örömmel várják. Hol rontottuk el ezt mi felnőttek?
Ugyanis valahol csak elrontottuk, hiszen sokak számára a karácsony kötelező hatalmas pénzszórássá változott. És akkor még nem is beszéltem a karácsonyi hitelekről, amivel akár hét évig is szenvedhetünk, amíg visszafizetjük. Amikor egy anyagilag összeomlott családdal találkozom, nem ritka, hogy az egész úgy kezdődött, hogy egyszer egy szép karácsonyon jól túlköltekeztek, és aztán onnan már indult is az út az adósságspirálba.
Tavaly kolléganőm írt a karácsony túléléséről egy tanulmányt, idén viszont a TV2 keresett meg, hogy csináljunk egy rövid oktatóműsort a témában.
A dolog igazából roppant egyszerű: először is meg kell határozni mekkora pénzügyi keretünk van a karácsonyra. Aztán azt le kell írni, hogy mi mindenre kell költeni (karácsonyfa, ajándékok, karácsonyi vacsora, stb.) és ezt a meghatározott összeget szétosztani ezekre a célokra. Az ajándékokat bontsuk le személyekre, írjuk mellé a saját pénzügyi keretüket. És innentől már csak egy dolgot kell tenni: szilárdan be kell tartani a terveket.
És ezekkel komoly baj van. Az átlagember számára a tervezés szó sokkal félelmetesebb, mint a láncfűrészes zombi. Nézzék meg a TV2 Napló bejátszást és figyeljék meg mennyire szenved mindenki, amikor szilárd pénzügyi keretek közt kell vásárolnia! Mennyire kedve lenne még rengeteg másra és főként még többet is költenie! Ugyanakkor mennyire meglepődnek, amikor tényleg bent tudnak maradni a pénzügyi korlátokon belül és rájönnek, hogy nem is kötöttek kompromisszumokat.
És ha még nem moziztak eleget, akkor nézzék meg, ennek a megbeszélését a Mokkában.
Mindenkinek nagyon kellemes, pénzügyi összeomlás mentes karácsonyt kívánok!
Bevallom, túlléptem a keretet 3000,- Ft-tal. De azt hiszem, ez még belefér. Majd a szilveszteriből visszaveszem.
Az, hogy klassz videó, az hagyján.
De a küldetés, hogy végre megtanuljanak az emberek pénzügyileg tervezni, ahhoz nem tudok eléggé gratulálni és szurkolni!
Nekem meg András egyre profibb PR-ja nyűgöz le!
Jó volt látni műsort, amikor a TV ben adásban ment csak fél füllel hallgattam, Amikor felismertem lett elismerésem még nagyobb, hogy ez az András emberközeli “oktatást” tart.
Ahol kicsi a keret, ott valószínűleg a közvetlen rokonságnak is az, ezért nagy eséllyel mindenki megkönnyebbülne, ha megbeszélnék, hogy csak a gyerekeknek, maximum a házastársnak vesznek ajándékot, a többiek pedig vagy kapjanak valami jelképes kis apróságot, vagy legyen egy közös vacsora, és mindenki jól érzi magát.
Szeptemberben már a szekrény mélyén sorakoznak az ajándékok, s míg a nép öli egymást az “akcijós pléjstésönért” és egyéb felesleges tárgyak előtt rója le kegyeletét, igyekszem ebből az össznépi játékból kimaradni.
A másik amit tervezni lehet a karácsonyi menü. De ez valamiért kimarad…
Vajon miért?
Szvsz a karácsony nem a zabálás ünnepe, ahogy felénk szokás.
Szerintem.
Üdvözlettel:
egy hazai kis vállalkozó
A Naplós riportot láttam anno. Hihetetlen, de igaz, hogy milyen aprónak tűnő változtatásokkal mennyit tudnak, tudnának spórolni az emberek!
Tetszenek a videók. Végre valaki tanítja a magyart.
Személy szerint nem vagyok rossz anyagi helyzetben, de csak a gyerekeknek vettem ajándékot. Sajnos én sem kaptam senkitől :-(, mert megbeséltük előre. Egy közös vacsora a legjobb és a közösen szeretetben eltöltött idő fontosabb, mint valami értelmetlen ajándék.
A világ összes pénze sem ér semmit, ha fogalmunk sincs, hogyan bánjunk a pénzzel.”
(Adam Jackson)
Én most karácsonykor nagyon szégyeltem magam,de hála gyermekeimnek(2 felnőtt lányom és 4 unokám a nagyobbiknál)megértették.
Sokáig dolgoztam biztosítással és hitelezéssel és ilyen karácsonyi hitelbe nem mertem soha belemenni(de mások,ha kérték,intéztem,mert ebből egészítettem ki a nyugdíjamat).Ebből a megfontolásból “Hitelkártyám” sem volt.
Most karácsonykor már nem volt a 13.havi nyugdíj és meg kellett húznom a nadrágszíjat.
A “nagy családnak” megsütöttem a szokásos pulykamellet egyben és ez volt a kar.ajándékunk és nagyon örültek neki,pedig 1,5kg és 2000 ft-ba sem került.Nagyon szerény,de szeretetből és szeretettel készült és nagyon örültünk egymásnak,mert együtt lehettünk!!Rájöttünk,hogy nem kell semmi drágaság a fa alá,ha azt azt a nagyon drága ajándékot kapjuk,hogy teljes a család és együtt lehetünk!!