Zseléscukorka teszt mindenkinek
dr. Tóth András
A régi mondás szerint a lovat elvinni a folyóhoz, nem nagy ügy, de ha arra is ráveszed, hogy háton ússzon, akkor már tettél valamit! Ez arról jutott eszembe, hogy a pénzügyi tanácsadók monomániások. Kizárólag egy dolog jár a fejünkben: hogyan tegyük gazdaggá az embereket. Ezzel ellentétben az emberek jelentős része mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza. Igazából az embereket gazdaggá tenni egyáltalán nem nehéz dolog. De arra rávenni őket, hogy ezt meg is valósítsák, no, ez a nagy mutatvány!
Mi az oka az emberek meggazdagodással szembeni konok ellenállásának? Miért van az, hogy az emberek többsége habozás nélkül feláldozza a holnapi túzokot, a mai veréb kedvéért? Ezt a kérdést a pszichológusok már régen tanulmányozzák, és az eredmények egészen meglepőek.
A leghíresebb ilyen kísérlet a zseléscukorka teszt (Marshmallow experiment) amit még az 1960-as években végzett Walter Mischel pszichológus a Stanford egyetem óvodájában. A kísérlet során négyéves gyerekek kaptak egy szem zselés cukorkát (amit mindenki nagyon szeretett) azzal a felhívással, hogy megehetik, de ha várnak az evéssel még 20 percet, akkor kapnak még egy második cukorkát is. Voltak gyerekek, akik rögtön megették a cukrot, és voltak, akik képesek voltak önként kivárni a 20 percet és kaptak egy másikat. Nézzék meg milyen egy ilyen teszt:
A kísérlet egy hosszú utánkövetéssel folytatódott. A zseléscukorka teszten különböző módon végzett gyerekek élete teljesen különböző módon folytatódott. A gyerekeket egész felnőtt korukig nyomon követték, és kiderült, a várakozni képes négyévesesek, felnőtt korukra sokkal sikeresebb, lelkileg stabilabb, iskolában messze jobban teljesítő felnőttek lettek.
A pénzügyi tanácsadó nagyüzemileg végzi az embereken a zseléscukorka tesztet. Ugyanis a meggazdagodásnak egyetlen útja, hogy a pénzünk egy részét nem költjük el rögtön, hanem a távolabbi, nagyon fontos céljaink érdekében befektetjük. És néha itt nem is kis tétekről van szó: egy negyvenéves az évente nyugdíjcélra félrerakott összeget fogja megkapni élete végéig: havonta!
A dolgok most hirtelen nagyon élesre fordultak. A zseléscukorka teszt immár össztársadalmi méretekben zajlik. Eddig a jótékony állam sok mindent megoldott, de most már a saját befektetett pénzünkből kell megoldanunk gyerekeink jövőjét vagy az öregkorunk anyagi biztonságát. Itt már szó szerint a saját és gyerekeink élet-halál kérdéséről van szó – nem csak az eggyel több zselés cukorkáról. De az emberek működése teljesen azonos.
Hadd meséljem el a heti élményemet.
Elöljáróban csak annyit, hogy én az elkövetkező évtizedek legnagyobb problémájának a nyugdíjrendszer megroppanását látom, ezért minden erőnkkel szeretném, ha ezen a téren megerősödne az öngondoskodás. Tényleg szép eredmények születtek, mert mindenkinek lehetősége van egyénileg megoldani ezt a problémáját. Ugyanakkor így még mindig csak nagyon kevés emberhez jutottunk el – ezért örültem, hogy jelenleg a vállalati cafetéria rendszereken keresztül a dolgozók nagy tömegei is hozzájuthatnának olyan világszínvonalú megoldásokhoz, amivel a cég adózatlan pénzéből tudják összerakni a későbbi nyugdíjukat. Ezért mostanában rengeteg intézmény- és cégvezetővel, gazdasági- és HR-igazgatóval beszéltem, számtalan szakszervezeti- és munkásgyűlést tartottam. Ez immár a küldetésem – legyen mindenkinek saját nyugdíj célú megtakarítása.
Sok pozitív élmény ért, de sajnos nem mindenhol. Erre példa az egyik cégvezető, aki kerek perec kijelentette: náluk a cafetéria rendszerbe mindenki étkezési jegyet és üdülési csekket kap, még ha azok jövőre keményen adóznak is. Abból ugyanis nem lehet baj, nem fognak válogatni a dolgozók. Magyarul: mindenkinek kötelezően most kell megennie a zselés cukorkát – akár akarja, akár nem. Még az esélyét sem kapja meg senki, hogy a jövőre is gondoljon.
Mindazonáltal én optimista vagyok. Az óvódás kori énünk igenis változhat. Még ha néha fel is faljuk rögtön a zselés cukorkát, ez nem egy ránk pecsételt átok. A családi költségvetés rendbetartása, a pénzügyi tervezés igenis megtanulható. És a cégvezetők többsége is beláthatja, hogy legalább az esélyt mindenkinek meg kell adni, hogy részt vehessen az öngondoskodásban.
Kedves András!
Élvezettel olvastam,és egyetetértek azzal nagyon is azzal amit írtál.
25 éve várom,hogy az emberek fejében változzon a hozzáállás.
Azt hiszem lesz még pár év mire elindul.
Kivárjuk.
üdv:Gréti
Én előbb láttam a videót, mint ezt a cikket és nem ismertem a hátterét, de ugyanezek a gondolatok jutottak eszembe.
Bár, lehet, hogy csak azért mert én is hasonló témával foglalkozom