Nem menekülhetsz
dr. Tóth András
A felelősség fránya dolog. Ha egy kisgyerek valami rossz fát tesz a tűzre, akkor ösztönösen azt mondja: nem én voltam. És ő ezt el is hiszi! Ugyanakkor, ahogy felnövünk, mindenkinek rá kell döbbennie: ő a felelős a saját tetteiért, döntéseiért. Nagyon szomorú-mulatságos, amikor negyvenes korú emberek jelenlegi sanyarú helyzetükért például a szüleiket hibáztatják. Sajnos nagyon sokan egész életükben nem nőnek fel annyira, hogy képesek legyenek felelősséget vállalni.
Pedig egy életünk van, és hogy ebből mit hozunk ki, ezért mi vagyunk a felelősek. De hogy ez a gyakorlatban hogyan működik, nézzünk egy (nagyon szomorú) gyakorlati példát!
Ma nem nagyon van félelmetesebb szó, mint a BAR-lista. Még akkor is, ha ma már hivatalosan KHR-nek (Központi Hitelinformációs Rendszer) hívják. Ez a szó annyira beleívódott a népnyelvbe, hogy nevezzük csak BAR-listának. Aki ide felkerül, annak garantáltan megváltozik az élete. Csak éppen rossz irányban.
A rettegett BAR-listára az kerül fel, aki 90 napon túl, a mindenkori minimálbért meghaladó lejárt hiteltartozást halmozott fel. Magyarul, nem időben törlesztett adóssága van. És ilyenkor, még ha vissza is fizeti, akkor is 5 évig fennmarad ezen a listán; így, ha bármikor, bárhol hitelt kér, azt bizony rögtön látják. Pláne, ha még nem is rendezte az elmaradását, hiszen ilyenkor aktív BAR-státuszú az illető!
Ma összesen 1.044.000 ember van a BAR-listán. Ebből az elmúlt öt évben 789 ezren kerültek fel, és csak tavaly 170 ezerrel nőtt ez a szám. Lényegében minden harmadik család érintett ebben a kérdésben. Néha látom, hogy milyen egy ilyen adósságcsapdában vergődő család. Ne akarják megtudni!
A hitel elmaradások ma már olyan méretű társadalmi gonddá váltak, hogy az egész országra sötét árnyat vet. Hogyan kerülhettünk ebbe a helyzetbe?
Múltkor egy volt állami gondozott fiúval hallgattam egy interjút. Elmesélte, hogy miután kikerült az otthonból, dolgozni kezdett, és kis híján éhen halt. Ugyanis az otthonban mindig volt mit enni, és egyszerűen nem jutott az eszébe, hogy erről most már saját felelősségére, magának kell gondoskodnia. Igazából a szocializmus alatt az egész társadalom állami gondozottként nőtt fel: biztos állások, biztos nyugdíjak és kötelező állami ellátások között. És most ránk tört a nagy szabadság, és arról elfelejtettek szólni, hogy innentől mi vagyunk a felelősek mindenért.
A válság előtt szinte tukmálták mindenkire a csodálatos hiteleket. És az ember alapvető pszichológiai felépítése miatt szívesen vesz fel hitelt, ugyanakkor természetellenesnek érzi a hitel visszafizetését. És az emberek nehezen álltak ellen a szirénhangoknak, alaposan költekeztek – hitelekből.
És akkor jött a válság. A forint értéke leesett, és akkor döbbentek rá sokan, hogy ők igazából nem is forintban vettek fel hitelt, hanem mondjuk svájci frankban, így hirtelen másfélszer annyit kell visszafizetniük. Az éppen csak kicentizett pénzügyek összedőltek.
Mit lehet tenni ilyenkor? Két út lehetséges.
Az egyik út a szokásos. Ilyenkor leülünk, a takarót a fejünkre húzzuk, nem veszünk át leveleket, nem vesszük fel a telefont, és várjuk, hogy leszálljon az égből Isten angyala / eljöjjön Kádár János/ kiszálljon az ENSZ biztonsági tanácsa / megjelenjenek a jóindulatú űrlények / betoppanjon a Napló stábja. Teljesen mindegy ki, de oldja meg helyettünk a gondot.
A másik út a csodás. Ilyenkor magunk kezébe vesszük a dolgot, minden módon próbálunk pénzt összekotorni, a családi költségvetést egyenesbe hozni, plusz munkát vállalni. Szorgalmasan próbálunk megegyezni a bankkal. Nyakukra járunk, nem panaszkodunk, próbálunk konstruktívak lenni.
Mindig sikerre vezet a csodás út? Sajnos nem. De körülbelül egymilliószor nagyobb esélyünk van, mint az említett szokásos úton.
Ugyanis tisztázni kell valamit. Ha hitelt veszünk fel, akkor azt vissza kell fizetni. Még egyszer leírom, mert ez sokaknak forradalmi újság. Ha hitelt veszünk fel, akkor azt vissza kell fizetni. Akkor is, ha megbetegedtünk, munkanélküliek lettünk, a forint árfolyama leesett, csődbe ment a cégünk, rossz volt a lapjárás. A bank minden eszközzel vissza akarja kapni a pénzét. És ,ha elolvasták a hitelszerződésüket, akkor tudhatják, hogy jó pár oldal csak arról szól, hogy ha nem fizetnek, akkor a bank milyen szörnyűségeket fog csinálni.
És ez így helyes. Ha Önök lennének a bank tulajdonosai, akkor gondolom nem legyintenének rá: ááá, nem is kell nekünk ez az odaadott pénz, csak ajándékba adtuk azt a sok milliárdot, úgy is annyi van… Kérdezzék meg a barátaikat, akiknek OTP részvényei vannak, így gondolják-e?
Néha úgy látom, olyan ma a magyar társadalom, mint a kisgyerek, aki véletlenül otthon marad a forró kályhás, szabadon hagyott gyógyszeres üveges, a lógó villanyvezetékes lakásban, és szabadon randalírozik. És most ordít, mert bajban van.
Mindez szolgáljon tanulságként mindenkinek, aki még nincs rajta a BAR-listán. Tervezzék meg a pénzügyeiket! Képezzenek tartalékokat! Kerüljék a fogyasztási-, személyi- és kártyahiteleket! És hozzák egyensúlyba a családi költségvetést!
És minden esetben viselkedjenek felelősen! Ha megtervezték a céljaikat, akkor innentől tekintsék felelősségüknek, hogy meg is valósítsák. Mert nem csak az felelősség, hogy nem mászunk bele a bajba, hanem az is, hogy elindulunk-e és megvalósítjuk-e a céljainkat.
Én problémásnak tartom a feltétel nélküli “Ha hitelt veszünk fel, akkor azt vissza kell fizetni” megállapítást. Magyarországon ez valóban így van, de ez nagyban a bankokat védi. A felelőtlen hitelezésüknek (ahogy Tóth Úr mondja “tukmálták mindenkire a csodálatos hiteleket”) egyik motivációja pont az, hogy tudják, hogy ha kell, akkor akár az illető rokkantnyugdíjából is tiltani fogják apránként.
A helyzet sokban változna, ha Magyarországon a magánszemély is kérhetne csődvédelmet. Ha nem ért egyet velem, akkor gondoljon újra arra, hogy a lakosság 10%-a a BAR-listán van! Ez még politikai platformnak sem lenne rossz
Azt mondja, majdnem minden család érintett - nekem is van a szélesebb családomban olyan, aki a BAR listán van - bedőlt a vállalkozásuk, a családfő lerokkant. Nem sok mindenük volt, egy 6MFt értékű házuk, de összegyűlt rajta 9MFt hitel több forrásból. Ha lenne Magyarországon magáncsőd, a bankok jobban körülnéztek volna és soha nem is terhelték volna meg az ingatlant értékének 150%-áig!
A havi adósságszolgálatuk meghaladta a jövedelmüket, és amikor elkezdtek bebukni a hiteleik, BAR listára kerültek, a házukat árverezik. A szörnyű dolog az, hogy soha az életben nem kezdhetnek tiszta lappal, mert ha pár év múlva össze is szednék magukat, hogy vegyenek egy újabb (még szerényebb) lakást, azt hamar kitudakolnák a hitelezők és lefoglalnák a korábbi tartozások fejében. Egy szerencséjük van, hogy van ésszel takarékoskodó családtagjuk (mi) akik tudunk nekik adni egy kis lakást egy pár évre.
Szerintem a mai Magyarország gyászos lakossági eladósodottságáért nem csak a hitelfelvevők a felelősek, hanem a bankok is, akiknek kevés az érdekeltségük a felelős hitelezésben, hiszen magáncsőd hiányában gyakorlatilag adósságrabszolgaságban tudják tartani az embert élete végéig.
Üdv Mindenkinek!
Pénzügyekben mindig (és talán más dolgokban is, sjanos)mindig találunk egy másikat, aki felelős azért, hogy sz..ban vagyunk. Igen, volt a 40 év (én 36 vagyok, tehát a végét éltem át még gyerekként), mesélhetnék arról, hogy szüleim munkás emberek voltak, nem éltünk rosszul abban a korban, de utólag visszanézve semmi megtakarítása nem volt szüleimnek. Éppen az Ő példájuk miatt vagyok ma önkéntes pénztártag néhány nyugdíjpénztárnál, van unit linked életbiztosításom, megtakarítási számlám, mert nincs ajándék sehonnan. A bank, a biztosítók nem vöröskereszt, nincs adomány. Az államtól mi már nem fogunk valamilyen szinten (kérdés milyen…) megélhetést biztosító nyugdíjat kapni. És ez nem pártpolitika. Irigykedve nézzük a nyugati (és keleti lásd japán) nyugdíjasokat, mert a fejlettebb államuk tömi őket nyugdíjjal. Vagy csak 35-40 év folyamatos viszonylag kis összegű megtakarításaiból élnek tisztességben? Tudom, sajnos nem ilyen fehér és fekete minden, 20 éve enyhén szólva is vad kapitalizmus dúl az országban, multinál dolgozom, sokat tudnék erről mesélni (mint ahogy sokan mások is), a pénzpiacon egyre tűnnek fel az olyan szereplők akik kihasználják “pénzügyi analfabétizmusunka” (by Kóka…tud jókat is mondani), pedig kis odafigyeléssel, és főleg józan paraszti ésszel havi pár ezer Ft-ból tisztességgel nevelhetjük unokáinkat egészséges nyugdíjasként. És most majd jönnek a “persze, minimál bérből…hogyan? könnyen dumálsz Fasianus, vagy mi a neved, a multidnál hülyére keresed magad. Egyrészt sajna ezek a cégek hamar költöznek, másrészt bár megtehetném, még sincs plazma tévém, csak egy 12 éves 72cm-es orion, (sógorom targoncás, neki LCD tv-je van). Szörnyű látni, hogy karácsonykor T…. hipermarketben sorban álltak az emberek áruhitelért, mert Jézuska plazma tv-t hoz, csak nem fizeti ki…Ez a mi fő bajunk. Egyszer volt szerencsém találkozni Dr. Tóth Andrással, előtte egy kollégájánál voltunk családommal azon a bizonyos első találkozón (az első beszélgetés valóban ingyenes és tényleg korrekt), nem lettem ügyfél, mert rövid távon még bajban lehetek, hosszútávon viszont sínen vagyunk, viszont (mivel előtte kételkedtem András létezésében) meggyőződhettem róla, hogy valós személy. Volt egy mondata: nekünk magyaroknak pénzük viszonylag kevés van, de időnk az rengeteg. Ebből kéne kiindulnunk, mikor pénzügyeinkről beszélünk.
Üdv Mindenkinek!
Fasianus
Nagyon jó cikk, és szerintem teljesen igaz. Sajnos a mai Magyarországon divat másokat okolni anyagi helyzetünkért.
Pl Attila sztorija is szerintem jól szemlélteti. A bank kockázatot vállal a túl nagy hitel aránnyal, de semmiképpen sem felelősséget az adósért. Nem is teheti, hiszen nem ez a dolga. És ezt az államtól sem tudjuk már elvárni, hiszen pont az ellenkezője történik jelenleg. Az állam fokozatosan vonul ki az ellátások biztosításából, mint TB, nyugdíj, stb. Nincs lehetősége az egyént megvédeni és bejön a nyugati modell fokozatosan.
Mindenkinek magának kell vállalni a felelősséget és gondoskodni saját magáról és családjáról. Ebben a példában, ha lett volna munkaerő védelemre biztosítása, akkor nem kerülnek ilyen helyzetbe. És akkor sem ha nem vesznek fel túl nagy hitelt.
Sajnos manapság még nem divat a jövőre gondolni, a jövőről gondoskodni, csak a holnapról, a következő teendőről. Hiszen a jövő olyan távoli. Amikor meg itt a baj, akkor meg nagy a baj.
igen a bankok is felelősek,mert nyakra főre adták a hitelt a sok marhának,hifire,meg minden olyan szarságra ami tulajdonképpen nem is létkérdés lenne,kivétel természetesen alakásvásárlás mert nyilván voltak olyanok is akiknek a hitel elkerülhetetlen volt.
de a töbség igenis azért vette fel hogy kurva karácsonyi ajándékot vegyen,és lehetőleg jo drágát.van is egy ilyen ismerősöm,ő igy látja:hát nem érted öreg az már nekem megvan kézzel fogható!!
igen? és amig nem fizetted ki az még nem a tied hanem a banké mert törleszted neki…
de az már megvan tökmindeggy hogy törlesztek!!-vágta rá.
szal értitek addig lát hogy fizikailag előtte van az áhitott,butor,hifi,de hogy abból vette amit még meg se keresett
engem meg baszogat hogy nézd meg milyen butoraid vannak,meg hogy néz ki a lakás!az ővé belől szép,3 évent uj butor.hogy mi aszarnak ne kérdezzétek.látványnak!!
erre azt mondom neki hogy öcsém nemgem nem a külsőségek érdekelnek,hogy ha valaki feljön és nem esik hasra mert nem csilivili a lakás.engem az érdekel hogy legyen tartalékom.a szemébe természetesen egy hülye szarrágó vagyok.
de tudjátok mit nevezzenek annak,én ajövöbe nézek,ha esetleg nem tudom majd kiélvezni a megtakaritásokat akkor majd a család,kicsöccs stb!ezután ugathatnak nekem hogy szarrágó.
az a kérdés ki miért szarrágó!
na eggy a lényeg takarékoskodni befektetni.ja zárjelben jegyzem meg hogy akartam egy 2 milliós motort venni,de amiko már majdnem kifizettem ,eszembe jutott hogy várjál fektesd be és később vedd meg a motort….tóth ur és csapatának:csak igy tovább
ja nézzétek el nekem hogy amondatokat nem nagybetűvel irtam,meg az összes hylesirási hibát,meg aformai részeket,aki tud olvasni igy is megérti a lényeget
bocs a helyesirási hibákért,és azért hogy nem nagybetűvel kezdtem a mondatokat!aki érti az igy is érti
bocs hogy nem nagybetűvel kezdtem a mondatokat,külalakilag gáz de aki tud olvasni igyis megérti majd a tartalmi részét
Tisztelt Mindenki.
A tavalyi ev Kalvin ev volt, mert 500 eve szuletett a reformator. Miert erdekes Kalin munkassaga? Mert az addig tiltott kamatszedes tilalmat feloldotta es egy mukodo modelt allitott fel. Igy a hitel utanni kamat elfogadotta valt es elindult a fejlodes azon az uton, ami a befektetesekre alapulo tokes vilagunk velejaroja.
De!!! Kalvin papkent teologia ertelemben magyarazta ezt a kozkazdasagi jelenseget es a kamat es hitel problemajat elsosorban erkolcsi vonzataiban vizsgalta. Amit itt nehanyan felvetnek a bankok vagy maguk az eladosodok szamlajara maskeppen elmondva az, hogy nem jartak el erkolcsosen. A bankok es a hitelt felvevok eseteben hianyzott a felelosegvallalas magukert, a jovoert, masok penzeert es hogy ez hianyzott annak a gyokere ott van, hogy serult az emberek erkolcsi normarendszere. Ez szamomra viszont arra is ramutat, hogy az egyenek penzugyeit rendbetenni nagy feladat lesz, de nem sokat fog erni, ha kez a kezben ezzel nem probalunk javitani a jo es rossz fogalmanak a megitelesen. Elhangzott itt az, hogy az allam kilepett a jatszmabol, mint erkolcsi tekintely. OK. De a tarsadalmunkban vannak mas termeszetes erkolcsi tekintelyek is, akik epugy csendben maradtak, pedig a receptek jora es rosszra ott vannak a doktrinaikban.
Dr. Toth Andras csak egy hezagot tolt be ott, ahol lehetnenek sot szukseg lenne mas “Orzokre a vartan”. Ha csak Kalvin tanacsait fontolnank meg a hitel es a kamat ugyben a Bar-lista bizony eleg piti kis dolog lenne es vegkep nem egy mumus.
Egyetértek a cikkel. Maximálisan.
Nézzük a gépkocsi eladási statisztikát. Most az vesz, akinek van pénze. Ez a tényleges piac.
Nézzük az újlakás statisztikákat. Mintha az elmúlt években egy magát középosztálybelinek valló nem is lett volna ember, ha nem újépítésűben lakik.
Aki előreszaladt, azt most visszarángatja az élet oda, ahova való (először még hátrébb is, nevelésképpen, hogy emlékezzen majd a hibájára). Aki normálisan szilárd talajon lépkedett, az ezután is normálisan fog lépkedni.
Igen, a hitelt vissza kell fizetni. Ha felmentést adunk, azzal felelőtlenségre bátorítunk mindenkit.
Tisztelt Toth Andras!
Meglepodtem, mert ez az elso cikk, amit lekozol tolem, es nem szamitottam ra. Szeretenem ha tudna, hogy On ket dolgot kepvisel ezen a blogon. Az egyikkel maximalisan egyet tudok erteni, a masikban viszont nem osztom az On nezetet, de arrol nem is fogok irni, mert eddig sem mutatott nyitottsagot egy velemenycserere.
Az, amit az ongondoskodas teruleten hirdet azt nagyon nagyra ertekelem es kivanom barcsak tobben allnanak On melle. Igenis takarekoskodni kell es ezekrol a dolgokrol nem eleg koran kell, hogy halljon az emberfia. mar fiatalon ra kell vezetni az embereket, hogy gondolkodjanak felelosegteljesen a jovorol es meg kell fogadtatni es tanitani nekik azokat a tapasztalatokat, amiket masok mar kiprobaltak es jonak talaltak.
Ehez a munkajahoz es szolgalatahoz sok sikert kivanok.
Udvozlettel