Sürgős vagy fontos
dr. Tóth András
A naptárunk egy folyamatos ádáz csata színtere. A csata két résztvevője: a fontos és a sürgős dolgok. Ennek a csatának nem kisebb a tétje, minthogy megvalósulnak-e életünk fontos céljai vagy sem. A fontos dolgok nagyon könnyen vesztésre állnak: ugyanis a sürgős dolgok szinte mindenkinél előnyt élveznek a fontosakkal szemben.
Amikor egy hosszabb idő után visszatekintünk, megdöbbenünk: annyi minden fontosat meg akartunk valósítani az életünkben, és ténylegesen olyan kevés célunkat sikerült valóra váltani! Ki akadályozott meg ebben minket? Nem mások ezek, mint a gonosz sürgős dolgok, amelyek mindig elvitték az időnket.
Ez a harc egy másik csatatéren is zajlik: a pénztárcánkban. Amikor az idő mellett a másik legfontosabb erőforrásunkat, a pénzt kell elosztanunk, itt is az derül ki, hogy a sürgős és a fontos kiadások folyamatos küzdelemben állnak egymással.
Mert egyik oldalról ott vannak azok a célok, amelyek nekünk fontosak. Legyen egy jó házunk, a gyerekeinknek tudjunk majd jó lehetőséget adni az élethez, és legyen egy igazán vidám nyugdíjas korunk, Balaton parti házzal, mindennel.
Másik oldalról ott állnak a sürgős dolgok: a rettegett sárga csekkek, a bevásárlás, a tankolás, a kocsi javítása és lecserélése, a lakás felújítása és még hosszan sorolhatnám. A küzdelem látszólag reménytelen. A sürgős dolgok hatalmas túlerőben vannak. Ha ma körülnéz a mai magyar társadalomban, akkor a csatavesztesek hatalmas tömegét láthatja, a vergődőektől a reménytelenül csődbe jutottakig. A sürgős dolgok tömege megfosztotta az embereket a fontos céljaiktól. Az emberek egészen kis részének épül olyan tőkéje, amelyből egy kellemes nyugdíjas korra számíthat, vagy a gyerekei egy jobb egyetemet elvégezhetnek. A többiek esetében a sürgős dolgok megfojtották a fontos célokat.
Ennek nem kell így lennie. Mindenkinek egy élete van, és ha megtervezi a céljait, és ezekért felelősséget is vállal, akkor igenis mindenkinek van lehetősége ezt meg is valósítani.
Mi az a trükk, amivel ezt a csatát sikerrel vívhatjuk meg? Nézzük meg ennek a lépéseit:
1. Kitűzzük a fontos céljainkat. Gyakran gondolunk rájuk. Esténként ábrándozzunk róla.
2. Megtervezzük – megterveztetjük, mi kell ennek a megvalósításához. Mennyi pénzt, erőforrást igényel ennek a megvalósítása.
3. Olyan módot (megvalósítási utat) választunk, amely kényszeresen is hajt bennünket a célnak megfelelő összeg félrerakására. Ez van. Ha mindig folyamatosan döntenünk kell, akkor előbb-utóbb veszteni fog a fontos (jövőbeli) a sürgős (jelenlegivel) szemben. Ezért kényszert kell magunkra vállalnunk.
4. Sorrendet kell felállítanunk. A jövedelmünket ösztönösen is elkezdjük először is a sürgős dolgokra költeni, így a hónap végére nem marad a fontosakra. Ezért mindig a fontosakkal kell kezdeni. Legjobb, ha automatikus átutalásokat állítunk be (ezt ma már a legtöbb banknál meg lehet csinálni), hogy a havonta beérkező fizetésünkből rögtön utaljuk el a megfelelő részt a cél befektetési számláinkra. Ne is lássuk! A többit meg vihetnek a sürgősek…
Mennyire fontos ez a csata? Nagyon. Gyakorlatilag ez a legfontosabb. Mondok egy példát.
A múltkor egy ügyféllel kiszámítottuk, hogy 20 év múlva szeretne nyugdíjba vonulni. Megnéztük mekkora nyugdíjat fog kapni az államtól (elszörnyedt). Megnéztük, mit szeretne elérni: ő 20 év múlva egy nagyjából 240 ezer forint nyugdíj kiegészítést szeretett volna elérni, élete végéig.
A Pénzügyi Tervezési Műhelygyakorlat egyik feladata, hogy kiszámoljuk, hogyan lehet egy ilyen feladatot megoldani. Most csak a végeredményt közlöm: ha 20 év múlva a jelenlegi reálértéken szeretnénk 240 ezer forint havi járulékot kivenni, ehhez 20 éven keresztül havi 50 ezer forintot (évi 600 ezer forintot) kell befektetnünk, amelyből a végén várhatóan leadózva kapnánk 36 millió forintot. Ebből ez a járulék kitermelhető, majd halálunk után a boldog örökösök megkapják a 36 millió tőkét. Ez nem rossz üzlet: havi 50 ezer forint 20 évig, cserébe havi 240 ezer forint élethossziglan + 36 millió tőke az örökösöknek.
De mi van, ha azt mondja valaki (és velem szó szerint ez történt meg tavaly ősszel): “Szép, szép ez Tóth Úr, de idén megígértem a családnak, hogy karácsonyra veszünk egy plazma TV-t házimozival, és ezért én ezt a nyugdíjprogramot inkább csak jövőre kezdeném el.”
Ok, számoljuk át. Ugyanakkora megtakarítással (50 ezer forint/hó) most már 19 év alatt már csak 32 millió tőke jön össze. 4 millióval kevesebb. Ilyen durva dolog a kamatos kamat. Ebből járulékként már csak 215 ezer forint vehető fel. Magyarul most egy plazma TV 600 ezer forintért és egy év haladék, szemben 4 millió veszteséggel és 25 ezer forint havi megszavazott nyugdíjcsökkenés.
Ezen a ponton jól megfogható a sürgős (plazma TV) és a fontos (nyugdíj) harca. Pedig a veszteségek aránytalanok. Jelenleg a középosztályban a férfiak átlagosan 18, a nők 22 évet lesznek nyugdíjban. A plazma TV miatt a férfiak esetében összesen várhatóan 18*12*25.000 forinttal, azaz 5,4 millióval kevesebb nyugdíjat fogunk kapni, plusz az örököseink 4 milliós hiányát. 9,4 milliós plazma TV. És ha véletlenül Ön nem férfi, a kár még nagyobb.
Még durvábban is meg lehet ezt fogalmazni. Egyetlen hónappal halasszuk csak el a nyugdíjunkra készülést. Ekkor csak(!) 780 ezer forintos veszteségünk van. Jó hírem van: mindenki nyugodtan gondolkodjon, halasztgassa a nyugdíjprogramját. Ezért csak havi 780 ezer forintot kell (majd) fizetnie.
Bocsánat a sok számolásért, de ez egy pénzügyi tanácsadónál már szakmai ártalom. De a lényeget, remélem látják.
Amikor egy jómódú, pénzügyileg növekedési pályán lévő családot látok, akkor szinte mindig a következőt látom:
- vannak világosan kitűzött céljaik és haladnak ezek felé
- felelősséget vállalnak ezekért a célokért, és tesznek is értük
- képesek a sürgős dolgokat kordában tartani a fontosak kedvéért
Tudom, a fenti elvek unalmasak, csak éppen ezek működnek. A többi meg nem. Ez van. Nem muszáj ezeket követni, mindenkit tárt karokkal vár a BAR-lista…
De mi van, ha azt mondja valaki (és velem szó szerint ez történt meg tavaly ősszel): “Szép, szép ez Tóth Úr, de idén megígértem a családnak, hogy karácsonyra veszünk egy plazma TV-t házimozival, és ezért én ezt a nyugdíjprogramot inkább csak jövőre kezdeném el.”
A helyes valasz erre az lenne, hogy ha valaki ennyire rovid tavon gondolkodik es csak a csilli-villi kacatokat latja, annal felesleges ertelmes penzugyi tanacsadassal probalkozni…
Egyebkent (megint) jo a cikk.
Jó a cikk. De most ellent kell mondanom Dr. Tóth Úrnak. Mert egy olyan üzemben dolgozom, ahol pontosan plazma TV-t gyártanak. Ha pedig senki sem veszi, akkor munka {pénz} nélkül maradok. Tehát legyenek csak sokan olyanok, akik eladósodnak a pillanatnyi élvezetért! Hogy mások, a pénzügyileg felvilágosodottabbak, az ő hibájukon gyarapodjanak. Mert ne feledjük, annak a plazma TV gyárnak is vannak részvényei, ami szépen emelkedik a gazdasági fellendülésben. Ha pedig már tényleg rengeteg pénzem lesz, akkor — egye fene! — veszek egy plazmát. Ami akkorra már elavult és olcsó lesz, elvégre itt a nyakunkon az új őrület a 3D-s TV. És az ördögi kör újra folytatódik…
Tomiboy!
Remelem ezt Te sem gondolod komolyan, hogy nekem azert legyen rossz, hogy Neked jo legyen. Milyen vilagba fognak felnoni a gyerekeid, ha ezt tanitod nekik? Hogy fognak masban megbizni, hogy varhatjak el, hogy a szomszedjuk segitsegukre lesz es nem a karukra, ha mindent csak azon a szemuvegen keresztul nezel, hogy per/pillanat mi jo nekem. Optimalis soha nem lesz, viszont ha vannak barataid azok segitenek, ahoz pedig az is kell, hogy felfogd, hogy az a jo Neked is, ami a masiknak is jo. A felemelkedes utja nem a masik nyakat szoritva vezet, hanem annak kezet.
Toth urnak igaza van. Plazma TV-t csakis az vegyen, akińek megvan ra a penze. Akinek meg nincs, az sporoljon ra. Az lehet, hogy kevesebb TV fog fogyni es elveszhetnek munkahelyek, de az elet nem fog megallni, viszont ha csaladok fogna csodbe menni, mert elviszik a fejuk felol a hazat az adossagok miatt, amit pillanatnyi elvezetekre koltottek, az nem jo nekik sem, de a tarsadalomnak sem, mert nekunk kell majd rajuk osszerakni a penzt. Es mivel az adossag mar kamatostul ertendo, igy mindannyiunkat jobban fog leterhelni egy ados, mintha a sporolast motivaltuk volna.
Kedves Alex!
Mivel már Dr. Tóth Úr ezt a vulgáris szót behozta a magyar pénzügyi fogalomtárba {legalább is remélem!} így bátran merem leírni:
Leszarom, hogy mással mi van, mi történik!
Ebben a mai világban csak magára számíthat az ember, senki másra nem. Az Állam bácsi mindenből kivonul, magára hagyja a minimálbéren dolgozót. Lásd mostanában is mit tett? Megszüntették az életbiztosítás utáni adókedvezményt, pedig abból mentem nyaranként kisebb üdülésekre. Most pedig az adójóváírást fogják eltörölni + megadóztatják a minimálbért. Mert azzal lehet nagyot kaszálni, mert — legalább is itt vidéken — a proligyerekből van sok, rajtuk lehet fogni.
Elgondolkoztál, hogy amióta világ a világ, miért van szegényből tömérdek, míg gazdagból csak kevés? A gazdag nem könyörületes, mert akkor elosztogathatná az egész vagyonát. Assisi Szent Ferenc csak egy volt a világon, őt is bolondnak nézték, mert szétszórta a vagyonát.
Kedves Alex, te ne légy ilyen, mert a hajléktalan szállón ezért nem fognak több bablevest osztogatni neked.
Tanácsom: gyűjtögess, kuporgass, mert jön még fagyos tél a tücsökre!
Az a helyzet, hogy nekem már mindegy – nyugdíjas vagyok, de a lányomnak tenném a cuccot – van még bőven ideje, tehát a 40 évre szóló befektetést nézegettem – de! Hogy lehet a mai világban 40 évre előre tervezni? Mi lesz mondjuk államcsőd esetén? (ne legyen), mi lesz, ha áttérünk valamikor az euro-ra? Amikor évente változnak a törvények, az adó, a kisembereket sújtó dolgok, akkor hogy tervezzen akárki is 40 évre előre?
Tisztelt Toth Ur,
sajnalattal veszem eszre, hogy mostanaban nem frissul az oldala. Kivancsi lennek az on velemenyere a jelenlegi fejlemenyekrol: nyugdij beolvasztasa, stb.
koszonettel
st
Javítson ki valaki, ha rosszul látom:
Aki egy hónappal később kezdi el a gyűjtögetést, annak pontosan egy hónappal később gyűlik össze az adott összeg. (Ha az egyéb körülmények változatlanok.) Az egyetlen különbség, hogy az utolsó részletet már nem a fizetéséből, hanem a nyugdíjából fizeti. Ennek fényében egy kicsit hatásvadász összeg az a 780 eFt…
Tomiboy!
Remélem, tudod, hogy saját magad ellen is beszélsz. Hiszen ha tényleg csak magára sámíthat az ember, akkor még a bankodban / befektetési alapkezelődben / tanácsadódban sem bízhatsz…
Assisi Szent Ferenc pedig BOLDOG volt egész életében (és hadd tegyem hozzá: utána is). Akik megértették őt, azok szerették – és ez a legfontosabb.