Beton biztos nyugdíj
dr. Tóth András
Most kivételesen rögtön a legelején eldöntheti, hogy érdemes-e elolvasni ezt a cikket. Felteszek egy kérdést – képzelje el a következőt: Egy vetélkedőn nyer és a következő három nyeremény közül választhat:
- Kap készpénzben 1 milliót.
- Feldobnak egy érmét, és ha fej, kap 10 milliót, ha írás, akkor semmit.
- Megpörgetnek egy nyilat a szerencsekorongon ahol egytől tízig vannak a számok. Ha a tízes jön ki, akkor kap 100 milliót, egyébként meg semmit.
Melyiket választaná?
Az ilyen és ehhez hasonló kérdések alapján szoktuk felmérni az emberek kockázattűrő képességét. Ha úgy gondolja az ilyen kérdések teljesen elméleti jellegűek, akkor nagyon téved. A fiam barátja kiváló zenész és szeretett volna egy hárommilliós mesterhangszert venni. Elment egy három hónapos turnéra, ahol keresett másfél milliót. Ez után bement a kaszinóba (gondosan olyat választott ahol nincs tétkorlátozás) és az egész pénzt felrakta a ruletten a pirosra. Kijött neki, fogta a dupla pénzt, kiment és megvette a hangszert. Nekem elég nagy a kockázattűrő képességem de még nekem is elakadt a lélegzetem a történeten.
Szóval válasszon a három közül. Ha Ön a harmadikat választaná, akkor igen magas a kockázatvállaló képessége, akkor nem biztos hogy ezt a cikket végig kell olvasnia. Ha viszont az első kettő valamelyikét választaná, akkor ez kötelező olvasmány.
Mára már mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugdíjkérdést mindenkinek alapvetően magának kell megoldania – nem, vagy csak részlegesen számíthat az államra. A könyvemben hosszasan írtam erről, de rengeteg cikkembe is volt erről szó a blogomban (Út a csirke farháthoz, Fájni fog, A pofára ejtett nemzedék) Ennek a fejlett országokban a legelterjedtebb módszere, hogy a jövendő nyugdíjunkra részvényalapokban gyűjtenek. És valóban 15-20-30 éves időtartamra ezek a befektetések hozzák a legmagasabb kamatot.
Csak van egy kis bibi. Ezek a részvény alapok hatalmasakat nőhetnek és hatalmasat eshetnek menet közben. Igazából nem lehet pontosan kiszámolni mit is kapunk a végén és azt sem tudjuk kiszámolni, hogy ebből mekkora járadékot (nyugdíj kiegészítést) kaphatunk majd. Igazából csak egy statisztikát, egy összeg sávot, tudunk meghatározni ilyen esetekben.
Ez a kockázatvállalókat nem zavarja, mert a legtöbbet kapják, ami csak lehetséges – még ha némi kockázattal is. De az olyan embereknek, akik a vetélkedőn a biztos egymilliót választják, azoknak ezek a befektetések nagyon nagy lelki kínokat okoznak. Ilyenek írnak felháborodott olvasói leveleket és hozzászólásokat minden fórumon, amikor átmenetileg leesnek az árfolyamok.
Eddig számukra, ha meg akarták oldani a nyugdíjkérdésüket, két út állt rendelkezésünkre:
1. Egy részvény alapú befektetést, amivel minden árfolyamesés után a szívroham jött mindenkire
2. Bombabiztos befektetések (bankbetét, esetleg állampapír)
Mindkettővel baj van: az egyiktől garantáltan rosszul lesz és ezért komoly esély van rá, hogy bele sem vág, vagy feladja menet közben. Másik esetben garantáltan nagyon kevés tőke jön össze, ezért keseredik el menet közben.
De ma már nekik is van végre remény, végre Magyarországon is megjelentek az első kifejezetten ilyen ügyfeleknek szánt hatékony megoldás az angol rövidítéssel RPVA-k első fecskéi.
Mi jellemzi az ilyen megoldásokat? A mindenre kiterjedő, előre meghatározott garancia.
Mi a jellemző erre a fajta konstrukcióra?
Először is minden euróban van. Előbb utóbb ugyanis bizonyosan áttérünk az euróra és nincs az az ember, aki ma megmondaná mi lesz majd az árfolyam amin végül majd a forintunkat átváltják. Ezért mindent euróban fizetünk, euróban számoljuk a tőkét és a járadékot. Ezzel az egész zűrös áttérésen mi már személyesen túl is vagyunk.
Garantált tőke a végére. Ez egy nagyon fontos kérdés: abban a pillanatban amikor megállapodunk mit fogunk rendszeresen fizetni és meddig – máris pontosan tudjuk, mit fogunk a végén kapni. Akkor is ha minden pesszimistának igaza lesz és még a Laci nagybátyám minden jóslata is bejön, pedig ő minden katasztrófafilmen túlmenő jóslatokkal szokott előállni.
Garantált járadék. Igazából az egészet azért csináljuk, hogy majd kétszer jöjjön hozzánk a pénzespostás: egyszer az egész szerény állami járandóságunkkal, egyszer a combosabb magánnyugdíjunkkal. De mennyi lesz az utóbbi, ez ennél a konstrukciónál hajszál pontosan meg lehet most mondani.
Aztán persze, nagy valószínűséggel sokkal jobb lesz, mint amit kiszámoltuk. De ez nem érdekes, a fontos, hogy bármi történik ezek a garantált összegek akkor is meglesznek.
Ha eddig is zavarta a reménytelen nyugdíjkilátásai, de a bizonytalan részvény-alapok elrémítették, akkor RPVA önnek ideális megoldás lehet és javaslom jelentkezzen egy ingyenes konzultációra.
Kedves Tóth Úr! Amióta a hírleveleit olvassuk, némileg megokosodtunk pénzügyben. Az első adandó alkalommal kivettük a magánnyugdíjpénztárban levő összeget – lejárat előtt 1 évvel, teljes összeget -, és befektettük többféle helyre az AVIVA-nál. Szerződésünk szerint évente 300 ezret teszünk be, a kivett 3 M-t eseti szlára tettük. Ennek 3 éve. Már most látjuk, hogy előbb kellett volna Önnel megismerkednünk, mert a válság ellenére is jól hozott a befektetés. Sajnos a férjem az év végén nyugdíjba megy, én majd 6 év múlva. Ön szerint lehetséges az,illetve megéri, hogy a hozamból időnként kivegyünk? Ugyanis 2 gyerekünk a 4-ből még tanul és a nyugdíj nagyon kevés lesz.Tisztelettel.
A számomra a velem szomszédban család az, akik élő példái annak, hogyan ne éljek, hogyan ne cselekedjem pénzügyileg.
Apuka kamionos volt minimálbéren. Mivel az ezen felüli bevételt felélték, most nyugdíjasként továbbra is dolgozni kényszerül. Valószínűleg a volán mögött fog meghalni egyszer.
Anyuka két gyermekére költi kevéske fizetését. Most vettek a fiúnak egy milliós értékű személygépkocsit. Ami persze alig félesztendő múlva elpusztult, javítása további százezrekbe került. Addig a srác ismét biciklin megy a suliba. Nem kellett volna inkább a fiúnak megalapozni ebből az összegből a nyugdíjalapját? Ja persze, messze van az az idő, amikor a most 18 éves srácból 70 éves öregúr lesz…
Még talán a lányból nézek ki legtöbbet. Pesten főiskolás, diplomával nagyobb az esélye egy jó munkahelyre. De most még csak a pénzt viszi a tanulása.
Ja igen, szerencsére a családhoz tartozik egy nagymama is, akinek földjáradékából viselik a napi megélhetés gondjait. De a mama már eléggé öregecske, ki tudja mikor szakad el az élete fonala?
Kíváncsian várom a magyar családregény további folytatását…
Kedves Tóth Úr!
Régi a cikk, de csak most találtam rá. Fontosnak tartanám elkezdeni valamiféle gyüjtögetést az egyelőre még igen messzinek tűnő nyugdíjra és ehhez keresek ötleteket. Amit itt említ, az remekül hangzik, de ezen az oldnalon kívül sehol sem találok több információt, még a legáltalánosabbat sem. Hol lehetne többet megtudni? Előre is köszönöm!
Tisztelt Doktor Úr! Hálás olvasója vagyok hírleveleinek és nagyon örülök a téma napirenden tartásának (ti. pénzügyi műveltség). A nyugdíjjal kapcsolatos mai cikkei már írásra, hozzászólásra bírtak, mert Ön – alapképzettségét tekintve érthetően – csak számol, holott a közgazdaságtan ennél több, a gazdasági folyamatok, értékelések többszintűek. Az én korosztályom számára sem mód, sem lehetőség nem volt nyugdíjelőtakarékoskodásra, igaz késztetés sem. A magán nyugdíjpénztárakat az antalli TB feltőkésítés elmaradása előzte meg, most az “államosítás” csak annak felismerése, hogy országunk nem képes ezt megoldani. Az, hogy a pénzügyi befektetés biztos örök érték, míg a nyujdíj egyre kevesebb, az nem igaz: a befektetett termelő tőke (értsd: hatékonyabb termelési eszközök, módszerek) biztosítja az öregek eltartását. A pénz romlása, az infláció folyamatosan csökkenti a pü.-i befektetések valós hozamát. Néha túl kéne lépni a csak pénzügyi szemléleten; utalhatna a gazdasági élet valós törvényeire is. Tisztelettel: N.M.
Kedves András!
Régóta követem az írásait. Először teljesen tájékozatlan voltam, nagyon ésszerűnek, logikusnak és nagyon igaznak éreztem mindent, amit írt. Az utóbbi iőben viszont azt érzem, hogy egyoldalúan nézi a pénzügyeket, de különösen mióta a nyugdíjkérdés kiéleződött, azóta érzem egyre nyomasztóbbnak, hogy nem járja körül a problémát teljesen, és csak a felét tálalja. Ezért elhatároztam, hogy felteszem a kérdéseimet, amik soha sehol nem kerülnek igazán szóba, MÉG ÖNNÉL SE, de hátha kapok választ Öntől.
1. Hogyan lenne lehetséges az, legalább elméletileg, hogy az egész emberiség (minden kereső ember) a tőzsdére menve a tőzsdéről éljen meg majd a nyugdíjas éveiben? Most ezt sulykolják, hogy a reményteli nyugdíj a tőzsdéről várható. Én el is hiszem, hogy talán egyeseknek igen, de szerény tőzsdei ismereteim nem arról szólnak, hogy egységesen mindenki infláció feletti hozamokkal jön ki a tőzsdei “befektetésekből”, amiben rengeteg spekuláció is van, nyilván, a befektetéseken felül. Akárhogy elemzik is az árfolyamok alakulását. Ez nem tiszta matematika, mint tudjuk. Igazán élénk példa a 2008-as krach utáni állapot, amikor az amerikaiak is tömegesen megtapasztalhatták (hosszú évtizedek óta először), hogy a nyugdíjuk erősen megcsappant.
2. Miért gondolja mindenki egységesen, hogy amikor a népesség csökken, törvényszerű, hogy nem fogják tudni eltartani az unokák a nagyszülőket? Ez egyáltalán nem törvényszerű, ha figyelembe vesszük a termelékenység növekedést, ami szintén tendencia, és nem is lineárisan, hanem exponenciálisan növekszik a technológia fejlődésével. Itt én egy nagyon durva elhallgatást érzek. Valójában a termelékenységgel nem nő együtt az emberek keresete, és ez a bajok gyökere. Az emberek nem azért nem tudják eltartani a felmenőiket, mert kevesen vannak, hanem azért, mert profit formájában elveszik a “pénzt” tőlük. A legnagyobb profitgyűjtő az állam, mert már nem tudja, mennyi adót szedjen, hogy eltartsa valahogyan a vérszívókat, akik mesés vagyonokat építenek fel. Ezek a vagyonok valójában kiveszik a forgótőkét a gazdaságból, az emberektől pedig a megélhetést vonják el. Amíg ez így van, addig sehogy se tudnánk eltartani egyetlen olyan generációt se, aki nem dolgozik. Aki dolgozik, még majdnem saját magát se tudja eltartani. És az néz ki, hogy igencsak ebbe az irányba tartunk….
3. A nyugdíj egy garanciális kérdés. Hol vannak arra garanciák, hogy ami pénzt összerakunk a negyven vagy akárhány év alatt, az érvényes lesz; a rendszer, amiben elkezdtük összerakni, még élni fog, mire szükségünk lesz rá. Nagyon úgy néz ki, hogy erre nincsenek garanciák. Negyven évre előre ki tudna bármit is garantálni? Ha Ön látja a garanciát, kérem, mondja meg, miben találjuk.
4. Ezek miatt nagyon erősen az az érzésem, hogy egyetlen lehetséges útja van az életben maradásnak, az pedig a társadalmi gondoskodás lenne. Szerintem igenis az az egyetlen reális esély, ha a mindenkori dolgozóknak hagynak annyit (a profitból), hogy ezzel magát, a gyerekeit és az öregeit is el tudja tartani. Ugaynis a munka csak akkor tartható fenn, ha a dolgozók életben tudnak maradni. Akinek éhenhalnak a szülei tömgesen, az nem lesz igazán motivált a munkában. Aki nem tudja eltartani a gyerekeit, az nem fog gyerekeket világrahozni, csak hogy éhenhaljanak. Ezen a tőzsde ab ovo képtelen segíteni. A tőzsde, habár rendkívül fontos része a gazdaságnak, mégsem az alapja. Amikor az alapokat gyengítik, akkor bármilyen arra épített rendszer össze fog omlani, ez is nyilvánvaló. A tőzsde is…. Kérem, írja meg, ha nem helyes a gondolatmenetem, hol van a hiba, mert én nem találom, és amíg nincs meg, képtelen vagyok elhinni a továbbiakat.
Előre is köszönöm, ha válaszol!