Fradista dicséri az Újpestet, avagy a technikai elemzés kihasználása Unit Linked konstrukciókban

Régen írtam ilyen unalmas című cikket, pedig a téma hihetetlen érdekes. Ugyanis ismét arra láthatunk példát, hogy az ember szembeszáll a lehetetlennel, és mégis képes sikereket elérni. Ahhoz, hogy megértsék a dolog izgalmas voltát, nagyon előröl kell kezdenem.

Amikor az embernek hosszú távú céljai vannak, és ehhez szeretné összerakni a pénzt, akkor a jellemzően tíz-húsz éves időtartam miatt ezt a legcélszerűbb részvény alapú befektetésekkel megvalósítani. Ezzel van egy kis bökkenő: az ilyen befektetési alapok hosszú távon tényleg minden másnál jobb hozamokat hoznak, csak szakszóval nagyon volatilak, azaz menet közben hatalmasakat esnek és még hatalmasabbat emelkednek. Ezzel ellentétben a kötvény vagy pénzpiaci alapok egyenletesen emelkednek, minden megrázkódtatás nélkül, csakhogy alacsony átlag hozamot produkálnak. Itt a kockázat hosszútávon az, hogy szegények maradunk.

Ma a lakosság döntő része a hosszútávú befektetéseit Unit Linked biztosítási konstrukciókban tartja. Az ilyen számlák döntő része tartalmaz kötvény alapokat és jó minőségű részvényalapokat is. Ezek közt szabadon és nagyon olcsón átcsoportosíthatjuk a pénzünk – és ezért szeretik ezt annyian. Itt merül fel az ötlet: milyen jó lenne, ha a pénzünket a részvény alapokban tartanák, amíg azok felfelé mennek, és mielőtt azok elindulnak átmenetileg lefelé, mindig átraknánk kötvény alapokba. Aztán mielőtt újra felfelé indulnak akkor újra részvénybe és így tovább. Ezzel csak egy bökkenő van: az, aki képes ilyen szinten előre látni a jövőt, hogy merre mennek az árfolyamok, az ezzel az erővel a jövő heti lottószámokat is megmondhatná.

De az embert már csak olyan fából faragták, hogy nem retten meg a teljesen lehetetlen kihívásoktól. Ilyenkor még a sötét oldalhoz is képes folyamodni. Itt megint magyarázkodnom kell – látom már ez a cikk hosszú lesz… Tudni kell ugyanis, hogy a részvény befektetéseknek két iskolája van: a fundamentalisták és a technikai elemzők. Ezek körülbelül úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a Fradi és az Újpest drukkerek.

A fundamentalisták a befektetések mögötti értéket keresik. Egy részvény igazából egy cég tulajdonának kis részét testesíti meg. Ezért a fundamentalista azt vizsgálja, hogy az adott részvény (befektetési alapok esetében az adott iparág, ország) milyen növekedési lehetőséget hordoz. Azt választja, ami a legnagyobb potenciállal rendelkezik. Alapvetően az én szívem ehhez húz: azokban az időtávokban, amiben mi dolgozunk, ez a legjobb módszer.

Ezzel ellentétben a technikai elemzőket nem érdeklik a konkrét részvény: ők csak a görbéket figyelik, és ebből igyekeznek kitalálni, mi fog történni rövidtávon, azaz merre fog majd kunkorodni az árfolyam görbe. Indexeket számolnak, titokzatos japán gyertya alakzatokat elemeznek, és rengeteg gyönyörű ábrákat rajzolnak. (Szubjektív megjegyzés: nekem elég rossz véleményem van erről az irányzatról. Gonoszul olyanokat szoktam mondani, hogy ma Magyarországon technikai elemzésből csak azok gazdagodtak meg, akik jó pénzért tanítják. Valószínűleg ez a gondolat azért vetődik fel bennem, mert konok következetességgel én csak azokkal találkozom, akik az anyukájuk házát is eltőzsdézték a technikai elemzés segítségével. De hát próbálja valaki bebizonyítani a Fradi drukkernek, hogy az Újpesti csatársor sokkal technikásabb…)

Ennek ellenére, amikor ezzel a lehetetlen feladattal szembesülünk, hogy ki kellene találnunk mikor fognak szárnyalni és mikor zuhanni a tőzsdék, akkor az ember még a másik oldal eszköztárát is hajlandó felhasználni.

Tehát nézzünk szembe a feladattal: hogyan lehet kitalálni, hogy mikor fognak esni az árfolyamok és mikor fognak emelkedni.

A módszerek egyik fajtája a lusta meteorológus elven alapszik. Ez azt mondja, hogy akik időjósként a következő napra pontosan olyan időt jósol, mint aznap volt, az az év 365 napjából majdnem 300-ban jól eltalálja. Ez az árfolyamokra vetítve azt jelenti, hogy ha felfelé mennek az árfolyamok, akkor várhatóan tovább emelkednek, ha lefelé mennek, akkor várhatólag tovább is ezt teszik. Nyilván ez nem mehet örökké, de az esetek meglepő nagy százalékában (hasonlóan, mint az időjárásnál) működik. Nézzük, miket lehet kitalálni ez alapján!

1. Stop loss
Ennek lényege: ha egy bizonyos szintet esett az árfolyam, akkor kilépünk (mert tovább is esni fog), ha bizonyos szinttel felfelé ment, akkor beszállunk. Volatil részvény alapok esetében (vagy BRIC országok befektetési alapjainál) az optimális szint szerintem kb. 20% körül van.

A módszer előnye, hogy garantálja, egy bizonyos szintnél nem lesz nagyobb veszteségünk. Unit Linked biztosítások esetén először az AVIVA biztosító alkotta meg Őrszem néven azt az árfolyamfigyelő szolgáltatást ami ezen az elven alapszik. Mindenkinek, akinek ilyen konstrukciója van, nagyon melegen ajánlom (szubjektív persze, de én a 20% csúszó árfolyamfigyelést preferálom). Pletykák szerint több más biztosító is gondolkodik hasonlón, bár meggondolásra készteti őket, hogy állítólag az AVIVA kilenc számjegyű összeget költött a rendszerre.

2. Csúszó árfolyam

Ilyenkor az árfolyamgörbe mellett felrajzoljuk minden korábbi x napi árfolyam átlagát. Jellemzően jó érték a 90 nap. Nézzenek rá az alábbi görbére.

Ezen a kínai tőzsdeindex (kék) és a 90 napos átlaga (piros) látható az elmúlt öt évben. Amikor a kék alatta van a pirosnak, akkor kötvény alapba kell rakni, amikor a kék a piros felett akkor részvénybe. Látható, hogy jó időben (2005 és 2008 közt) ez a módszer minimális veszteségeket okozott, viszont a nagy zuhanásnál az esés döntő részét kiszedte, de az emelkedés nagyját megtartotta.A fenti módszer zseniálisan egyszerű, rengeteg változata van, ki mire esküszik. Talán ez az amatőrök által leghasználhatóbb módszer.

A CIG -Pannónia biztosító vadonatúj Navigátor funkciója ezen az elven alapszik.

3. VIX index
Van egy nagyon érdekes index, ami azt mutatja, hogy az nagy amerikai társaságok tőzsdei részvényeinek árfolyamából képzett index, az S&P500 árfolyamától mit várnak. Pontosabban hogy mennyire nem ugyanazt várják. Ez az index olyan, mint a fájós derék: elkezd jelezni időváltozás esetén. A VIX azt mutatja, hogy a különböző befektetők mennyire másként látják a jövőt, azaz az előrejelzések mennyire volatilak. Ha jön a front, mindenki ideges, össze-vissza jósolgatnak, az index felugrik. Ha egyenletes a piac (holnap is olyan idő lesz, mint ma, legalábbis mindenki ezt várja) akkor az index alacsony.

Nézzünk rá az elmúlt öt évben a S&P500 index (piros) és a VIX indexre (kék).

Az ábra jól mutatja, hogy a VIX index rendszeresen felugrik, mielőtt maga a tőzsdeindex nekiállna zuhanni. Nagyon tanulságos.

4. Colin Twiggs
Az interneten nagyon sokan foglalkoznak technikai elemzéssel, de nagyon kevesen abban az időtávban, amiben egy stratégiai befektetés horizontja. Ezek kevesek egyike Colin Twiggs, aki mellesleg kiváló grafikonelemző eszközöket árul (ebből él) és mellékesen egy remek elemző blogot vezet. Tőle rengeteget lehet tanulni. Saját indexet is bevezetett, ami szintén nagyon jó.

Konklúzió
Nehéz szívvel írok jót Fradistaként az Újpestről: igenis célszerű igénybe venni a technikai elemzést. Csendes időkben ez nem fontos, de most a viharban nagyon jól jött volna. Sajnos még nem teljesen múltak el a viharok, ezért változatlanul figyelni kell. Ha AVIVA-nál kötött konstrukciójuk van, akkor kapcsolják be az őrszem funkciót. Ha a CIG-Pannóniánál, akkor a Navigátor funkciót. Ha nincs, akkor maguknak kell figyelniük, vagy meg kell kérniük a tanácsadójukat erre. Ha viszont váltás idő van, akkor azonnal (igen azonnal) reagálni kell.

Sok sikert, napfényes időket és mosolygós hozamokat kívánok!

2010. május 4. 10:27 | Befektetés, Blog, Pénzügyi alapismeretek, Tanulmányok, Tőzsde, Unit-linked Megosztás