A válság áldása
dr. Tóth András
Amikor hosszútávú céljainkat akarjuk megvalósítani, ahhoz hosszútávú befektetéseket kell indítani. Ez világos. Csakhogy az ügyfelek nem olyanok, hogy ne kérdezzenek rá, mégis mit remélhetnek, milyen hozamra számíthatnak hosszútávon.
Erre minden pénzintézet, olyan feliratokra szokott mutogatni, hogy “A múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőre nézve.” Ez így van. Azért mert az elmúlt négy és fél milliárd évben minden reggel felkelt a Nap, ebből szigorúan véve semmi garanciánk sincs arra, hogy valóban fel fog kelni holnap reggel is. (A filozófia ezt hívja induktív feltételezésnek.) Ennek ellenére a gyakorlatban azért az ilyen hosszú múltbeli tapasztalatok alapján bizony jó eséllyel hihetünk a józan eszünknek – azaz bátran számíthatunk arra, hogy holnap is fel fog kelni a Nap.
A befektetéseket illetően korábban írtam egy cikket “Hitünk objektív alapjai” címmel, amiben az elmúlt 150 év amerikai adatai alapján elemeztem, milyen hozamokra számíthatunk hosszútávon. Ez a mai napig az egyik legtöbbet olvasott blog bejegyzésem – részben mert, sok pénzügyi cégnél a képzési folyamatban kötelező olvasmány. Itt megmutatom, hogy a nagy gazdasági válság utántól napjainkig valamivel 12% feletti hozamra számíthatunk.
Igen ám, de most ez a válság annyi mindent felforgatott. Lehet ebben még mindig bízni? Mennyire hihetünk ennek?
Ennek kapcsán a múltkor csináltam egy nagyon érdekes ábrát, meg is mutatom:
Az amerikai cégek átlagos profittermelő képessége az elmúlt 140 évben
Ez egy kis magyarázatot követel. Ez az ábra 1871 és 2008 közt mutatja az amerikai cégek tőketermelő képességének változását. (Pontosabban a kék vonal ennek a logaritmusa, egyébként kilyukasztotta volna a papírt.) Ha ránéznek az ábrára, nagyon jól látszik a tendencia (biztos, ami biztos, egy vastag piros vonallal azonban behúztam). Szóval a nagy gazdasági világválság, mint kés vágja két korszakra az elmúlt 140 évet. Előtte az átlagos tőketermelő képesség 7,6%, utána 12% feletti.
Ez a 3,6 százalék különbség nagyon nem mindegy. Kíváncsiságból megnéztem egy átlagos mai valós költségű nyugdíjprogramot, mit hoz ki a kettőre. Egy átlagos évi 600 ezer forintos nyugdíj-megtakarítás estén már 20 év után nagy a különbség. 24,7 milliót kapunk a végén 7,6%-kal, míg 12%-kal majdnem kereken 41 milliót. Hosszabb idő alatt még durvább az eltérés, de így is 66%-kal többet lehet kapni a válság utáni boldog 70 évben.
Mi az oka ennek a nagy különbségnek? Mi történt a válság során? Kezdjük az elején. Mit jelentenek ezek a százalékok? Ténylegesen csak a vállalkozások azok, akik képesek “pénzt termelni”. Mégpedig a válság előtt egy átlag amerikai cég átlagosan minden befektetett 100$ után 7$ 60 cent profitot termelt minden évben a befektetőknek. Majd a válság után nőtt ez, ugyan az a 100$ befektetés után 12$-a. A cégek a válság hatására varázsütésre hatékonyabbak lettek, megtanulták hogyan kell kevesebb tőkéből is kihozni ugyanazt. Megtanultak kevesebb munkással, kevesebb géppel, kevesebb alapanyagból megtermelni ugyanazt. (Azért a varázsütés erős túlzás – mindenki aki olvasta például John Steinbeck-től az “Érik a gyümölcs”-öt az tudja, hogy a válság egy hosszú és igen csak emberpróbáló időszak volt.) Ez a hatékonyság növekedés egyébként azóta is tart. Ha kettéosztjuk a nagy gazdasági válság utáni időszakot, a második felében nagyobb volt a tőketermelő képesség, mint az első szakaszban, bár messze nem ennyire élesen.
És mi lesz a mostani válság után? Most is teljesen hasonló folyamatok zajlanak, mint az a bizonyos “nagy” válság idején. Mindenki igyekszik hatékonyabb lenni, mert ilyenkor csak a hatékonyak tudnak életben maradni. És ez mindenkinek, aki például befektetési alapokon keresztül a cégekbe fektet be remek hír. Sok szakértő szerint, hosszútávon ez az átlag majd a válság után 14-16%-lesz.
Azonban itt a “hosszútávon” és a “válság után” szavakat nagyon szeretném hangsúlyozni. Ez nem évek, hanem évtizedek alatt fog megmutatkozni. Majd látogassanak meg a nyugdíjas otthonban 20 év múlva, és megbeszéljük. Ha igazam lesz, jó eséllyel Rolls-Royce-al állnak majd be a parkolóba…
Közben persze más jelentős folyamatok is zajlanak. Folyik a világ nagy átrendeződése: Kína, India, Dél-Amerika felemelkedése, az Európai- Unió és Japán lecsúszása. De ettől függetlenül a hatékonyság növekedés is szépen folyik.
Egy apró példán szeretném megmutatni, hogyan is zajlik ez a folyamat. Az idei első féléves statisztikák szerint már látszik, hogy a válság után a magyar gazdaságban a termelés egyértelműen növekszik. Viszont ami változatlanul nem javult, az a munkanélküliségi statisztika. Mi ennek a háttere? A válságban a cégek megtanultak hatékonyabbak lenni: ugyanannyi, sőt több munkát kevesebb emberrel elvégeztetni. Ez van. Ez nem vigasztalja azokat, akik munkanélküli segélyen élnek, viszont mindenkit, aki részvényalapokon keresztül építi a nyugdíj alapját, gyerekei oktatására szánt pénzét, halk reménnyel töltheti el. Ha hatékonyabbak a cégek, több profitot termelnek, akkor majd magasabb lehet a saját magánnyugdíjunk és a gyerekeinknek félretett pénzünk.
Sajnos ez a válság nem az a válság.
A gazdasági világválságot egy világháború követte, amiből az USA győztesen került ki, az amerikai vállalatok konkurenciája pedig 20-25 évre kikerült a képből. A beinduló baby boom hatására pedig az USA-é volt a világ egyik legfiatalabb népessége. Az új találmányok – a hologramtól a műanyagon át a mikrochip-ig – szintén előnyt biztositottak az amerikai vállalatoknak. Az USA volt a világ legnagyobb hitelezője, és a katonai fölényen keresztül a kereskedelmi feltételek alakitója is.
Ma mindennek épp az elenkezője figyelhető meg. Ha az USA hanyatlása nem is gyorsul fel, az aranykor hozamai már sosem fognak visszatérni.
(mindezt szomorúan irom le).
Tisztelt Tóth Úr!
Kicsit soknak tartom az évi 12% átlagos hozamot a következők miatt.
Mivel a feltörekvő piacok még sehol sem voltak a befektetési alapok palettáján 30-40 éve, és mivel az elmúlt 40 év bőven a nagy gazdasági válság után volt, valamint a befektetési alapok jó része az MSCI World Indexet használja referenciaként, így érdemes rápillantani az alábbi grafikonra:
http://www.affinity-consulting.com/Graphs/MSCI-World-Index-since-1969-Log-scale.pdf
Ez alapján 9 és 10 %volt az elmúlt 40 évben egy átlagos, egész világra kiterjedő befektetési alap referencia hozama. Egy befektetési alap alig múlja felül a referencia hozamát. Ennek oka, hogy adják-veszik a részvényeket, és nem feltétlenül várják meg az osztalék fizetést, valamint a pénz egy részét likvid eszközökben tartják.
Tisztelettel
maveryck
Tisztelt Tóth Úr!
Engem mindig is arra tanítottak, hogy ha szegény akarsz maradni, akkor a szegény emberek tanácsát fogadd meg, ha középosztálybeli….. és ha gazdag akarsz lenni, akkor a gazdag emberek pénzügyi tanácsát fogadd meg. Csupán merő kíváncsiságból kérdezem, hogy Tóth Úr Ön melyik kategóriába sorolná be magát? Elérte már az anyagi függetlenséget (nem kell dolgoznia, hiszen befektetései jócskán fedezik a kiadásait, sőt még félre is tud tenni belőle egy szép összeget.
Különben nagyon tetszenek az írásai, nagyon tanulságosak, így tovább!!!
Az utolsó bekezdéshez. Azért az is bizakodásra ad okot, ha egy cég hatékonyabb. Mert akkor több a profitja, azaz javulnak a túlélési esélyei. Ez mindenképp jó hír az ott dolgozóknak.
Ha pedig ők biztonságban érzik magukat, akkor többet költenek. Azaz lehetősége nyílik más cégeknek is beindulni. És lehetőség nyílik arra is, hogy embereket vegyenek fel (persze csak amennyire szükség van új emberre).
Tisztelt Dr. Tóth András,
Mi a véleménye arról hogy a most “fújódó gazdasági” lufi még nagyobbat fog pukkanni mint a 2008-as jelzáloghiteles? Kérem nézze meg az alábbi dokumentum filmet, amiben közgazdászok és elemzők vázolják fel a jelenlegi helyzetet: http://www.youtube.com/watch?v=4ECi6WJpbzE
Ez alapján nem tudom elképzelni hogy kilábalunk a válságból, sőt egy még nagyobb szakadék felé araszolunk
Ezek az elemzők prediktálták a 87-es, a 2001-es és a 2008-as válságot is, Őn szerint is érdemes lenne adni a szavukra?
Ezt a jelenséget hívja Schumpeter “Teremtő rombolásnak” és ezért káros a politika azon megnyilvánulása, hogy az elmúlt évek válsága a kapitalizmus csődjét, a (neo)liberális gazdaságpolitika végét stb jelzi. Pont fordítva, az a csodálatos a kapitalista gazdaságszerkezetben, hogy természetes módon megteremti a nem hatékony struktúrák leépítését, kirostálását a piacról: ld amerikai, dubai-i, spanyol, ír ingatlan (és finanszírozási) lufi kipukkanása. Ez -ahogy írod- fájdalmas a résztvevők számára, de hasznos a gazdaság számára. Ilyenkor ébrednek rá a (kis és közép-)vállalkozók és cégvezetők, hogy mennyi hibát követtek el munkájuk során: nem alkalmaztak kontrollingot (terv-tény követés, fedezetszámítás: mi is az???), pénzügyi tervezést, nem törődtek a vevőikkel (CRM, vevőszolgálat, szolgáltatásmenedzsment), nem építettek rendszereket vagy azokat nem működtették, nem a megfelelő emberekkel dolgoztak és azokat sem jól motiválták és még sorolhatnám.
Amikor jól megy a szekér ezek az apróbb hibák nem számítanak, “belefér”, mert a növekvő piac elbírja, így is szép nyereséget hoz a cég, de amikor beüt a krach és visszaesnek a megrendelések, akkor kiderül, melyik céget vezetik professzionálisan és melyiket nem. Az utóbbiak kényszerülnek drasztikus leépítésekre…és az még a jobbik eset, ha sikerül egyáltalán életben tartani a céget.
Berta Zsolt
magyar középvállalatok válság- ás változásmenedzsere
És azokat se nagyon vigasztalja, akiknek van ugyan munkájuk, de halálra dolgoztatják őket a nagyobb hatékonyság nevében – ugyanannyi vagy akár kevesebb pénzért. Tudom, hogy itt nem emberi jogi, hanem befektetéssel kapcsolatos tanácsokat olvashatunk, (mégpedig nagyon jókat!!!) de amikor valakinek az utóbbi időben megnőtt a befeketései értéke, azért ezen is gondolkozzon el…