Út a jómódú élethez: 3. A pénzügyi tervezés legalapabb alapjai
dr. Tóth András
A múltkor számba vettem minden pénzügyünket és a következőket találtam:
1. Rendszeres jövedelem
2. Váratlan nagy bevétel
3. Rendszeres kiadások
4. Előre látható nagy kiadások
5. Nem tervezhető nagy kiadások
6. Nem tervezhető bevétel kiesések
Tegyük fel, hogy szeretnénk jómódú életet élni. Ebben a vágyaink szerények: mindig mindenre teljen és mindez nagy biztonsággal zajlódjon le. Ez ugyan nem tűnik nagy dolognak – pedig nagyon nagy. Már-már a “boldogan éltek, amíg meg nem haltak” szinte megvalósíthatatlan kívánságával rokon. Hogyan lehet ezt megcsinálni? Nos, erre való a pénzügyi tervezés.
Ha ránézünk erre a fenti felsorolásra, mi minden pénzügyünk zajlik az életben, akkor azt kell látni, hogy ezek három csoportba sorolhatók.
Az egyik a hétköznapok szintje: Becsorog a rendszeres bevétel és kicsorognak a rendszeres kiadások. Szaknyelven ennek a megtervezését hívják Cash Flow tervezésnek: hogy abból, ami bejön, jusson minden kiadásra. Látszólag ez nem tűnik olyan nehéznek, pedig az. Szinte mágikus de igaz: ma a magyar lakosság több mint 90%-a minden hónapban pont annyit költ, amennyit keresett. Ráadásul, ahogy erről könyvet is írtam (Ősember a pénztárcámban), ha valami rejtélyes ok miatt véletlenül maradna egy kis pénze, akkor az hirtelen “el akarja költeni magát”.
A második szint az élet nagy tervezhető kiadásai és a váratlan nagy bevételek. A mai negyvenes korosztálynak és a náluk fiatalabbaknak arra kell felkészülniük, hogy életünk során nagyjából minden kiadott pénzünk fele “nagy tételekre” megy majd el (ingatlan vásárlás, gyerekek életkezdése, saját nyugdíjtőkénk felépítése) és csak a másik fele marad a szokásos napi kiadásokra. (Régebben, amikor a szociális rendszer fejlettebb volt, ezeket a “nagy tételeket” az állam állta: tanácsi lakás, ingyenes egyetem és fizetéssel összemérhető nyugdíj. Cserébe viszont a keresetek voltak nagyon szerények. Mostanra ez már nem megy, ezeket mindenkinek magának kell finanszíroznia)
A nagy kiadásokat kétféleképpen lehet finanszírozni: vagy hitelt veszünk fel, vagy előre összerakjuk apránként. A két megoldás drasztikusan különböző utat ad. Hadd idézzek, az “Íróasztalt a mosolygós gyilkos ölébe!” című cikkemből:
“Az emberek életében gyakran van olyan pillanat, amikor valami miatt egy nagyobb összegre van szükségük: például a gyereküknek (vagy maguknak) szeretnének lakást venni. Ilyenkor két lehetőség van. Egyik, hogy hitelt veszünk fel. Normális időkben, egy húsz éves futamidejű ingatlanfedezetű lakáshitel esetén, reálértékben kb. a dupláját fizetjük vissza a banknak. (Most sajnos nem normális idők járják, ezért egy kicsit többet.) Tehát ha felveszünk 10 millió forint hitelt, akkor jobb időkben is ez húsz év alatt 20 millióba kerül.
De van másik út: ha már jó előre megtervezzük pénzügyeinket, és erre a “váratlan” eseményre előre felkészülünk. Ezt a 10 milliót apránként 20 év alatt 3,3 millió forintból össze lehet rakni.
És ennyi. Van egy ember, aki nem tervezte meg a pénzügyeit: neki 20 milliójába került. És van egy másik, aki megtervezte: neki ugyanez 3,3 millió volt. Tehát mindenki, aki megtervezi a pénzügyeit eleve hatszor gazdagabb, mint a másik.”
A harmadik szint a nem tervezhető nagy kiadások és a nem tervezhető bevétel kiesések csoportja. Nagyon érdekes, de nagyon is tervezni kell a nem tervezhető dolgokat. Erre két megoldás van: a tartalékolás és a biztosítás.
Ez a három szint nagyon jól elválik egymástól. Éppen ezért nagyon javaslom, hogy a pénzünket is ezen a három szinten osszuk be. Minden bejövő pénzünk kerüljön három dobozba. Az első, amiből élünk, amiből a napi kiadásainkat fedezzük. A második, amiből a nagy kiadásainkat fedezzük. Jobb esetben ahol gyűjtjük a jövendőkre, rosszabb esetben, amiből fizetjük az erre felvett hiteleinket. A harmadik a biztonság költséghelye: innen fizetjük a biztosításainkat és innen töltjük fel a tartalékainkat, amiből a bevételkieséseket tudjuk áthidalni.
A jómódú életnek egyetlen nagy titka van: erre a két utóbbira nagyon oda kell figyelnünk. Akik reménytelen anyagi helyzetbe jutottak, kivétel nélkül azért kerültek oda, mert csak az első kasszára figyeltek: és mindent, amit befolyt azt elköltötték, sőt még hiteleket is felettek. Se tartalék, se biztosítás, se tőkefelépítés. Az ilyennek mindig eljön a böjtje.
A lényeg tehát: a rendszeres bevételeink egy részét (a gyakorlatban általában a 10-20%-át) nem szabad elköltenünk, hanem tervezett módon a biztonság és a későbbi célokhoz szükséges tőke felépítésére kell fordítanunk. Hogy hogyan: erről majd legközelebb.
Tisztelt Tóth úr!
hogy mennyire igaza van, arról nemrégiben sikerült meggyőződnöm. Még egyetemi éveim alatt sikerült egy nagyobb összeget félretennem, amit nincs egy hete, hogy felszabadítottam, mert nagyobb összegre volt szükségem. Ha ezt nem tettem volna annakidején, most hitelre lenne szükségem. Körbenéztem a hitelek piacán és azt láttam, hogy ma idehaza ez nekem hatalmas felárral járna és még évek múltán is nyögném a terheit.
Szóval csak javasolni tudom én is mindenkinek: megtakarítás mindenekelőtt!
Ezt kellene elmondani a kormánynak és akkor mindenki jól élne!
Ennyi eszük sincs?/szerencsétlenek/Ja annyira nem mert lehúzzák az embereket és abból jól élnek= EU
Köszönöm,sokat segített.
Glad I’ve finally found somitehng I agree with!