Segítsük ki az államot!

Vannak remek üzletek, ami után marad egy kis kellemetlen szájízünk. Ilyen például, amikor beállít a szomszédunk és negyed áron felajánlja a kocsiját eladásra, mert megfenyegette a maffia pénzbehajtója. Most éppen (megint) közös országunk van komoly bajban.

Persze most tarthatnánk szentbeszédet a szomszédunknak és országunk korábbi és jelenlegi vezetőinek, hogy ha az ember (ország) többet költ, mint keres, és ezt hitelekből fedezi, akkor – mint láthatja – programozottan bajba kerül. De gondolom Ön is utálta az ilyen szentbeszédeket, ha valamit jól elrontott. A szomszédunk, sőt a politikusaink sem szeretik az ilyeneket.

Mindenesetre közös államunk problémai azért a mieink is. Ezért akár megpróbálhatnánk segíteni rajta. Megdöbbentő módon, a magyar államadósságot magas arányban külföldiek finanszírozzák. Ennek az oka például, hogy ők pontosan látják, hogy ez egy remek üzlet. De miért nem finanszírozza ezt inkább a magyar lakosság? Miért rakja sokkal rosszabb helyekre a pénzét?

A magyar állampapírok – megfelelő módon használva – remek befektetések. Általában jobbak a hozamaik, mint a legjobb bankbetéteknek és ráadásul azoknál biztonságosabbak. (A betétbiztosítási alap keretében az állam, csak korlátozottan vállal garanciát a betétjeinkre, míg az állampapírokra korlátlanul.)

Másrészt, ha felmegyünk az Államadósság Kezelő Központ honlapjára, akkor ott igen szép hozamokat láthatunk. Egy éven belüli távra jelenleg 7,3%, éven felül 8,5% körül van. Ennyit biztos nem ad egyik bank sem, ilyen feltételekkel.

A kérdés ez alapján, hogy miért nem fektetik az emberek a pénzüket legalább részben a 17 ezer milliárd forintnyi bankbetétük helyett állampapírba? Csak tapogatózom. Nem értik hogyan működik. Nem tudják hol érhetik el. És néha kifejezetten furcsa dolgokat csinál.

Mindezért aztán rövid gyorstalpaló tanfolyamot tartok a magyar állampapírokból.

Kezdjük az elején. A magyar állampapíroknak két nagy fajtája van, a diszkont kincstárjegyek és az államkötvények.

A diszkont kincstárjegyek, három, hat vagy tizenkét hónapra szólhatnak. Furcsa, hogy nem kamatoznak. Minden címlet esetén 10.000Ft-ot kapunk a lejáratkor, csak amikor megvesszük, akkor kevesebbet – diszkont árat – fizetünk érte. Pl. ha egy éves diszkont kincstárjegyet veszünk meg 7,3% kamattal, akkor a 10.000Ft-os címletért 9.319,66Ft-ot kell fizetnünk, mert ennek egy év után a fenti kamattal pont a névérték lesz az ára.

Az államkötvények általában 3, 5, 10 vagy 15 évre szólnak. Ezek viszont a kamatukat minden évfordulókor kifizetik. Például, ha ma veszünk egy 15 évre szóló, 10.000Ft-os, 8,4%-os kamatozású államkötvényt, akkor mától számítva minden évben ilyenkor kapunk 840Ft, és az utolsó évben visszakapjuk a 10.000Ft-unkat is.

A dolog szépségét azért kicsit halványítja, hogy a hozamok után természetesen kamatadót kell fizetnünk, ami jelenleg 16%. Tehát a fenti példában egy diszkont kincstárjegy után a berakott 9319,66Ft-unkra csak 9891,14Ft-ot kapunk. Az államkötvényes példánknál maradva pedig évente 705,6Ft-ot kapunk évente.

Mindezt az adózást úgy úszhatjuk meg, ha Tartós Befektetési Számlára helyezzük az államkötvényeinket és több mint öt évig – pontosan a számlanyitás utáni január elseje után öt évig – nem vesszük ki a pénzt.

A következő a kérdés, hol lehet ezeket beszerezni és milyen feltételekkel? Minden brókercégnél nagyobb banknál nyithatunk értékpapír számlát és erre megvehetjük a kinézett papírokat. A gyakorlatban ez annyira nem egyszerű. Brókercége válogatja mennyire felkészültek a témában, a bankok esetében általában korlátos a választék és vaskos költségek sem ritkák. Általában is, bár az alap címletek 10.000Ft-osak, a költségek miatt milliós tételek alatt én nem nagyon ajánlanám.

És akkor jön a rafináció. Mert hogy egy kötvény árfolyama mit sem változik azonban mégis. Ugyanis a ezek a kötvények a kibocsátás után adhatók-vehetők. Ha csak arra vesszük, hogy a végéig megtartjuk – akkor minden rendben. Ha azonban eladjuk menet közben, akkor sokkal többet és sokkal kevesebbet is kaphatunk. Ez ugyanis attól függ, hogy a legújabb kötvények hozama nagyobb, vagy kisebb mint a mi réginknél.

Előre szólok, ez most bonyolult lesz, és meg sem kísérlem, hogy rendesen számszerűen végigvezessem. Tegyük fel hogy vettünk egy államkötvényt 10 évre 8% hozammal és egy év múlva el akarjuk adni. Idő közben azonban az új kibocsátású hasonló államkötvények hozama csak 7%. Mennyiért tudjuk eladni? Ez minden bróker és pénzügytan vizsgán egy kemény tétel. A kérdés igazából így szól: ma mennyi új kibocsátású kötvényt kellene vennem, hogy ugyan azokat a hozamokat hozza a következő 9 évben, mint amit ez a régi tud. Ha lement a kamat akkor igazából jóval többet ér a régi, (itt nagyságrendileg nagyon durva becsléssel 10%-al) mert ma már az újak minden évben kevesebbet hoznak.

És ez a játék fordítva is igaz, ha felfelé mennek a kamatok, akkor viszont a régi alacsonyabb kamatú kötvények kevesebbet érnek. Például az elmúlt hónapban nagyjából 1,5% mentek fel a kötvények kibocsátási árfolyamai, ezért aztán akinek egy tíz éves, egy hónapja vett államkötvénye van, az rögtön veszített is kb. 15%-ot egy hónap alatt. Már ha el akarja adni.

Most akkor jó ez az üzlet, vagy sem? Ha meg akarja hosszútávra tartani, akkor jó. Ha menet közben fent áll az eladás esélye, hogy eladjuk, akkor viszont észnél kell lenni. Ha úgy gondolja, hogy felfelé mennek majd a kibocsátási árfolyamok (ennek komoly esélye van) – akkor várni kell. Ha arra számít, hogy az állam, egyre olcsóbban kap hitelezőket – akkor sürgősen venni kell. (Hát igen: erről szól az értékpapír piac – ki kell találni a jövőt…)

Ez az oka a másik furcsa jelenségnek: az állampapír alapok furcsa hullámzásának. Ugyanis egy állampapír alap ilyen állampapírokat vásárol, diszkont kincstárjegyeket, meg államkötvényeket. Ha felmennek az árfolyamok, akkor általában mivel régi vásárlásúak vannak benne – leesik az árfolyamuk. Ha viszont az új kibocsátású állampapíroknak lemegy az árfolyama, akkor ezek az alapok megugranak – többet érnek a régiek.

Mindebből én a következő tanulságot vonnám le: ha bízunk benne, hogy országunk nem jut államcsődbe, akkor az állampapír egy jó része lehet egy portfóliónak. Különösen a közvetlen nyugdíj előtti és már a nyugdíj utáni korban kell komolyabb részt itt tartani. Ugyanakkor azt tudni kell, ha pl. 40-esen a nyugdíjunkat építjük, akkor a csak állampapírral igen szerény nyugdíj vár ránk. 15-20 éves távban mindenképpen a részvény alapú portfóliók a leghatásosabbak – csak az utolsó időszakban kell apránként részben ilyen biztonságos alapokat, mint az államkötvényeket, belevinni.

Egy életkornak, célnak megfelelő befektetési programot nem könnyű összeállítani. Ezért feltétlen javasoljuk – pláne manapság – jöjjön és egyszer nézesse át díjmentesen a megtakarításait, mennyire biztonságosak.

2011. december 15. 11:59 | Blog, Tanulmányok Megosztás