Ahogy esik, úgy puffan alapon intézzük a pénzügyeinket

A kezdő kollégáknak mindig meg szoktam mutatni a rendszeresen elvégzett felmérést, ami azt mutatja, hogy a magyar lakosság milyen szempontok alapján választ magának bankot. Az elmúlt évtizedben a vezető szempontok szinte semmit sem változtak. A mindent elsöprő szempontok: a hagyomány, a könnyű megközelítés, a munkahely ajánlása, a bizalom és a kollégák, barátok ajánlása. Aztán a sor végén kullog valahol, hogy jó kondíciókat adjon a bank. Igazából a pénz nem számít, a lényeg, hogy jól le lehessen parkolni.

Igazából a magyar néplélek számára a pénz egy szükséges rossz dolog. Ennek számtalan jele van.

A könyvesboltokban teljesen hiányzik a praktikus pénzügyekkel foglalkozó könyvek kategóriája. Ezzel szemben az ezoterikus pénzcsináló könyveknek garmadája található minden nagyobb könyváruházban. Magyarul a magyarok a pénzhez jutás leghatékonyabb módját a varázslásban látják. Esetleg a lottó ötösben.

Az állami oktatásból teljesen hiányoznak a pénzügyi ismeretek. Ezzel szemben például általános iskolában olyan szintű magyar nyelvtant tanítanak, ami az én fiatal koromban csak a magyar szakos egyetemistáknál volt kötelező. Nyilván olyanok tervezik a tanterveket, akiknek szintén nincs pénze és nem tartják fontosnak – de például a nyelvtant piszkosul értékelik.

Mindezek alapján a magyarok többsége nem ért a pénzügyekhez, nem is szívesen foglalkozik vele és nem is akar vele időt tölteni. Ennek a következménye, hogy az átlagember pénzügyi élete siralmas. És aztán mindenki panaszkodik, a kormányra, a bankokra, az IMF-re és a Jóistenre, hogy miért ver minket.

Ezt a dolgot, aztán szépen kihasználják. Elég csak megnézni a pénzintézeti reklámokat, elolvasni az apró betűket és jól látszik, hogy hogyan vernek át (jobb esetben hogyan kísérelnek meg átverni) minket.

Nekem is, mint szinte mindenkinek ebben az országban, nagyon sokfélék a felmenőim. Mivel elég messze megcsináltuk a családfámat már tudom, minimum hat országból származnak az őseim. És van köztük természetesen – mint majdnem mindenkinek – klasszikus dzsentri is, aki elkártyázta, elmulatta a családi birtokot. Néha azt érzem, hogy a 10 millió dzsentri országa vagyunk.

Tudom én: az emberek legszívesebben pénzt költenek. De akkor is jól látható, hogy egy átlag ember, ha jól csinálja a pénzügyeit, akkor élete során 5-10-szer annyi elkölthető pénzzel rendelkezik, mint aki nem foglalkozik az egésszel és úgy kezeli a pénzt mint ,,mások”. És ezt szívszorító dolog látni. Gondolom körzeti orvosnak sem leányálom hajtogatni mindenkinek, hogy hogyan éljenek egészségesebb életet, majd látni, hogy nem tartják be és aztán hullanak mint a legyek. Ezt éli meg az ember pénzügyi tanácsadóként is…

Ha valóban a kezünkbe akarjuk venni a pénzügyi életünket, ha nem szeretnénk anyagilag végigküszködni az életünket, akkor meg kell tanulni bánni a pénzzel. Nem sok pénzügyi alapkönyv van, de azért vannak magyarul is elérhető jó könyvek. Összeraktam egy saját könyvesboltot és folyamatosan felrakom a pénzügyi alapkönyvek részbe azokat a könyveket, amiket jó lenne alapozásként elolvasni.

Nagyon fontos, hogy legyenek olyan kapcsolataink, akikhez (jogos) bizalommal fordulhatunk egy-egy területen. De tudnunk kell, hogy ezt sokkal fontosabb dolog, mint ha csak egyszerűen kikérnénk más tanácsát. Ha valakiről megállapítja az orvos, hogy cukorbeteg, akkor gondolom rögtön felmegy a netre, végigolvas rengeteg anyagot ezzel a betegséggel kapcsolatban, bemegy a könyvesboltba és megnézi mik a legjobb könyvek a témában. Ne adj Isten elmegy leellenőriztetni magát egy másik orvossal is.

Ebből én sportot űzök, hogy évente párszor ügyféltalálkozónak álcázva oktatást tartsunk a saját ügyfeleinknek. (Mivel már igen sokan vannak, ezt legtöbbeknek internetes videó formájában juttatjuk el.) Ugyanis mindenkinek bele kell látnia a saját pénzügyeibe, meg kell értenie, mi zajlik a világban és a saját családi kasszájában. Ez most különösen fontos, mert ritka nagy porhintés zajlik a médiában és általában a világban.

Összefoglalva: tessék a saját kezükbe venni a (pénzügyi) életüket. Tanuljanak. Ne ösztönösen döntsenek. Ne dőljenek be a marketingnek, a médiának. Ne a kényelem vezesse a pénzügyeiket.



3 hozzászólás

  1. KaZo

    Hát ez igaz, de az utóbbi 100 év állami irányítása tett is arról, hogy az emberek ne akarjanak megtakarítani.
    Mik is történtek? Kollégám mesélte, hogy a dédapja nyugdíjmegtakarítása a pengő inflációjával hoppsz, eltűnt. (ugye az adósság csökkentésének egyik módja az állam részéről az infláció, Bokrosék idejében is megtörtént, csak jóval kisebb mértékben)
    Aztán a családot kuláknak nyilvánították, elvették mindenüket. Na ez a másik módja az adósságcsökkentésnek. Nagyapám is mesélte, hogy a biciklire összespórolt pénzéből vettek egy szekeret, aztán egy évre rá beállamosítottak.
    A kommunizmusban azt nevelték az emberekbe, hogy majd az állam eltart. Érdekes, nagyszüleim még tudtak megtakarítani, szüleim soha.
    És ma mit üzen a nyugdíjállamosítás? Ugyanazt. Az állam bármikor hozhat olyan törvényt, hogy elveszi a megtakarításait az embereknek.
    Tévedés ne essék, van önkéntes nyugdíjpánztári megtakarításom, maradtam a magánnyugdíjpénztárban, és van egyéb megtakarításom (lakáskassza, UL “biztosítás”) is, és mégsem érzem nagyobb biztonságban magam, mert a magyar állam nem tiszteli a magántulajdont.

    Az a sztori jut eszembe, amikor egyik karácsonykor apám elvette a betlehemezéssel összegyőjtött pénzemet, ami ma kb 20 000 Ft-nak felelne meg, hogy majd ő jobban beosztja. Igazából sem több játékom, sem új ruhám nem lett belőle, kipótolta a családi kassza hiányát. EZ után az eset után a locsoló és betlehemes pénzemet egy héten belül elköltöttem. Valahogy ez játszódik le most nagyban.

    De írhattam volna a különféle megtakarítások támogatásánam megvonásáról (adóvisszatérítések) is. Sokan írtak alá tízéves szerződéseket, aminek az adóvisszatérítéssel együtt volt reális a hozama, aztán mondjuk két évre rá megszűntették az adóvisszatérítést, illetve olyan szabályokat hoztak, hogy akinek volt akkora jövedelme, amiből már félre lehet tenni, az nem volt jogosult adóvisszatérítésre.

  2. Kolowrat József
  3. Martini

Szóljon hozzá