Gondolkodásmód

Komoly gondok vannak. Ebben az országban nincsenek gazdagok – és ez nagy baj. Nagyon sokan úgy érzik, hogy gazdagok. Még többekről gondolják a szomszédjai, hogy gazdag. Pedig a gazdagnak látszók többsége egyáltalán nem gazdag, sőt. A szegénynek látszók közül pedig néhányan gazdagok. Muszáj látni, ki a gazdag, mert gazdagnak lenni jó – manapság meg egyszerűen létszükséglet. Tovább »

A múltkor az egyik rendezvényünk után odajött hozzám egy nagyon szimpatikus nyugdíjas úr, és kérdezett egy olyat,amit nagyon sokan kérdeznének. A kérdés így hangzott: Neki egy olyan pénzügyi tanácsadóra lenne szüksége, aki megmondja, hogyan fognak majd változni az egyes valuta árfolyamok és a részvények értékei. Hol talál ilyet? És azt válaszoltam: sehol. Tovább »

(A szerző előzetes megjegyzése: amióta több mint három éve blogot írok ez a cikk keltette a legnagyobb visszhangot…) Azt mondja vadonatúj miniszterelnökünk, a szociális- és nyugdíjrendszert át kell alakítani és ez mindenkinek fájni fog. Az utóbbi időben mindenki azt kérdi tőlem - neki magának mennyire fog ez fájni? Nézzék – ezzel senki sem fog kiállni maguk elé – ezért leírom én. Tovább »

Amikor az ember az amerikai sajtót olvassa először is azon döbben meg, hogy nem (csak) azzal foglalkoznak, ki a felelős, hogy történhetett mindez, nem aggódnak és nem rágódnak, hanem azt elemzik, magyarázzák, mindenkinek a saját élethelyzetében, tudásszintjén: Mit kell neked csinálni? Hogyan gyere ki ebből jól? Mi az, amit neked el kell kerülni? Tovább »

A múltkori kombinált hitelekről írott cikkem kapcsán rengeteg lakáshitellel kapcsolatos kérdést kaptam. Azt hiszem, még sok cikket fogok írni a témában, sőt valószínűleg “vendégművészeket” (hiteltanácsadó kollégáimat) is meg fogom kérni egy-egy fogósabb kérdés kibogozására. Kezdjük egy nagyon érdekes és gyakran felmerülő kérdéssel - mert ennek a megválaszolása belevisz a szakmánk legsűrűjébe - érdemes-e egyetemista gyerekünknek albérlet helyett lakást venni? Tovább »

Arthur Hailey nem tartozik az világirodalom csúcsírói közé, de az Autóváros című könyvének elején van egy remek leírás. Itt egy autógyárat mutatja be egy szalagnál dolgozó melós és egy művezető szemszögéből. Mindkettő nagyon nehéz munkát végez - a maga kategóriájában. És mindkettő irigykedve néz a másikra: a művezető a stressz hiányát irigyli a munkástól, a munkás csak azt látja, hogy a művezető nem is ,,dolgozik”, csak üldögél. (Nálunk ez egy családi legenda: amikor anyósom bement apósom munkahelyére, az egyetemre ahol professzor volt, megkérdezte a takarítónőt: “Tamás bent dolgozik?” Mire a takarítónő csak ennyit válaszolt: “Nem dolgozik az sohasem, csak ír meg olvas…”) Tovább »

Megrázó gyerekkori élményem az a sokk, amikor elsős kisdiákként, (az 1960-as évek közepén jártunk!) megkérdezte karácsony előtt a tanító néni, hogy mit ünneplünk karácsonykor? Én meg nagy naivan rávágtam, hogy a kis Jézus születésnapját. Azt a nyilvános letolást és megszégyenítést amit én akkor kaptam! Merthogy a karácsony a fenyő ünnepe! (Boldogabbak erre már nem emlékeznek, de ezt találták ki szovjet mintára a karácsony “ateizálása” céljából akkoriban…) Tovább »

A múltkor találkoztam az egyik orvos barátommal, aki éppen szabadságon volt. Kérdezem tőle, mit csinálnak a betegek, amíg nem dolgozik. Mire ő: “Kiraktam egy táblát a rendelő ajtóra: Szabadságon vagyok, addig is hagyja abba a dohányzást, mozogjon és adjon le egy pár kilót!” Így vagyunk ezzel mi pénzügyi tanácsadók is. Mindig ugyan azt mondjuk, néha már nagyon unjuk… Tovább »

Ez most nem igazán egy tanulmány. Több is, és kevesebb is. Ez a válság mizéria egészen elképesztő dolgokat hoz felszínre. Az ilyen kavarodás alkalmat teremt arra, hogy az ember a megszokott álcák és klisék mögé lásson és a napi rutint messze meghaladó dolgokkal szembesüljön. Tovább »

Kedden ismét meghívtak a Danubius rádió esti fórumába - ami egy betelefonálós műsor. A téma (természetesen) a válság… Most ezt itt is meghallgatják. (A zenét és a reklámot kivágtuk.)

A beszélgetés letölthető a http://tothandras.hu/danubius-2008-okt-14.mp3 címről.