1.    Rendszeres jövedelem
2.    Váratlan nagy bevétel
3.    Rendszeres kiadások
4.    Előre látható nagy kiadások
5.    Nem tervezhető nagy kiadások
6.    Nem tervezhető bevétel kiesések

Tegyük fel, hogy szeretnénk jómódú életet élni. Ebben a vágyaink szerények: mindig mindenre teljen és mindez nagy biztonsággal zajlódjon le. Ez ugyan nem tűnik nagy dolognak – pedig nagyon nagy. Már-már a “boldogan éltek, amíg meg nem haltak” szinte megvalósíthatatlan kívánságával rokon. Hogyan lehet ezt megcsinálni? Nos, erre való a pénzügyi tervezés.

Ha ránézünk erre a fenti felsorolásra, mi minden pénzügyünk zajlik az életben, akkor azt kell látni, hogy ezek három csoportba sorolhatók.

Az egyik a hétköznapok szintje: Becsorog a rendszeres bevétel és kicsorognak a rendszeres kiadások. Szaknyelven ennek a megtervezését hívják Cash Flow tervezésnek: hogy abból, ami bejön, jusson minden kiadásra. Látszólag ez nem tűnik olyan nehéznek, pedig az. Szinte mágikus de igaz: ma a magyar lakosság több mint 90%-a minden hónapban pont annyit költ, amennyit keresett. Ráadásul, ahogy erről könyvet is írtam (Ősember a pénztárcámban), ha valami rejtélyes ok miatt véletlenül maradna egy kis pénze, akkor az hirtelen “el akarja költeni magát”.

A második szint az élet nagy tervezhető kiadásai és a váratlan nagy bevételek. A mai negyvenes korosztálynak és a náluk fiatalabbaknak arra kell felkészülniük, hogy életünk során nagyjából minden kiadott pénzünk fele “nagy tételekre” megy majd el (ingatlan vásárlás, gyerekek életkezdése, saját nyugdíjtőkénk felépítése) és csak a másik fele marad a szokásos napi kiadásokra. (Régebben, amikor a szociális rendszer fejlettebb volt, ezeket a “nagy tételeket” az állam állta: tanácsi lakás, ingyenes egyetem és fizetéssel összemérhető nyugdíj. Cserébe viszont a keresetek voltak nagyon szerények. Mostanra ez már nem megy, ezeket mindenkinek magának kell finanszíroznia)

A nagy kiadásokat kétféleképpen lehet finanszírozni: vagy hitelt veszünk fel, vagy előre összerakjuk apránként. A két megoldás drasztikusan különböző utat ad. Hadd idézzek, az “Íróasztalt a mosolygós gyilkos ölébe!” című cikkemből:
“Az emberek életében gyakran van olyan pillanat, amikor valami miatt egy nagyobb összegre van szükségük: például a gyereküknek (vagy maguknak) szeretnének lakást venni. Ilyenkor két lehetőség van. Egyik, hogy hitelt veszünk fel. Normális időkben, egy húsz éves futamidejű ingatlanfedezetű lakáshitel esetén, reálértékben kb. a dupláját fizetjük vissza a banknak. (Most sajnos nem normális idők járják, ezért egy kicsit többet.) Tehát ha felveszünk 10 millió forint hitelt, akkor jobb időkben is ez húsz év alatt 20 millióba kerül.

De van másik út: ha már jó előre megtervezzük pénzügyeinket, és erre a “váratlan” eseményre előre felkészülünk. Ezt a 10 milliót apránként 20 év alatt 3,3 millió forintból össze lehet rakni.

És ennyi. Van egy ember, aki nem tervezte meg a pénzügyeit: neki 20 milliójába került. És van egy másik, aki megtervezte: neki ugyanez 3,3 millió volt. Tehát mindenki, aki megtervezi a pénzügyeit eleve hatszor gazdagabb, mint a másik.”
A harmadik szint a nem tervezhető nagy kiadások és a nem tervezhető bevétel kiesések csoportja. Nagyon érdekes, de nagyon is tervezni kell a nem tervezhető dolgokat. Erre két megoldás van: a tartalékolás és a biztosítás.

Ez a három szint nagyon jól elválik egymástól. Éppen ezért nagyon javaslom, hogy a pénzünket is ezen a három szinten osszuk be. Minden bejövő pénzünk kerüljön három dobozba. Az első, amiből élünk, amiből a napi kiadásainkat fedezzük. A második, amiből a nagy kiadásainkat fedezzük. Jobb esetben ahol gyűjtjük a jövendőkre, rosszabb esetben, amiből fizetjük az erre felvett hiteleinket. A harmadik a biztonság költséghelye: innen fizetjük a biztosításainkat és innen töltjük fel a tartalékainkat, amiből a bevételkieséseket tudjuk áthidalni.

A jómódú életnek egyetlen nagy titka van: erre a két utóbbira nagyon oda kell figyelnünk. Akik reménytelen anyagi helyzetbe jutottak, kivétel nélkül azért kerültek oda, mert csak az első kasszára figyeltek: és mindent, amit befolyt azt elköltötték, sőt még hiteleket is felettek. Se tartalék, se biztosítás, se tőkefelépítés. Az ilyennek mindig eljön a böjtje.

A lényeg tehát: a rendszeres bevételeink egy részét (a gyakorlatban általában a 10-20%-át) nem szabad elköltenünk, hanem tervezett módon a biztonság és a későbbi célokhoz szükséges tőke felépítésére kell fordítanunk. Hogy hogyan: erről majd legközelebb.

1. Rendszeres jövedelem

Életünk során majdnem mindenkinek és mindenkor van rendszeres jövedelme: zsebpénz, ösztöndíj, fizetés, rendszeres kivét a cégből, munkanélküli segély, gyes, nyugdíj, járadékok. Ezek jellegzetessége, hogy tervezhető: (általában) tudjuk mikor mennyit kapunk.

Sajnos az egyik legnagyobb bajunk, hogy szinte minden rendszeres jövedelmünket rendszeresen el is költjük. Jelenleg a magyar lakosság több mint 90%-a minden hónapban pont annyit költ, mint amit abban a hónapban keresett. Ennek okairól és kivédéséről külön írtam, most ezt a szörnyűséget nem részletezem.

2. Váratlan nagy bevétel

Bármilyen hihetetlen, életünk során minimum egyszer váratlanul nagyobb összeghez jutunk. Ilyen például az örökség, vagy a nyeremények. Erről a kérdésről nagyon régen már írtam. Minden hónapban legalább egy e-mailt kapok, amiben megírják, sosem hitték volna, de velük is tényleg megesett. Ezek a pénzek jellegzetessége, hogy sok havi jövedelmünknek felelnek meg és nem tervezhetően, váratlanul esnek a nyakunkba.
A váratlan pénzeket az ősember vezérelte pénztárcájú emberek villámgyorsan el szokták költeni. Erre szép példák a lottó ötösök, tudtommal az előző rekord lottó ötöst nyert rendőr társaság is túl van már a pénz felének elköltésén.
Néha ezek az esetek szó szerint tragédiához vezetnek. Egyik távoli ügyfelem mesélte, hogy a falujában az egyik mélyszegénységben élő család váratlanul elképesztő összeget kapott. Egy munkahelyi balesetért kárpótlásként 8 millió forinthoz jutottak. Ez számukra minden mértéket meghaladó összeg volt: két millióból házat vettek, majd a maradék hat milliót fél év alatt elverték. Majd ezek után a férj öngyilkos lett és a feleség két gyerekkel ott maradt egy fillér nélkül.
A váratlan bevételek esetén kapunk egy nagy lehetőséget az élettől, hogy olyan dolgokat is megvalósítsunk, amire egyébként nem lenne lehetőségünk. Hogy ezzel mit kezdünk, az viszont már a mi felelősségünk. Néha az az érzésem, mintha egy felső erő tesztelne bennünket ilyenkor: tényleg milyenek is vagyunk…

3. Rendszeres kiadások

A rendszeres kiadások hasonlóan a rendszeres bevételekhez mindenkinek az életében megvannak. Ezek egy kisebb része saját magunkra és családunkra megy (élelmiszer, ruha, stb.), nagyobbik részével a korábban vásárolt dolgainkat “etetjük”: ingatlanunk közműköltségei, felújítása, karbantartása, autónkba a üzemanyag, szerviz, parkolási díj, telefonunkba az előfizetés és a beszélgetési díj, és a sort hosszan folytathatnám.
Ezek a kiadások elvileg tervezhetők – a gyakorlatban azonban nagyon kevesen tartják nyilván, követik ezeket. Ha végre egyszer összeszámolják nagyon meg szokott lepődni mindenki.

4. Előre látható nagy kiadások

Az életünkben vannak olyan nagy tételek, amik előre láthatók: ha betervezzük, mikor szeretnénk egy új ingatlant, akkor pontosan láthatjuk mikor, mekkora pénzre lesz szükségünk. Azt is pontosan tudhatjuk, mikor lesz gyerekünk 18 éves és akkor indul az egyetemi pénzszivattyú. Hasonlóan előre kiszámolható, mikor érkezik el az az idő, amikor gyerekeink önálló lábra állnak és valami lakásmegoldást keresnek. És főként a legnagyobb tétel a saját nyugdíjunk kiegészítéséhez szükséges tőkének mikorra kell meglennie és milyen összegben.
Életünk során megkeresett pénzük több mint fele ezekbe a célokba vándorol. Életünk minőségét, hogy mennyire leszünk gazdagok, alapvetően az határozza meg, hogy ezekre a nagy kiadásokra hogyan készülünk.
Hála Istennek, az utóbbi időben végre elindult valami: egyre többen állítják össze, mi mindent szeretnének és érdeklődnek az után, hogy ezeket hogyan lehet megvalósítani. De még középosztály szinten is mindössze a lakosság pár százalékának vannak korrekt, hosszú távú tervei. Pedig ez kulcskérdés lenne.

5. Nem tervezhető nagy kiadások

Az, hogy a ma három éves gyerekünk 15 év múlva kezdi az egyetemi tanulmányait az pontosan tervezhető. De az, hogy mikor rabolják ki a lakásunk az nem. Azt sem tudhatjuk előre, mikor alszik el egy kamionsofőr és vágja ki az árokba a kocsinkat, és jobb esetben nem odafentről kell szemlélnünk a jegyzőkönyvfelvételt. Vagy egy ártatlan éjszakai sötétben botorkálás és bútorbarúgás következményeként mikor kapunk olyan gyulladást, hogy napokat tölthetünk a kiváló brazil egészségügy ölelő karjaiban – méregdrágán.

Mivel mindezek nem tervezhetőek, de képesek egész pénzügyi életünket romba dönteni – ennek a lehetetlen feladatnak a megoldására jöttek létre a biztosítók. Egy szerény, de rendszeres összeg fejében átvállalják ezeknek a váratlan kiadásoknak a nagyobbik felét. Mindent értéken biztosítani kötelező feladat. (Az persze más kérdés, hogy ez mire tejed ki és mennyibe kerül…)

6. Nem tervezhető bevétel kiesések

Szép dolog a rendszeres jövedelem, de most az elmúlt válságos évek után mindenki tudja, hogy ezek bizony bármikor szünetelhetnek. Elveszíthetjük az állásunkat, (vagy apukánk veszti el az állását és akkor lőttek a zsebpénzünknek). Minderre is fel kell készülnünk.
Mindezt a listát érdemes konkrétan végigvenni, a saját életünkben:
Mik voltak, mik lesznek ezek a tételek a saját életünkben?
Hogyan állunk mi a felelősség, a tervszerűség és a biztonság elve alapján ezekkel a tételekkel?

Ezek a kérdések tényleg nagyon fontosak, tulajdonképpen a személyes konzultációink többsége is ezek körül mozog, hiszen ezek alapján kell mindenkinek a pénzügyeit összeállítania. Szóval ha úgy érzi, hogy az Ön pénzügyei nem tökéletesek ennek fényében, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon odafigyel ezekre és pont ezért szeretné, ha egy szakember ingyen átnézné Önnel együtt ezeket, akkor feltétlenül javaslom a mostani akciónkat és jelentkezzen személyes konzultációra, ingyen és minden kötelezettség nélkül, hogy segíthessünk.

1. Rendszeres jövedelem

Életünk során majdnem mindenkinek és mindenkor van rendszeres jövedelme: zsebpénz, ösztöndíj, fizetés, rendszeres kivét a cégből, munkanélküli segély, gyes, nyugdíj, járadékok. Ezek jellegzetessége, hogy tervezhető: (általában) tudjuk mikor mennyit kapunk.

Sajnos az egyik legnagyobb bajunk, hogy szinte minden rendszeres jövedelmünket rendszeresen el is költjük. Jelenleg a magyar lakosság több mint 90%-a minden hónapban pont annyit költ, mint amit abban a hónapban keresett. Ennek okairól és kivédéséről külön könyvet írtam, most ezt a szörnyűséget nem részletezem.

2. Váratlan nagy bevétel

Bármilyen hihetetlen, életünk során minimum egyszer váratlanul nagyobb összeghez jutunk. Ilyen például az örökség, vagy a nyeremények. Erről a kérdésről nagyon régen már írtam. Minden hónapban legalább egy emailt kapok, amiben megírják, sosem hitték volna, de velük is tényleg megesett. Ezek a pénzek jellegzetessége, hogy sok havi jövedelmünknek felelnek meg és nem tervezhetően, váratlanul esnek a nyakunkba.

A váratlan pénzeket az ősember vezérelte pénztárcájú emberek villámgyorsan el szokták költeni. Erre szép példák a lottó ötösök, tudtommal az előző rekord lottó ötöst nyert rendőr társaság is túl van már a pénz felének elköltésén.

Néha ezek az esetek szó szerint tragédiához vezetnek. Egyik távoli ügyfelem mesélte, hogy a falujában az egyik mély szegénységben élő család váratlanul elképesztő összeget kapott. Egy munkahelyi balesetért kárpótlásként 8 millió forinthoz jutottak. Ez számukra minden mértéket meghaladó összeg volt: két millióból házat vettek, majd a maradék hat milliót fél év alatt elverték. Majd ezek után a férj öngyilkos lett és a feleség két gyerekkel ott maradt egy fillér nélkül.

A váratlan bevételek esetén kapunk egy nagy lehetőséget az élettől, hogy olyan dolgokat is megvalósítsunk, amire egyébként nem lenne lehetőségünk. Hogy ezzel mit kezdünk, az viszont már a mi felelősségünk. Néha az az érzésem, mintha egy felső erő tesztelne bennünket ilyenkor: tényleg milyenek is vagyunk…

3. Rendszeres kiadások

A rendszeres kiadások hasonlóan a rendszeres bevételekhez mindenkinek az életében megvannak. Ezek egy kisebb része saját magunkra és családunkra megy (élelmiszer, ruha, stb.), nagyobbik részével a korábban vásárolt dolgainkat “etetjük”: ingatlanunk közműköltségei, felújítása, karbantartása, autónkba a üzemanyag, szerviz, parkolási díj, telefonunkba az előfizetés és a beszélgetési díj, és a sort hosszan folytathatnám.

Ezek a kiadások elvileg tervezhetők – a gyakorlatban azonban nagyon kevesen tartják nyilván, követik ezeket. Ha végre egyszer összeszámolják nagyon meg szokott lepődni mindenki.

4. Előre látható nagy kiadások

Az életünkben vannak olyan nagy tételek, amik előre láthatók: ha betervezzük, mikor szeretnénk egy új ingatlant, akkor pontosan láthatjuk mikor, mekkora pénzre lesz szükségünk. Azt is pontosan tudhatjuk, mikor lesz gyerekünk 18 éves és akkor indul az egyetemi pénzszivattyú. Hasonlóan előre kiszámolható, mikor érkezik el az az idő, amikor gyerekeink önálló lábra állnak és valami lakásmegoldást keresnek. És főként a legnagyobb tétel a saját nyugdíjunk kiegészítéséhez szükséges tőkének mikorra kell meglennie és milyen összegben.

Életünk során megkeresett pénzük több mint fele ezekbe a célokba vándorol. Életünk minőségét, hogy mennyire leszünk gazdagok, alapvetően az határozza meg, hogy ezekre a nagy kiadásokra hogyan készülünk.

Hála Istennek, az utóbbi időben végre elindult valami: egyre többen állítják össze, mi mindent szeretnének és érdeklődnek az után, hogy ezeket hogyan lehet megvalósítani. De még középosztály szinten is mindössze a lakosság pár százalékának vannak korrekt hosszú távú tervei. Pedig ez kulcskérdés lenne.

5. Nem tervezhető nagy kiadások

Az, hogy a ma három éves gyerekünk 15 év múlva kezdi az egyetemi tanulmányait az pontosan tervezhető. De az, hogy mikor rabolják ki a lakásunk az nem. Azt sem tudhatjuk előre, mikor alszik el egy kamionsofőr és vágja ki az árokba a kocsinkat, és jobb esetben nem odafentről kell szemlélnünk a jegyzőkönyvfelvételt. Vagy egy ártatlan éjszakai sötétben botorkálás és bútorba rúgás következményeként mikor kapunk olyan gyulladást, hogy napokat tölthetünk a kiváló brazil egészségügy ölelő karjaiban – méregdrágán.

Mivel mindezek nem tervezhetőek, de képesek egész pénzügyi életünket romba dönteni – ennek a lehetetlen feladatnak a megoldására jöttek létre a biztosítók. Egy szerény, de rendszeres összeg fejében átvállalják ezeknek a váratlan kiadásoknak a nagyobbik felét. Mindent értéken biztosítani kötelező feladat. (Az persze más kérdés, hogy ez mire tejed ki és mennyibe kerül…)

6. Nem tervezhető bevétel kiesések

Szép dolog a rendszeres jövedelem, de most az elmúlt válságos évek után mindenki tudja, hogy ezek bizony bármikor szünetelhetnek. Elveszíthetjük az állásunkat, (vagy apukánk veszti el az állását és akkor lőttek a zsebpénzünknek). Minderre is fel kell készülnünk.

Mindezt a listát érdemes konkrétan végigvenni, a saját életünkben:

• Mik voltak, mik lesznek ezek a tételek a saját életünkben?

• Hogyan állunk mi a felelősség, a tervszerűség és a biztonság elve alapján ezekkel a tételekkel?

Ezek a kérdések tényleg nagyon fontosak, tulajdonképpen a személyes konzultációink többsége is ezek körül mozog, hiszen ezek alapján kell mindenkinek a pénzügyeit összeállítania. Szóval ha úgy érzi, hogy az Ön pénzügyei nem tökéletesek ennek fényében, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon odafigyel ezekre és pont ezért szeretné, ha egy szakember ingyen átnézné Önnel együtt ezeket, akkor feltétlenül javaslom a mostani akciónkat és jelentkezzen személyes konzultációra, ingyen és minden kötelezettség nélkül, hogy segíthessünk.

Az egyik oldal a konzervatív ingatlan hívő felfogás. Véleményük szerint az egyetlen érték, amit az ember igazán megszerezhet az életben, az az ingatlan. “Csak az a biztos ami megfogható!” – hallottam nemegyszer. Ezek közül is az első az ember saját lakása, háza, ami természetesen a saját tulajdonában kell lennie.

Ez a nézet nagyon elterjedt Magyarországon – hiszen ahogy a könyvemben is írtam, ma hazánkban a lakosság 93%-a saját tulajdonú ingatlanában lakik. Ez szinte közgazdasági lehetetlen – a fejlett országokban ez az arány 50-60% mindössze, a lakosság majdnem fele bérli a lakását.

Ennek a helyzetnek történelmi okai vannak. Egyrészt a szocializmus idején a vagyonfelhalmozásnak egyetlen módja volt lehetséges – az ingatlan szerzése. Másrészt azok a tömegek, akik a szocializmusban bérlakásokban laktak, a kilencvenes évek elején töredék áron megvásárolhatták ezeket – így szinte nem is maradtak állami bérlakások.

A másik nézet teljesen új. A hívei szerint a saját tulajdonú lakás szükségtelenül drága és komoly veszélyeket hordoz. Például a mostani válság megmutatta, hogy egy hitelre vásárolt lakás egyáltalán nem a mienk. A hirtelen megnövekvő hitelkamatok nagyon sok családot ellehetetlenítettek, így nagyon sok lakás vár árverezésre. Jelenleg 1,1 millió ember van az aktív BAR listán. Egyes becslések szerint a bankok által kényszerértékesítendő (magyarul elárverezendő) lakások száma másfél éven belül 100.000db fölé kerül. Ennél már az is jobb, ha az embernek bérlakása van. Ezért a lakást az embernek bérelni kell.

Mik a két oldal szubjektív érvei? A konzervatív ingatlan hívők szerint:

• A bérletre fizetett összeg pénzkidobás, hiszen a bérelt lakás sosem lesz a mienk
• Ami a saját ingatlan örök érték, mindig lakhatunk benne, ha baj van eladhatjuk, vagy majd öröklik utánunk a következő generáció

Ezzel szemben a reformer bérlés hívők állítása szerint:

• Az ingatlan megszerzési költségei magasak, bérelni sokkal jobban megéri
• Nem fenyeget a BAR lista és az árverés rémképe
• Rugalmasan oda tudunk költözni, ahol munka van, a saját lakás röghöz köt
• Mindig életállapotunknak megfelelő helyen és módon lakhatunk

Kinek van igaza? Nézzünk egy példát a számokra!

Vegyünk egy 10 milliós lakást.

• Ennek minimum 30%-a kell jelenleg a megvásárláshoz: ez 3 millió
• A megszerzés költségei (illeték, ügyvéd) 600.000Ft
• 20 éves futamidejű kölcsön esetén a 7 millió kölcsönre reálértékben a 2,4-szeresét kell a banknak visszafizetnünk, ez 16,8 millió (havi 70.000Ft)
• Húsz évig fizettük az ingatlan amortizációs költségét, minimálisan számoljunk 2%-al, ez 20 év alatt 4 millió, azaz 16,700Ft/hó. (Akik nem olvasták a könyvem, azoknak röviden: az ingatlanra folyamatosan költeni kell, hogy ne romoljon az állapota: rendszeresen festeni kell, időnként kis és időnként nagy felújítást kell végezni – ennek a költsége az amortizáció, ami a szakirodalom szerint átlagosan 3%)

Ez így összesen 24,4 millió. Ezzel szemben a bérlés esetén egyetlen kiadás a bérleti díj (a közműveket egyik esetben sem számoltam). Egy 10 milliós lakás bérleti díja 40-50.000Ft/hó. Legyen a magasabb, ez 20 év alatt 20×12x50.000=12.000.000Ft.

A két modell közt látszólag nincs nagy különbség: Az egyik költött 24,4 milliót 20 év alatt (az elején 3,6 milliót, majd havonta átlagosan 86.800Ft-ot) és maradt egy tízmilliós lakása. A másik csak 12 milliót költött (havonta 50.000Ft-ot), de nincs a végén semmije.

Mit fog tenni a reformerünk azzal a megspórolt pénzével, amennyivel neki kevesebbe került a lakhatása? Itt két út lehetséges. Ha nem jól bánik a pénzzel, ha az ősember dolgozik a pénztárcájában, akkor havonta az a 36.800Ft, amivel neki az egész kevesebbe került, úgy fog elszivárogni, hogy észre sem veszi. És akkor tényleg rosszabbul jár, mint aki kényszerből, fogcsikorgatva minden hónapban kifizette a banknak a törlesztő részleteket.

De lehet, hogy egy pénzügyileg művelt emberünk van, aki képes ezt a megtakarítást normálisan felhalmozni és befektetni. Hozzuk közös nevezőre: ő befektetett az elején 3,6 milliót (ennyit nem kellett a lakás kezdő költségére költenie) majd havonta a megspórolt 36,800Ft-ot is hozzárakta. Mit kapunk így a végén? Végigfuttattam a szimulációt egy valódi termékkel, költségek és adóterhek levonása után, az eredmény reálértékben: 61 896 289 Ft. Ebből 6db ilyen lakást is vehetünk, nem egyet! (Ha egyáltalán akar még saját inatlant… ) Ha nem ingatlant veszünk, akkor is elindíthatja a gyerekeit az életben és/vagy egy igen bőséges tőkejövedelemre is telik. 62 millióból havi 413.000Ft járulék vehető ki, mindhalálig.

De az ingatlan ára mindig felfelé megy – mondják erre sokan. Ezzel egy baj van, hogy nem igaz. Ma Magyarországon az a furcsa helyzet állt elő, hogy a tavalyi nagy ingatlan áresés után az ingatlanok ára reálértékben pont ott tart, ahol 20 évvel ezelőtt. Ha az elmúlt 20 év inflációs adatait elővesszük és beszorozgatjuk, akkor az jön ki, hogy a mai forint reálértékben éppen a 30-ad részét éri, mint az 1989-as. Az átlagos ingatlan árak nagyon érdekes pályát futottak be az elmúlt húsz évben. Az 1990-es évek elején a tanácsi lakások piacra dobásával egy hatalmas áresés következett be, majd 1998 és 2000 közt következett az ingatlan árrobbanás, majd az utolsó két évben egy újabb nagy esés. De ha kiszorozzuk az inflációt ezzel a 30-as aránnyal, bizony az jön ki, hogy pont ott tartunk, mint 20 éve. Ennyit az ingatlan befektetések kiváló hasznáról…

Tanulság

Mint Kiosaky híres könyvében mondja: “A világon a legdrágább dolog pénzügyileg műveletlennek maradni.” Erre ez igen szép példa. Mindenki eldöntheti, érdemes-e megtanulni a modern pénzügyeket, vagy a régi hagyományokat követni.

Röviden néhány régebbi cikkem ingatlan témában:

• 8 szörnyű tény az ingatlanbefektetésekről – mindenki elgondolkozhat, érdemes-e ingatlanokba fektetni. Pedig akkor még hol volt ez a mostani ingatlan áresés…
• Kutyasétáltatás – Miért nem mennek (annyira) fel az ingatlan árak, mint az értékpapírok?
• Hitelből befektetés – Hogyan ne fektessünk értékpapírba ingatlanunkból
• Ajándékozzuk el saját biztonságunkat! – Egy esettanulmány lakáshitel ügyben a TV2 Naplóból.

Az első alapelv – és itt sokan el fognak szontyolodni – a felelősség elve. Mindenki maga felel a saját életéért. Bármilyen hihetetlen: mindenkinek egyformán lehetősége van megteremteni magának a jómódú életet, ha 100%-ban felelősséget vállal érte.

Talán semmilyen elvet nem sértenek meg annyian az életben, mint a felelősség elvét. Az emberek nagy tömege arra vár, hogy valaki majd jön és átveszi a felelősséget az élete felett: megoldja a gondjait, megvédi minden veszélytől és megmondja, mit csináljon. Legyen ez a kormány, a főnöke, a szülei, a férje/felesége, anyósa vagy akár egy külső szakértő. Mindegy ki – csak ne nekünk keljen felelősséget vállalni.

Rossz hírem van: ez nem megy… Számtalan anyagi csődöt láttam, és ahogy vakargattam a dolgokat, mindig találtam valakit, aki nem vállalt felelősséget az életéért. És számtalan példát láttam, amikor családok tényleg stabilan elérték a független anyagi jómódot – és itt mindig felelős emberekkel találkoztam.

A második elv a tervszerűség elve. Az ember és az állat közt a legnagyobb különbség, hogy az ember képes tervezni, az állatok viszont nem. Minden tavasszal alig várom, hogy megjöjjenek a sárgarigók a szomszéd fájára. Megdöbbentő, hogy ezek a madarak Afrika déli részéről minden évben megtalálják ezt a fát. Pedig ez csak egy ösztön és nem tudatos tervezés.

Néha magam is álmodtam olyan álmokat, amikor az ember megérezheti, mit érez egy állat: amikor csak megtörténnek velünk a dolgok, nem tudunk dönteni, csak bénultan állunk a veszélyekkel szemben. Egyes kutatók szerint ez az emberek egyik alap álma: ilyenkor az agy tudatos része kikapcsol, és csak az “állati” részei éberek az agynak. Szörnyű érzés. Milyen jó, hogy nem állatok vagyunk, hanem emberek: képesek vagyunk tervezni!
Ha anyagi biztonságra, jómódra vágyunk, az nem valósítható meg rövid idő alatt. Ezt tervezni kell. Ez a második legfontosabb alapelv. Aki ne tervez, annak számára az élet eseményei újra- és újra teljesen váratlanul érkeznek. Váratlanul 18 éves lesz a gyereke. Teljesen váratlanul beállít és közli, hogy Ön nagyszülő lesz hamarosan. Váratlanul nyugdíjasok leszünk. Csupa váratlan esemény. Így képtelenség anyagilag rendezett életet élni!

Soha nem láttam, hogy valaki váratlanul, minden terv nélkül lett volna jómódú. A tervezetlenség hosszú távon mindig lefelé visz. Rossz hírem van: nincsenek varázsigék, módszerek, amik holnapra gazdaggá tesznek bárkit is. Viszont tervszerűen a szinte lehetetlen dolgok is elérhetők.

Ehhez kapcsolódik a hosszú idő elve. Az ember a leghosszabb életű emlősállat. Bőven van időnk, a terveinket lépésről lépésre megvalósítani. Nagyon nagy gondban lennék, ha a kérészeknél lennék pénzügyi tanácsadó – akik lényegében csak egyetlen napig élnek. Nekünk azonban van időnk. Átlagosan hetven év körüli időnk van élni. Legalább negyven évig van időnk dolgozni. Két évtized is kell, amíg felnőnek a gyerekeink. Ezek nagyon hosszú időtávok - ezért ezekben a távokban kell terveznünk.

Az ember hajlamos csak rövidtávra tervezni – amikor a céljai ilyen hosszútávúak. És ha rövidtávon gondolkodunk hosszútávú problémákról, akkor nagy baj van. Egy öt méteres szakadéknál semmire sem megyünk hat darab egy méteres pallóval. Sosem felejtem el, amikor megkeresett egy hölgy, hogy oldjuk meg a nyugdíjproblémáját – mert a jövő hónapban nyugdíjba megy…

A következő elv a következetesség elve. A jellem nem más, mint amikor akkor is kitartunk jó döntésünk mellett, amikor már elmúlt a kezdeti lelkesedésünk. Mindenki, aki elég ideje pénzügyi tanácsadó, hosszasan mesélhet azokról az esetekről, amikor valaki teljes felelősséggel döntött, megtervezte mit szeretne elérni és neki is állt következetesen végrehajtani. Aztán egyszer csak elment a kedve. Valaki mondott neki valami kritikát. Egyszerűen nehezére esett félrerakni, abból, amit most elkölthetett volna. Vagy ránézett a tőkeszámlájára és annyi pénzt látott rajta, amit soha korábban. És akkor egyszer csak elszállt a következetesség. Elfelejtette a nagy céljait. Például, a jövendő nyugdíja helyett vett most magának egy új autót. És ez nagy baj. Mert másodszor már nem lesz elég hosszú idő, újra megvalósítani.

Az utolsó elv a biztonság elve. Nem mindig süt a Nap. Egy dolog holtbiztos, hogy mindig fognak váratlan dolgok történni. És a felelős ember képes ezekre felkészülni. A lehetséges kockázatokat előre felmérni és megkeresni azokat a lehetőségeket, amivel ezek majd elháríthatóak.
Azt szokták mondani, hogy egy jó vállalkozás és ez rossz közt az a fő különbség, hogy a jó cégek már akkor dolgoznak egy baj elhárításán, amikor az még meg sem jelent. Ugyan ez igaz mindenkinek az életére. Senki sem képes megvédeni minket egy váratlan bajtól, viszont felkészülhetünk a megoldására. Ezért a biztonság elve alapján, mindenkor gondolnunk kell a későbbi biztonságunkra és meg kell tenni a lépéseket a jövőbeli kárelhárításra.

Mindezek alapján fel kell tennem a következő kényes kérdéseket.

• Hajlandó-e teljes felelősséget vállalni a saját (anyagi) életéért? Nem keresni mentséget, felelőst, hanem a saját kezébe venni a dolgokat?
• Hajlandó-e megtervezni a saját és családja jövendő életét?
• Hajlandó-e hosszútávon, egész élete távlatában gondolkodni?
• Hajlandó-e következetesen végigmenni azon a cselekvési terven, ami elvezet a független, jómódú élethez? Akkor is, ha nehéz, ha elmúlt a lelkesedése és akkor is, ha “jóakarói” igyekeznek eltántorítani céljaitól?
• Hajlandó-e fontosnak tartani a jövendő biztonságát és ezért cselekedni?

Van egy rossz és egy jó hírem.

A rossz hírem, hogy ha a fenti kérdésekre nem tud egy határozott igent mondani, akkor az Ön jövendő anyagi biztonsága, gazdagsága pusztán csak a vakszerencsén múlik.

A jó viszont az, ha a válasza a fentiekre igen, akkor majdnem minden esetben lehetséges lesz eljutnia az áhított célhoz: a jómódú élethez.