A könyvesboltokban teljesen hiányzik a praktikus pénzügyekkel foglalkozó könyvek kategóriája. Ezzel szemben az ezoterikus pénzcsináló könyveknek garmadája található minden nagyobb könyváruházban. Magyarul a magyarok a pénzhez jutás leghatékonyabb módját a varázslásban látják. Esetleg a lottó ötösben.

Az állami oktatásból teljesen hiányoznak a pénzügyi ismeretek. Ezzel szemben például általános iskolában olyan szintű magyar nyelvtant tanítanak, ami az én fiatal koromban csak a magyar szakos egyetemistáknál volt kötelező. Nyilván olyanok tervezik a tanterveket, akiknek szintén nincs pénze és nem tartják fontosnak – de például a nyelvtant piszkosul értékelik.

Mindezek alapján a magyarok többsége nem ért a pénzügyekhez, nem is szívesen foglalkozik vele és nem is akar vele időt tölteni. Ennek a következménye, hogy az átlagember pénzügyi élete siralmas. És aztán mindenki panaszkodik, a kormányra, a bankokra, az IMF-re és a Jóistenre, hogy miért ver minket.

Ezt a dolgot, aztán szépen kihasználják. Elég csak megnézni a pénzintézeti reklámokat, elolvasni az apró betűket és jól látszik, hogy hogyan vernek át (jobb esetben hogyan kísérelnek meg átverni) minket.

Nekem is, mint szinte mindenkinek ebben az országban, nagyon sokfélék a felmenőim. Mivel elég messze megcsináltuk a családfámat már tudom, minimum hat országból származnak az őseim. És van köztük természetesen – mint majdnem mindenkinek – klasszikus dzsentri is, aki elkártyázta, elmulatta a családi birtokot. Néha azt érzem, hogy a 10 millió dzsentri országa vagyunk.

Tudom én: az emberek legszívesebben pénzt költenek. De akkor is jól látható, hogy egy átlag ember, ha jól csinálja a pénzügyeit, akkor élete során 5-10-szer annyi elkölthető pénzzel rendelkezik, mint aki nem foglalkozik az egésszel és úgy kezeli a pénzt mint ,,mások”. És ezt szívszorító dolog látni. Gondolom körzeti orvosnak sem leányálom hajtogatni mindenkinek, hogy hogyan éljenek egészségesebb életet, majd látni, hogy nem tartják be és aztán hullanak mint a legyek. Ezt éli meg az ember pénzügyi tanácsadóként is…

Ha valóban a kezünkbe akarjuk venni a pénzügyi életünket, ha nem szeretnénk anyagilag végigküszködni az életünket, akkor meg kell tanulni bánni a pénzzel. Nem sok pénzügyi alapkönyv van, de azért vannak magyarul is elérhető jó könyvek. Összeraktam egy saját könyvesboltot és folyamatosan felrakom a pénzügyi alapkönyvek részbe azokat a könyveket, amiket jó lenne alapozásként elolvasni.

Nagyon fontos, hogy legyenek olyan kapcsolataink, akikhez (jogos) bizalommal fordulhatunk egy-egy területen. De tudnunk kell, hogy ezt sokkal fontosabb dolog, mint ha csak egyszerűen kikérnénk más tanácsát. Ha valakiről megállapítja az orvos, hogy cukorbeteg, akkor gondolom rögtön felmegy a netre, végigolvas rengeteg anyagot ezzel a betegséggel kapcsolatban, bemegy a könyvesboltba és megnézi mik a legjobb könyvek a témában. Ne adj Isten elmegy leellenőriztetni magát egy másik orvossal is.

Ebből én sportot űzök, hogy évente párszor ügyféltalálkozónak álcázva oktatást tartsunk a saját ügyfeleinknek. (Mivel már igen sokan vannak, ezt legtöbbeknek internetes videó formájában juttatjuk el.) Ugyanis mindenkinek bele kell látnia a saját pénzügyeibe, meg kell értenie, mi zajlik a világban és a saját családi kasszájában. Ez most különösen fontos, mert ritka nagy porhintés zajlik a médiában és általában a világban.

Összefoglalva: tessék a saját kezükbe venni a (pénzügyi) életüket. Tanuljanak. Ne ösztönösen döntsenek. Ne dőljenek be a marketingnek, a médiának. Ne a kényelem vezesse a pénzügyeiket.

Miért írom le mindezt? Hogy nevesünk az ostoba balekokon? Nem – manapság Magyarországon tömegesen szaladgálnak a Ponzik és mindenütt csak tulipánokat adnak-vesznek. Nézzük néhányat.

Az egyik a klasszikus pilótajátékok. Az ember azt hinné, hogy mindenki tudja, hogy ez csalás (megjegyzem konkrét törvény van ellene, a BTK 299 paragrafusa szerint 3 évi börtönnel büntethető). Ennek ellenére boldog-boldogtalan szervezi. Mindössze pár százezer- millió befizetése és még egy csomó ember rábeszélése szükséges. A legmulatságosabb az volt, hogy az egyik vesztes a múltkor elmondta nekem, azért vette ki a pénzét a bankból és adta be inkább a hálózatba, mert nem bízott a bankban…

Klasszikus Ponzi séma nagyon szép álruhában a Forex robotokba fektetett pénz. A Forex a különböző valuták adásvételével foglalkozó hely, ahol ma már főként számítógépprogramok adják-veszik a valutákat. A cél, hogy az árfolyammozgásokkal sok pénzt keressünk. A hiszékeny befektetőknek azt ajánlják, hogy az ilyen szuper robotnál forgattassák a pénzüket, ami legalább évente duplázza a pénzüket. Ha jól megvakarjuk a dolgot, ezek a robotok igazából a jövőt akarják meglátni. Hm. Ezzel az erővel a jövő heti lottó ötöst is megjósolhatnánk. Természetesen még senki sem látott olyan programot, ami folyamatosan és biztonságosan pénzt termel. Még a bankok szakemberei is rendszeresen lenullázzák az ilyen ügyletekben a pénzt. Persze igazából a Forex robot csak mese – a kasszánál Ponzi ül. (Megkérdeztem az egyik ismerősömet aki valóban ilyen ügyletekkel foglalkozik egy nagybanknál. Ő csak ennyit kérdezett: ha tényleg lenne ilyen gépünk, akkor nem mi használnánk a saját pénzünk fialtatására? Egyébként meg ilyen csodamasinák nincsenek.)

Aztán ott vannak a Carbon Creditek. Nehéz eldönteni, hogy tulipánról vagy Ponziról van szó, én az utóbbi mellé raknám a voksom. (Bár megjegyzem annak idején Ponzi 500 dollárra perelte az egyik szakértőt, aki kimutatta a csalását – és meg is nyerte.) A történet itt csodás (megjegyzem, a Ponziknak MINDIG remek történeteik vannak…) A Föld felmelegedése elleni küzdelemben vezették be az országok közt a széndioxid kibocsátási kvótákat. A rendszer szerint magánemberként is ilyenekbe fektethetünk és hogy-hogy nem az árfolyamok folyamatosan és rohamosan emelkednek. Igazából nem a kvótákba csak ennek az ígérvényébe – de akkor is milyen remek dolog ez, munka nélkül mennyit lehet keresni. Természetesen a végén mindenki elveszti a pénzét – még szerencse, hogy Magyarország nem Albánia és nem szokták tömegesen felakasztani a szervezőket. Megjegyzem a PSZAF ismét nem áll a helyzet magaslatán, hasonlóan, mint korábban Tribuszerné, a Baumag vagy az Il Ferro kapcsán…

Aztán persze virágzanak klasszikus tulipánok is. Az elmúlt évtized bővelkedett a lufi jellegű befektetésekben. Először a technológiai, majd a dotkom lufi, ezt követte az ingatlan és most éppen az arany tűnik nagyon lufi jellegű befektetésnek. Lufik mindig is lesznek, mert az emberek velük született ösztönös mohóságán, mint a meleg trágyán tenyésznek. Amikor egy befektetés árfolyama elindul felfelé, az emberek elkezdenek tódulni és egyre feljebb, és feljebb verik az árfolyamot. Aztán elérkezik a pont, ahol már nincs tovább – és akkor az árfolyamok lezuhannak. Az okosak addigra már kiszálltak, a még okosabbak meg bele sem szálltak.

Nagyon érdekes, hogy több befektetés-pszichológus történelmileg végignézte, hogy időszakonként milyen az egyes befektetés fajtáknál a közvélekedés a biztonságról és aztán milyen lesz a valódi biztonságuk. Az eredmények azt mutatják, hogy a később teljesen biztonságosnak bizonyuló befektetéseket általában bizonytalannak tartják az adott korban, míg a később teljesen bizonytalannak bizonyult dolgokat teljesen biztonságosnak. A mai korra vetítve: például ma közvélekedés szerint a részvény befektetések nagyon bizonytalanok. Ugyanakkor lényegében a megszokott áruk feléért szerezhetők be. Mások szerint, viszont az arany, ami megháromszorozódott az elmúlt öt évben, teljesen biztonságos. Nyilván a fák nem nőnek az égig, egyszer minden kiegyenlítődik – és megint mindenki rájön utólag, mi is lett volna a legjobb.

Manapság nem könnyű biztonságban megtartani a pénzt. Ezért nagyon fontos, hogy ne bízzuk Ponzikra és ne fektessük tulipánokba. Mindenképpen csak olyan befektetések javasoltak a mik a PSZAF szigorú kontrollja alatt vannak! Ha mégis lépre mentek – akkor ebben a pillanatban szálljanak ki! Már ha még lehet…

Mindenesetre közös államunk problémai azért a mieink is. Ezért akár megpróbálhatnánk segíteni rajta. Megdöbbentő módon, a magyar államadósságot magas arányban külföldiek finanszírozzák. Ennek az oka például, hogy ők pontosan látják, hogy ez egy remek üzlet. De miért nem finanszírozza ezt inkább a magyar lakosság? Miért rakja sokkal rosszabb helyekre a pénzét?

A magyar állampapírok – megfelelő módon használva – remek befektetések. Általában jobbak a hozamaik, mint a legjobb bankbetéteknek és ráadásul azoknál biztonságosabbak. (A betétbiztosítási alap keretében az állam, csak korlátozottan vállal garanciát a betétjeinkre, míg az állampapírokra korlátlanul.)

Másrészt, ha felmegyünk az Államadósság Kezelő Központ honlapjára, akkor ott igen szép hozamokat láthatunk. Egy éven belüli távra jelenleg 7,3%, éven felül 8,5% körül van. Ennyit biztos nem ad egyik bank sem, ilyen feltételekkel.

A kérdés ez alapján, hogy miért nem fektetik az emberek a pénzüket legalább részben a 17 ezer milliárd forintnyi bankbetétük helyett állampapírba? Csak tapogatózom. Nem értik hogyan működik. Nem tudják hol érhetik el. És néha kifejezetten furcsa dolgokat csinál.

Mindezért aztán rövid gyorstalpaló tanfolyamot tartok a magyar állampapírokból.

Kezdjük az elején. A magyar állampapíroknak két nagy fajtája van, a diszkont kincstárjegyek és az államkötvények.

A diszkont kincstárjegyek, három, hat vagy tizenkét hónapra szólhatnak. Furcsa, hogy nem kamatoznak. Minden címlet esetén 10.000Ft-ot kapunk a lejáratkor, csak amikor megvesszük, akkor kevesebbet – diszkont árat – fizetünk érte. Pl. ha egy éves diszkont kincstárjegyet veszünk meg 7,3% kamattal, akkor a 10.000Ft-os címletért 9.319,66Ft-ot kell fizetnünk, mert ennek egy év után a fenti kamattal pont a névérték lesz az ára.

Az államkötvények általában 3, 5, 10 vagy 15 évre szólnak. Ezek viszont a kamatukat minden évfordulókor kifizetik. Például, ha ma veszünk egy 15 évre szóló, 10.000Ft-os, 8,4%-os kamatozású államkötvényt, akkor mától számítva minden évben ilyenkor kapunk 840Ft, és az utolsó évben visszakapjuk a 10.000Ft-unkat is.

A dolog szépségét azért kicsit halványítja, hogy a hozamok után természetesen kamatadót kell fizetnünk, ami jelenleg 16%. Tehát a fenti példában egy diszkont kincstárjegy után a berakott 9319,66Ft-unkra csak 9891,14Ft-ot kapunk. Az államkötvényes példánknál maradva pedig évente 705,6Ft-ot kapunk évente.

Mindezt az adózást úgy úszhatjuk meg, ha Tartós Befektetési Számlára helyezzük az államkötvényeinket és több mint öt évig – pontosan a számlanyitás utáni január elseje után öt évig – nem vesszük ki a pénzt.

A következő a kérdés, hol lehet ezeket beszerezni és milyen feltételekkel? Minden brókercégnél nagyobb banknál nyithatunk értékpapír számlát és erre megvehetjük a kinézett papírokat. A gyakorlatban ez annyira nem egyszerű. Brókercége válogatja mennyire felkészültek a témában, a bankok esetében általában korlátos a választék és vaskos költségek sem ritkák. Általában is, bár az alap címletek 10.000Ft-osak, a költségek miatt milliós tételek alatt én nem nagyon ajánlanám.

És akkor jön a rafináció. Mert hogy egy kötvény árfolyama mit sem változik azonban mégis. Ugyanis a ezek a kötvények a kibocsátás után adhatók-vehetők. Ha csak arra vesszük, hogy a végéig megtartjuk – akkor minden rendben. Ha azonban eladjuk menet közben, akkor sokkal többet és sokkal kevesebbet is kaphatunk. Ez ugyanis attól függ, hogy a legújabb kötvények hozama nagyobb, vagy kisebb mint a mi réginknél.

Előre szólok, ez most bonyolult lesz, és meg sem kísérlem, hogy rendesen számszerűen végigvezessem. Tegyük fel hogy vettünk egy államkötvényt 10 évre 8% hozammal és egy év múlva el akarjuk adni. Idő közben azonban az új kibocsátású hasonló államkötvények hozama csak 7%. Mennyiért tudjuk eladni? Ez minden bróker és pénzügytan vizsgán egy kemény tétel. A kérdés igazából így szól: ma mennyi új kibocsátású kötvényt kellene vennem, hogy ugyan azokat a hozamokat hozza a következő 9 évben, mint amit ez a régi tud. Ha lement a kamat akkor igazából jóval többet ér a régi, (itt nagyságrendileg nagyon durva becsléssel 10%-al) mert ma már az újak minden évben kevesebbet hoznak.

És ez a játék fordítva is igaz, ha felfelé mennek a kamatok, akkor viszont a régi alacsonyabb kamatú kötvények kevesebbet érnek. Például az elmúlt hónapban nagyjából 1,5% mentek fel a kötvények kibocsátási árfolyamai, ezért aztán akinek egy tíz éves, egy hónapja vett államkötvénye van, az rögtön veszített is kb. 15%-ot egy hónap alatt. Már ha el akarja adni.

Most akkor jó ez az üzlet, vagy sem? Ha meg akarja hosszútávra tartani, akkor jó. Ha menet közben fent áll az eladás esélye, hogy eladjuk, akkor viszont észnél kell lenni. Ha úgy gondolja, hogy felfelé mennek majd a kibocsátási árfolyamok (ennek komoly esélye van) – akkor várni kell. Ha arra számít, hogy az állam, egyre olcsóbban kap hitelezőket – akkor sürgősen venni kell. (Hát igen: erről szól az értékpapír piac – ki kell találni a jövőt…)

Ez az oka a másik furcsa jelenségnek: az állampapír alapok furcsa hullámzásának. Ugyanis egy állampapír alap ilyen állampapírokat vásárol, diszkont kincstárjegyeket, meg államkötvényeket. Ha felmennek az árfolyamok, akkor általában mivel régi vásárlásúak vannak benne – leesik az árfolyamuk. Ha viszont az új kibocsátású állampapíroknak lemegy az árfolyama, akkor ezek az alapok megugranak – többet érnek a régiek.

Mindebből én a következő tanulságot vonnám le: ha bízunk benne, hogy országunk nem jut államcsődbe, akkor az állampapír egy jó része lehet egy portfóliónak. Különösen a közvetlen nyugdíj előtti és már a nyugdíj utáni korban kell komolyabb részt itt tartani. Ugyanakkor azt tudni kell, ha pl. 40-esen a nyugdíjunkat építjük, akkor a csak állampapírral igen szerény nyugdíj vár ránk. 15-20 éves távban mindenképpen a részvény alapú portfóliók a leghatásosabbak – csak az utolsó időszakban kell apránként részben ilyen biztonságos alapokat, mint az államkötvényeket, belevinni.

Egy életkornak, célnak megfelelő befektetési programot nem könnyű összeállítani. Ezért feltétlen javasoljuk – pláne manapság – jöjjön és egyszer nézesse át díjmentesen a megtakarításait, mennyire biztonságosak.

Mindeddig azt mutattam meg a lottó ötösök kapcsán, hogy ilyenkor a vásárlások milyen veszélyesek. Ugyanis a legtöbb beruházás, amit a szerencsés nyertes megejt (ház, autó, stb.) nagyon veszélyes jószágok. Mivel folyamatosan költeni kell rájuk. És a nyeremény, bármilyen nagy is, csak egyszer jön és nincs több.

A baj forrása a következő. Az emberek 99%-a ahhoz van hozzászokva hogy a többé-kevésbé rendszeresen megkapott jövedelméből kell gazdálkodnia. Ebből kell etetni a családot, felújítani a lakást, tankolni a kocsit. Szakszóval a bejövő pénzük munka jellegű jövedelem.

Igen ám, de a lottó nyeremény pont másféle dolog: ez egyben ott van. Egyik oldalról ez remek dolog, az egyik napról a másikra megvehetünk belőle olyan dolgokat, amit máskor sok-sok év alatt tudunk csak összegyűjteni – házat, luxusutazást, kocsit, és számtalan luxus kütyüt.

Élnünk viszont napról-napra kell. Minden nap tankolni kell a kocsinkat, bevásárolnunk, fizetni az éttermi számláinkat. És erre nincs folyamatos jövedelmünk. Nyilvánvaló, hogy ha csak úgy áll a pénzünk halomban, akkor ahogy folyamatosan hordunk ki belőle, csak idő kérdése, hogy mikor fogy el.

A jövedelem másik fajtája a munka jellegű jövedelem mellett a tőkejövedelem. Ilyenkor nem dolgozunk a pénzért, hanem a pénz dolgozik értünk, mondja a népszerű mondás. Magyarul a már meglévő nagyobb összegünkből ki kell termelnünk a havonta elkölthető összeget. A pénz csinál pénzt és ezt a termelt összeget – mint fejőstehenet a fejőnő – rendszeresen elvonjuk és ebből élünk.

És ezen a ponton véreznek el a lottó ötösök. Nyilvánvaló, ha semmit sem költenének el, hanem csak úgy befektetnék, hogy havonta megfelelően hozzon nekik, akkor bármeddig meg lehetne igen úriasan élni – és ez a pénz soha nem fogyna el. A gazdag emberek egy szint felett mind így élnek.

Csakhogy ez a dolog nem egyszerű. Pláne nem mostanában. Ezért egy egyszerű lottó nyertestől nem várható el, hogy hipp-hopp befektetési szakértővé váljon. És ezen vérzenek el nagyon sokan.

Ez a dolog azonban messze nem csak a lottó nyertesek problémája. Mindenkinek el kell egyszer jutnia arra a pontra, hogy a pénzéből éljen meg. Ha máskor nem nyugdíjas korára: hiszen akkor már az összerakott nyugdíjtőkéje hozamaiból kell élnie. Ha egy vállalkozó visszavonul és eladja jó áron a vállalkozását vagy csak egyszerűen összerakta a ,,leszarási pénzét” és már nincs kedve az egésszel bajlódni, akkor is a tőkéjéből kell megélnie.

És a pénzből folyamatosan fejni a pénzt nem könnyű feladat. Bármilyen hihetetlen, összerakni hosszabb idő alatt könnyebb, mert ilyenkor nagyon segít nekünk a cost average effektus (amiről Ki örül, ha a tőzsde összeomlik? címmel írtam – Úr Isten! Öt és fél éve!) Ilyenkor ugyanis, ha van egy pár rossz évünk, (például, ami most van) az hatalmasat lendít a végértéken. Igen ám, de ha már ki kell venni, akkor akkor is ki kell venni, ha ilyen viharos idők járnak.

Ezt a már meglévő nagyobb pénzek megtartását, fejését hívják vagyonkezelésnek. És sajnos azt kell mondanom, a mai magyar piacon ebben a témában nagyon sok szörnyűséget láttam. Nagyon sokan keresnek meg az utóbbi időben hatalmas csalódások után. Egyik oldalon a privátbankárok ténykedései hagynak sok kívánni valót. Rengeteg kifejezetten kockázatos üzletet ajánlanak, különösen a devizaárfolyamok változása alapján. Nem egy olyan embert láttam, ahol a teljes összeg elúszott ilyen ,,alacsony kockázatú” ügyletekkel.

A másik ilyen veszélyforrás a tőzsde brókerek. Nekik az az érdekük, hogy sok tranzakciót bonyolítsunk, adjunk-vegyünk, mert ebből kapnak jutalékot. Sokadik példát láttam ezek után, hogy a nagy ugrándozásban egy év alatt akár a pénz 90%-a is eltűnt.

A vagyonkezelés először is komoly tervezést igényel. Mennyi és miben van, mire és milyen ütemezésben kell majd kivenni. Ezek alapján lehet összeállítani a stratégiát ahol a biztonság sokkal fontosabb, mint a tőke felépítésnél. Különösen manapság.

És ezek után jön a megfelelő formákba csoportosítása a pénznek. És ez a másik probléma. Mert ha húsz évre gyűjtünk akkor egy jó részvény alappal – ha menet közben nagyokat is hullámzik – nem csalódhatunk. De itt a jövő hónapban is ki kell vennünk a pénzünkből – akár esik, akár fúj.

Az utóbbi időben a nagy átvizsgálási projektünk keretében meglepően sokan olyanok is jelentkeztek, akik ebben a cipőben járnak. Továbbra is ajánlanám, hogy még ha meg is vannak elégedve a vagyonkezelőjükkel, vagy magukkal, ahogy a vagyonukat forgatják – több szem többet lát. És persze szívesen látom az új lottóötöst is…

Bármilyen hihetetlen, a félelmek sokkal erősebbek, mint a vágyak. A pszichológusok szerint hatszor erősebben érint bennünket, ha elvesztünk valamit, mint ha ugyanazt megszerezzük. (Erre mondják: A nyúl mindig gyorsabban fut, mint az őt üldöző róka, mert ő az életéért fut, a róka meg csak a vacsorájáért…) Mindez nem is véletlen: az ősemberként mindentől félnünk kellett és teljes joggal. Ezeket az ősi ösztönöket, még nem raktuk le a mai napig sem.

Ez az oka annak, hogy az ember fokozottabban figyel a rossz hírekre (mert ezek potenciális veszélyt hordoznak), mint a jókra. A bulvár újságok, műsorok tele vannak szörnyűségekkel. Nem véletlen – az emberek azt nézik meg, amiben veszélyeket sejtenek. És ha sokan nézik meg, sok reklámot lehet benne eladni.

Ez azonban bizonyos szint felett kezdi megviselni az embert, minden fajta lelki problémák ütköznek ki rajta a képzelt bajokkal való küzdelemben. Mark Twain híres mondása: “Én már öreg ember vagyok, rengeteg szörnyűséget láttam. Szerencsére ezek döntő része sosem következett be…” És ez így van: hihetetlen sok olyan dolog miatt aggódunk, ami sosem következik be.

Manapság ez a ,,mindenkire frászt hozunk” ipar ismét csúcsra járatja magát. Bármilyen médiát a kezünkbe, fülünkbe, szemünkbe veszünk, csak árad belőle. Ennyire nagy lenne a baj? Vagy valakik jól megfogalmazható üzleti érdekből szítják ezt? Megjegyzem, köztudott, hogy én fejlett üldözési mániával rendelkezem. Szerintem ez ebben a szakmában elengedhetetlen.

Kezdjük az elején. Jártak már igazán nagy vízerőműnél? Az ember megdöbben, hogy milyen magas duzzasztógátakat építenek ilyen helyeken, nem ritkán az alján 200 méter vastag beton kolosszusok akár több száz méter magasak is lehetnek. Mindennek az az oka, hogy a gát annál több energiát tud termelni, minél nagyobb a két oldal közt a vízszint különbség.

A spekulációs befektetéseknél is pont ez a lényeg: minél nagyobb bárminek az árfolyam különbsége, annál többet lehet rajta keresni. Ezért aztán a nagybefektetők érzelmekből építenek duzzasztógátakat.

Amióta csak változó árfolyamú befektetések vannak (részvények, kötvények és hasonlók), ezek mindig azonos szerkezetben, hatalmas hullámokban változtatták az értéküket. Amikor valaki fantáziát látott egy nyomott árú értékpapír megvásárlásában, akkor elindul egy növekedési folyamat: egyre többen vásárolják, terjed a híre és egyre megy felfelé az árfolyama. Ebben az emelkedésben valahol elmetszi a ,,valódi értékét” és egyszer csak aztán a nagy felfelé rohanásban valaki kiáll és kimondja, hogy a papír túlértékelt. Erre persze hirtelen mindenki el akarja adni, az ára lezuhan és sokáig ott van a mélyben, amíg ismét nem jön egy pár új befektető. És ez a ciklus megy újra és újra.

Nagyon érdekes megnézni, hogyan viselkednek a kisbefektetők és a profik ezen a hullámvasúton. A kisbefektetőket a hatalmas emelkedés láttán mindig elfogja a mohóság, hogy ebből nem lehet kimaradni. Minden kisbefektetőket szédítő reklám lényege, hogy nézze meg, az elmúlt időben mennyit emelkedett az árfolyam, ezt ne hagyja ki! Majd aztán, amikor leesik az árfolyam, akkor jön a pánik – és természetesen eladják a lehető legnyomottabb áron a befektetéseiket. Mert a kisbefektetők a természetes emberi érzelmek alapján dolgoznak: mohóak és pánikba esnek.

Ezzel szemben a jó befektetők éppen ellentétes stratégiát alkalmaznak. Pont szembe mennek az érzelmekkel: és ezért is nehéz ezt jól csinálni. Akkor adják el, amikor a többiek veszik és akkor veszik, amikor a többiek eladták. Az embert folyamatosan hülyének nézik – csak éppen mindig neki lesz igaza. Olcsón veszünk és drágán eladunk, bárki, bármit mondjon is.

Aztán az igazi nagy befektetőknek még ez is kevés. Ők szabályos erőművet építenek. Ha magasak az árfolyamok, még magasabbra tuszkolják – tele rakják a gazdasági sajtót jó hírekkel, optimista kilátásokkal. De igazán akkor élik ki magukat, ha leesnek az árfolyamok. Ekkor a céljuk a legmélyebbre nyomás. Ilyenkor aztán a vízcsapból is a teljes összeomlás folyik. És felépült a lélektani erőmű: hatalmas csúcsszinttel, és hatalmas mélységgel – ami jó sok pénzt termel a sok amatőr kárára.

Szép példa erre a 2004 és 2010 közti hullámvasút. 2004 és 2008 közt majdnem ötszörözés a fejlődő piacokon, majd egy év alatt leesett az árfolyam a harmadára, aztán ismét bő év alatt duplázás. Valaki ezen nagyon jól keresett, és ebben a 2009 eleji, jól szított gazdasági halálfélelem hangulat alaposan benne volt.

És most ismét teljes üzemben van a frász ipar. És ilyenkor kapom a világvége leveleket. A világ nagy befektetői pedig csendben vásárolnak a diszkont árú papírokból.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Először is megőrizni a nyugalmat. Mert ha mindenki el akarja az ember életkedvét venni, akkor itt komoly üzlet van. És a lényeg: nem szabad bedőlni ennek az érzelmi befolyásnak.

Aztán érdemes rendet rakni, megnézni miként lehet azt a mostani helyzetet kihasználni. Ezért hirdettük meg a díjtalan átvizsgálós akciónk és ezért ígértük meg mindenkinek, hogy a saját mintaportfóliónkat rendszeresen elküldjük ezután. Sőt, mintha a saját ügyfeleink lennének, még az ügyfeleinknek tartott oktatásaink videóit is megkapják. Ezt ne hagyják ki!

Másrészt meg is lehet a pénzügyeket magasabb szinten maguknak is tanulniuk, ezért hirdettük meg december 6-ára az egész napos pénzügyi oktató programunkat.

És nyugalom. A világvége most is elmaradt 2011.11.11-én 11 óra 11 perckor.